Minden évben összegyűlnek Las Vegas-ban a videojáték ipar legjelentősebb koponyái, hogy a különféle konferenciákon keresztül meglátásaikkal gazdagítsák a játékipart. Időnként meghívnak egy-egy színészt, producert, vagy filmrendezőt is, hiszen bizonyos tekintetben rokon médiumokról van szó. Idén Gore Verbinski, A Karib-tenger kalózainak filmrendezőjét hívták meg és mindenki lelkesítő, a játékipart pozitív fényben feltüntető beszédet várt tőle. Csak arról felejtkeztek meg a szervezők, hogy a Pirates of the Caribbean adaptációk eddig leginkább a „szánalmas" szintet lőtték be maguknak és ez Verbinskinek nem nagyon volt ínyére...
Drámai beszéd
A rendező nem csöppet volt kiadva a sok ócska adaptáció miatt, de azért mondandóját némileg viccesen, a filmek stílusában fogalmazta meg. „Halljátok mennydörgő szavaimat! Rossz útra tértetek! A Pirates of the Caribbean adaptációkkal a nagy kiadók valami egyedit romboltak le. Pedig a mi közönségünk meglepetésekre vágyik, sőt: követelik tőlünk! Ha valami újdonságot tapasztalnak, akkor azt ünnepelni fogják. Ha „ételmaradékokat" próbáltok lenyomni a torkukon, azzal csak kudarcot fogtok vallani!
Önvallomás
Persze Verbinski tökéletesen tisztában van azzal is, hogy Hollywood közel sem nevezhető már a kreativitás melegágyának... „Az én iparágamban az ösztönös tehetség már kihalófélben van... Éppen ezért benneteket, játékkészítőket szólítalak fel, hogy felvegyétek a stafétabotot. A regények a képzelőerőnk aktivitását veszik igénybe. Régebben a filmek is erről szóltak, de ma már csak más, régebbi filmekre emlékeztetnek. Ne hagyjátok, hogy a játékokkal is ez történjen! A sokféle lehetőség közül alig aknáztatok ki valamit. A játék, a film, az internet és az animáció közötti kapcsolatrendszerek most alakulnak, úgyhogy itt az idő, hogy végre összekapjátok magatokat! This is madness!"
A veszély íze az igazi
Verbinski szerint a játékkiadók ott követik el a legvégzetesebb hibát, hogy minimális veszélyt sem mernek vállalni, ezzel megölik a játékokban rejlő kreatív lehetőségeket. „Azzal, hogy állandóan olyan termékek kerülnek piacra, amelyeket a nagyközönség már ezerszer látott, a kiadók talán meggazdagodnak, ám a fejlesztők hosszú távon pórul járnak." - hangsúlyozta a rendező. „Időnként muszáj felfedezetlen utakon járni, egy kis „örültséget" vinni a játékokba."
Depp sem hagyta magát
Verbinski egy saját példát is megemlített. Amikor annak idején a Disney öltönyös, jól fésült és feddhetetlen erkölcsű filmproducerei meglátták Johnny Depp dülöngélős és örült Jack Sparrow alakítását, mélységesen felháborodtak és azt követelték, hogy Johnny térjen „észre", vagy kirúgják a filmből. Depp jéghidegen közölte velük, hogy szó sem lehet változtatásról és Verbinski is sztárja mellé állt. Ha anno nem állnak a sarkukra, hanem meghajolnak a stúdió akaratának, akkor a nézők milliói egy rendkívül sikeres filmről maradnak le.
Verbinski a játékiparból is felhozott egy pozitív példát: a Guitar Hero fejlesztőinek kilenc teljes évet kellett rá várniuk, mire végre találtak egy kiadót, aki hajlandó volt egy játékot piacra dobni, amelyhez egy műanyag gitár is kellett - és mégis, mekkora siker vált belőle...
„Itt az ideje, hogy a fejlesztők vezessenek!"
„Kockázatvállalás nélkül csak ilyen színtelen, szagtalan, íztelen játékokat kapunk, amelyek a manapság kiadott játékok zömét jellemzik." - hangsúlyozta a rendező. „Lehet, hogy egy kreatívabb programban apró ügyetlenségeket is találunk, de ezek nélkül nem fejlődik a piac. Itt az idő, hogy a fejlesztők a sarkukra álljanak és a sok öltönyös majom összesz@rja magát!" - lelkesedett fel beszédje végén Verbinski.
Mi innen csak támogatni tudjuk a rendező lelkesedését, de hát mindannyian tudjuk, hogy mint minden más iparágnál, a számítógépes játéknál is egyetlen igazi „főnök" dirigál: a pénz...
