Még mielőtt félreértenétek, az Édesnégyesnek semmi köze Csehov életművéhez, stílusában mégis roppant közel állnak egymáshoz a szerző drámái, valamint az Édesnégyes című film. Csehov drámáira jellemző, hogy egy helyszínen játszódik, rövid időintervallumban és kevés szereplővel, akikkel nem történnek különösebb dolgok. A szerző műveinek fő erejét a szereplők beszélgetései adják, melyek hol tragikusak, hol komikusak, hol mindkettő egyszerre, de kivétel nélkül lényegesek, és van mondanivalójuk.
És ezért emlékeztet az Édesnégyes Csehov életművére. A film nagy részében (első, és utolsó 10 perc kivételével) három színészt látunk a vásznon (Édeshármas), egy házban töltik az idejüket, és csupán beszélgetnek. Sok helyen megjelenik az úgynevezett hármas egység (egy helyszín, egy szálon futó cselekmény cselekmény, rövid idő), de nincs még egy olyan szerző, mint Csehov, és nagyon kevés az olyan film, mint az Édesnégyes, ami ilyen remekül használná ki ezeket az elemeket.
Filmünk Tom halála után egy évvel kezdődik. Tom volt barátnője, Iris (Emily Blunt), ekkor elégeli meg legjobb barátjának, azaz Tom öccsének, Jacknek (Mark Duplass) az elmúlt egy évben élt, borzasztó életét, és küldi őt apja lakatlan házába, egy kis szigetre, hogy ott magában gondolja át az életét, és amikor fejben képes visszatérni a való világba, akkor térjen csak haza az önkéntes száműzetésből.
A premier előtti kritika folytatását a CineStar honlapján olvashatod.
