Ha nincs kedvünk, időnk, pénzünk trópusi környezetbe, eldugott szigetvilágok rejtett szegleteibe utaznunk, nekünk találták ki ezt a remekbeszabott Wii-exkluzív búvárszimulátort.
Merüljünk bele!
Mert hogy ilyen is létezik már, hogy búvárszimulátor. Régebben, jó tíz-tizenöt évvel ezelőtt beértük szimpla autós szimulátorokkal, meg repülős-űrhajós szimulátorokkal, aztán a világ gyorsulásával, fejlődésével az igények is megváltoztak. Minél extravagánsabb, vagy kirívóbb és egyedibb, annál jobb. Úgyhogy nem meglepő, ha manapság már mozdonyvezetők, targoncakezelők, traktorosok, buszvezetők, darukezelők, vagy épp kukásautó-sofőrök is lehetünk virtuálisan, a PC, vagy konzol segítségével.
No de most jelen esetben nélkülözünk mindenféle járművet, egész egyszerűen fogjuk magunkat, elreppenünk mondjuk egy egzotikus szigetre, ahová természetesen kötelező jelleggel visszük búvárhacukánkat is, aztán jól elkezdünk búvárosdit játszani. Először csak úgy, finoman, majd fokozatosan egyre keményebb missziókba fogunk.
Az Endless Ocean nem egy újkeletű játék, pár évvel ezelőtt már napvilágot látott hasonló című kezdeményezés, s lényegében a feladat már akkor is ez volt, mint a második részben. Tehát merüljünk, vigyük véghez a küldetéseket, s közben ismerjük meg az óceán legeldugottabb bugyrait.
A nagyon hangzatos, izgalmat keltő, ám picit hatásvadász „Adventures of the Deep” alcím bizony kemény, ijesztgetős kalandokra való asszociációt ébreszthet a játékkal ismerkedő felhasználó számára, ám közel sincsen ilyesmiről szó. A játék inkább megnyugtat, ellazít, relaxációs gyakorlatoknak is simán elhadható küldetéssorozatokkal bombázza az érdeklődőt, ami korántsem baj, sőt. A hangulat pedig végig olyan, mintha egy fülledt, minimum három hetes szabadságunk szerves kiruccanás-részét képező nyaralásunkat töltenénk.
Felfedező a családunk mivolta
Miután elindult a történet, rögvest egy hajón találjuk magunkat, díszes társaságunkkal egyetemben. Van egy kapitányunk, egy búvár-edzőnk, egy öreg tengeri medvénk, aki Jean-Eric névre hallgat, illetve egy stílszerűen Océana-nak keresztelt leányunoka is velünk tart.
Océana a Sárkányok Dalát kutatja, mely elveszett az óceánokban. Édesapja szintén tengerkutató volt, s most a hagyományokat, melyeket elkezdett, szeretné folytatni és kiteljesíteni. Ebben lesz segítségére többek közt nagyapja, a feljebb is említett Jean-Eric, aki minden támogatást megad unokája számára.
Kalandozásaink során segítségünkre lesz kedvenc delfinünk, akit már az előző részből megismerhettünk. Ő jelentősen megkönnyíti helyzetünket, hiszen közbenjárásával gyorsabban, hatékonyabban közelíthetjük meg az egyes helyszíneket.
Miután felvettük a feladatokat, merülhetünk is a habok, hullámok alá, ahol azon nyomban fantasztikus világ tárul a szemeink elé. Itt meg is kell jegyeznem, hogy a program egyik fő erőssége a grafika, amely a Wii korlátait figyelembe vége igen tisztességes eredményeket produkál. Megkockáztatom, hogy az egyik legszebben kidolgozott körítés és tálalás erre a konzolra, úgyhogy önmagában véve már ezért is megéri kipróbálni.
