Eragon
Ritka a nagyköltségvetésű fantasy film és még kevesebb az, amelyikből siker is lesz. A Gyűrűk Urának sikerült, hiszen a történet és a képi megvalósítás is első osztályú, de az Eragon a két alappillérből csak az egyiket tudja hozni – ami viszont meglehetősen kevés.
Hirdetés
Christopher Paolini igazi amerikai gyerekzseni: 15 évesen teljesítette a gimnáziumi követelményeket, s mivel azért főiskolához még fiatalnak tartották, szülei belementek, hogy a megspórolt éveket írással töltse. Így született meg az Eragon fantasy regény, ami hatalmas siker lett és persze az álomgyár is felfigyelt rá.
A gonosz, a sárkány és a paraszt
A képzelet földjén, Alagaesiában régen sárkánylovasok uralkodtak, rendet és békét tartva a vidéken. Sajnos elharapózott köztük a hatalomvágy, s az egyik lovas a többit elárulva végzett velük, majd királlyá koronázta magát. Történetünk főhőse, Eragon egyszerű parasztfiú (az első filmes Edward Speleers alakítja), aki békében éli földműves mindennapjait, míg egy nap vadászgatás közben egy zafírkék, tojásdad kőbe nem botlik. Rövidesen kiderül, hogy a kő tulajdonképpen egy sárkánytojás, amiből ki is kel a csodálatos hüllő és hogy Eragon valójában az a rég várt sárkánylovas, akit a legendák megénekeltek. A gonosz Galbatorix király (John Malkovich) és árnyvarázsló jobbkeze Durza (Robert Carlyle) természetesen a hatalmukat veszélyeztető fiú elpusztítására törnek. Mit van mit tenni: Eragon felveszi a kesztyűt, s igyekszik megfelelni sorsának.
Megjelenés: 5
Az eddig számítógépes trükkökkel foglalkozó elsőfilmes rendező, Stefen Fangmeier tudja a dolgát: már ami a látványt illeti. Először is, eljött hozzánk Magyarországra, hogy itt forgasson, ami mondjuk jó pont. Másodszor is a 100 millió dolláros film középpontjában álló sárkányt megalkotására szép kis summát különített el, hiszen a szárnyas jószág tényleg döbbenetesen néz ki, mozog, repül és fúj tüzet. Eragon és tanítómestere Brom (Jeremy Irons) országot átszelő utazásai látványos hegyek, völgyek és folyóágyak közt zajlanak, ami egyrészt a pilisi erdőségeket, másrészt szintén a számítógépes grafikusok munkáját dicséri.
Tartalom: 1
A szép kis látványvilághoz sajnos nem társul megfelelő színészi játék és még kevésbé kielégítő sztori. A történet nélkülöz bármiféle eredetiséget, semmi meglepő nem történik benne, minden kiszámítható, klisé klisé hátán. Szegény főszereplő srác is nehezen tudott hiteles lenni, mint gyöngyfogú, ápolt parasztlegény, aki egész nap a földet túrja. Az öreg Irons mondjuk csuklóból kivágja a szerepét, az ezerarcú Carlyle is jól alakít, de Malkovich vagy két snitt erejéig gonoszkodik csak. Nem baj, majd a következő részekben biztos többet látjuk, hiszen úgyis egy trilógia első részéről van szó.
Sok popcornnal elmegy...
Egész egyszerűen a történetbeli sablonosság annyira megmérgezte számomra a moziélményt, hogy a szkepticizmusom már a látvány élvezetére is rányomta a bélyegét. A grandiózus, kicsit túl sokat mutogatott szabadtéri jelenetek során csak arra tudtam gondolni, hogy „ezt is láttuk már a Gyűrűk Urában”, meg természetesen a főhős először lobbanékony természetű „ide nekem a főgonoszt”, aztán persze lehiggad... Én meg csak lelombozódtam.
Popcornmozi lévén érdemes lenne megnézni multiplexben, hiszen hol máshol lehetne az ilyet élvezni, de összélmény alapján sajnálnám rá a jegy árát.
Értékelés: 65%