Bár ezeknek a játékoknak ugyan BIZTOSAN nem lesz második részük, de azért mókás megnézni, hogy napjaink egyik legnagyobb és leggazdagabb játékfejlesztő cége egykor miket hegesztett a klasszikusok előtt… Nem mindegyik volt igazán emlékezetes, vagy (kiemelkedően) jó játék, de a nosztalgia jegyében érdemes utánuk járni…
Északról jöttünk, mesterségünk címere: viking!
Warcraft: Orc & Humans? Ugyan már! A Blizzard legelső játéka nem az 1994-ben megjelent RTS klasszikus volt, hanem egy oldalnézetes ügyességi platform akciójáték. Az 1992-es Lost Vikings-ben három derék északról jött harcost irányíthattunk, akik nem a kardforgatás, vagy a világhódítás művészetében jeleskedtek leginkább, hanem pályáról pályára logikai részeket kellett velük megoldanunk. A játék legnagyobb poénja, hogy a három teljesen különböző karakter: Eric the Swift, Olaf the Stout és Baleog the fierce nemcsak teljesen másféle külsővel, hanem teljesen különböző képességekkel is rendelkeztek. Eric például remekül tudott ugrálni, futni és keresztültörni a falakat a sisakjával, Olaf pajzsával blokkolta a támadásokat, illetve azt a levegőbe emelve elegánsan alálibegett a megfelelő helyekre, Baleog pedig kardjával és íjával intézte el a szörnyeket, illetve utóbbival a különféle ajtónyitó kapcsolókat trafálta el.
Az oldalnézetes, 2 dimenziós pályákon való továbbjutáshoz természetesen mindhárom viking arc képességeire szükség volt és az igazi kihívást azt jelentette, hogy kilogikázzuk a megfelelő útvonalat. A hasonló stílusú Lemmings mellett ez a játék talán azért nem vált ahhoz hasonló klasszikussá, mert bár összetettebb szellemi és ügyességi kihívást nyújtott, ugyanakkor bizonyos pályák pokolian nehezek voltak és ez sokakat elbátortalanított.
A Lost Vikings-ből Norse by Norse West címmel ugyan készült valamilyen folytatásféle 1997-ben, de mivel semmi sem változott benne az öt évvel korábban megjelent első részhez képest, ezért nem is nevezték második résznek (csak bizonyos országokban merte Lost Vikings II címmel forgalmazni az Interplay). Tulajdonképpen valamilyen elég harmatos standalone kiegészítőféle volt, csak a kiadó nem így értékesítette.
A macho hős „eredetiségvizsgálaton” megbukna…
Legyünk őszinték: a Blizzard ritkán volt arról híres, hogy IGAZÁN eredeti ötleteket valósított volna meg, inkább csak a korábbi klasszikus játékok alapmotívumait dolgozta fel újabb formában… Ilyen volt az 1994-es Blackthorne is, amely a Prince of Persia, az Another World és főleg a Flashback által már alaposan kitaposott ösvényén járó oldalnézetes platform-akcióshooterként maradt meg emlékezetünkben. A bugyuta sztori szerint a Tuul bolygón járunk és az atlétatrikós macho főszereplőt apja, Vlaros király azért küldi ide, hogy a planétát Sarlac és gonosz szörnyeinek uralma alól megszabadítsa – shotgunnal a kezében. A Blizzard itt is kitűnően koppintotta le a korábbi platform klasszikusok elemeit, de tényleg nem tettek semmit hozzá a korábbi recepthez és bár a játékmenet egész élvezetes volt, a kicsit elavult grafika és a már akkoriban is divatjamúlt oldalnézetes platformer játékmenet nem igazán lopta be magát a játékosok és a kritikusok szívébe.
Szuperhősök á la Blizzard
A fenti két játékra még csak-csak emlékeznek a nosztalgikus és idősebb játékosok, de azt talán még kevesebben tudják, hogy a Warcrafttal híressé vált cég két szuperhősös játékot is elkészített! Nem véletlenül nem nagyon dicsekednek ezzel a két progival, mert a Death and Return of Superman, illetve a Justice League Task Force igencsak az átlagot súrolta – inkább alulról. Míg a korábbi két játék sokféle géptípusra megjelent, a szuperhősök csak SNES-en tették tiszteletüket. A Death and Return of Superman nem volt több egy borzasztóan bugyuta oldalnézetes verekedős játéknál, amelyben az igazi hős meghal, ám négy másik karakter előkerül, és mindegyikük azt állítja, hogy ő Superman. A Justice League Task Force-ban pedig Mortal Kombat-szerű verekedést kaptunk: szuperhősökkel küzdhettünk egymás ellen. A játék a jópofa alapötleten túl semmi extrát sem tudott felmutatni. A Superman ugyanúgy 1994-ben jelent meg, mint a Warcraft és a Blackthorne, a Justice League Task Force pedig egy évre rá, ’95-ben.
Nem dicsekszenek velük…
Ezek tehát azok a játékok, amelyeket a Blizzard nem tüntetett fel a „Hall of Fame”-re emlékeztető honlapján. Aki még inkább járatos a Blizzard történelemben, az azt is tudja, hogy készült egy Warcraft Adventures nevű point’n’click kalandjáték is, amelynek fejlesztését aztán a Blizzard 97%-os készültségi állapoton egyszerűen leállította, mert „nem felelt meg a cég magas követelményeinek”. Hogy mennyire volt igazuk, azt már sohasem tudjuk meg…
És hogy melyik bestsellerükből készül folytatás? Lehet rá fogadásokat kötni: hölgyeim és uraim, tegyék meg tétjeiket... :)