Rengeteg, de tényleg megszámlálhatatlan élőlénnyel találkozunk már az első tíz percben. Ezek növények, állatok egyaránt, s arra várnak mind, hogy beazonosítsuk őket, felkutassuk alfajaikat, búvóhelyeiket, barlangjaikat úgy, hogy közben nyugalmukat is meg tudjuk tartani.
Gyűjtögetések szép számmal lesznek, ilyenkor picit átfordulhat az egész játékélmény repetitívbe. Semmi gond, tulajdonképp nincs az ember elkötelezve egyetlen feladattípus számtalan megismétlésének, hiszen folyamatosan frissülnek, és újulnak a kapott kihívások.
Bioszféra-expedíció?
Visszatérve az élővilághoz: minden ténylegesen él. Az egész flóra, környezet sugallja, hogy nem áll meg a lét a szárazföldi korlátokon belül, sőt, ellenkezőleg, a misztikus, feltáratlan lehetőségek tárháza igazándiból 100 méterrel a vízfelszín alatt kezdődik.
No persze ne higgyük, hogy az élet csak habostorta lehet a tengerek mélyén! Igaz, azzal kezdtem, hogy jó kis chillout-relax a hangulat, és ezt továbbra is fenntartom, de akadnak bizony olyan kivételes pályahelyszínek, ahol a nyugalmunkat bizony meg-megzavarhatják mindenféle cápa- és piranha elemek, ilyenkor aztán usgyi, és menekülnünk kell. Vagy éppen taktikáznunk, például két korallzátony közt elbújva, felkavarni az iszapot úgy, hogy ne legyen túlzottan nagy az áramlat. Nagyon jópofa.
Ellátogathatunk például – nélkülözve a trópusi, lanyha nyugalmat – az Északi-sark zord tengereire, illetve azok fenekére – már ha sikerül lemerülnünk egészen addig. Nem maradhat ki útícéljaink közül az Égei- vagy a Vörös Tenger sem, csak hogy párat említsek a teljesség igénye nélkül.
Elektromos rája-riasztó
Természetesen vannak fegyvereink is, de csak az amolyan humánus, természetbarát fajtából. Rendelkezünk tehát egy Pulsar nevű, elektromágneses fegyverrel, amellyel jobb belátásra bírhatjuk az ellenségesen közelítő kreatúrákat, de van nálunk egy multifunkciós érzékelőberendezés is, mellyel felfedezhetünk és beazonosíthatunk minden olyan élőlényt, aki az utunkat keresztezi.
Az irányítás egyedi. Kezünkben a Wiimote-tal kisebb-nagyobb rángómozdulatok kíséretében bírhatjuk mozgásra búvárkarakterünket, szimulálva úszás- és egyéb tengeralatti, haladást elősegítő mozdulatokat. Néha ugyan megkésve reagál hősünk, de ez még az elviselhetőség határain beül van teljesen. Használhatunk egyébként klasszikus kontrollert is, ám a teljes élményt semmiképp nem adja vissza ez az alternatíva.
Nagyon ötletesen lett kivitelezve a multiplayer mód. Itt alkalmunk nyílik arra, hogy az online kiválasztott barátunkkal egyetemben úszkáljunk, közös kalandokat átélve, s WiiSpeak-en keresztül kommunikálhatunk a víz alatt egymással. Persze lehetőség van a lokális, WiFi kapcsolatalapú játékra is, több konzol összekapcsolásával.
A hangok jól eltaláltak, a zene kevésbé. Igaz, a harmóniák, s a dallamvilág is a helyén van, viszont sajnos nagyon érződik a MIDI hangzás, amely 2010-ben már finoman szólva kissé idejétmúltnak mondható.
Okuljunk belőle, játszva!
Az Endless Ocean 2: Adventures of the Deep hangulata magával ragadó, alapvetően ezért ajánlható minden korosztály számára; kiemelkedik mindenképp az amúgy néhol egysíkú felhozatalból. S akkor nem beszéltem még eleget az egyediségéről, szavatosságáról, oktató jellegéről!
