Akik véletlenül végigzúzták a hajnalig tartó Sterbinszky-féle ötórás szettet, örülhettek, ha a fél négykor kezdődő Dumaszínház humorbombáira magukhoz tértek. Bár egy vérbeli fesztivál, és egy még vérbelibb fesztivállátogató beállítottsága nem enged kompromisszumokat ilyen téren sem, ezért – mint minden eddigi EFOTT-napon – már a kora délelőtti órákban megkezdődött a mozgolódás.
A strand, akár az előző délelőttökön is – nagy népszerűségnek örvendett, aki tehette, és aki már izzadással küzdött délelőtt – megmártózott a Sugovica habjaiban. Érdemleges itt kiemelni, hogy a rend éber őrei szinte non-stop jelen vannak vízi egységeikkel, úgyhogy komolyabb veszélyérzet nélkül merülhetünk a hullámokba. Kellemes a víz, arányosan hűvös, és ez kell is a jó hangulat szinten tartásához.
Dumaszínházzal indítottuk a portyázást, Aranyosi Péter osztotta a poénáradatot, bár mi igazából a mindenki által agyonsztárolt és imádott (megjegyzem, jogosan) Kiss Ádámra hajazunk, vele ma, azaz szombaton találkozhatunk a Port.hu Cafe stage-en. Jó volt Péter, szokás szerint meghozta az estébe vezető hangulat alapjait a stand up varázsa.
Kavarogtunk még keveset, különféle számunkra ismeretlen formáció előadásába botlottunk, mint például a Mind1, vagy a Shitty Brace. Érdekesek voltak, de inkább arra jutottunk, körülnézünk a városban, némi helyismereti update-et szerezve: tettünk egy viszonylag nagy kört, persze nehézkesen ment a folyamat, hiszen a levegőtlen, trópusi szintű forróság nem nagyon támogatja az ilyen túrázósdit.
Hét után pár perccel leparkoltunk a Pepsi Nagyszínpad mögötti VIP részen, és besétáltunk a backstage területre, jól tettük: Ganxsta Zoliék kezdtek pont, fel is másztunk a színpadra, körül-belül három méterre a történésektől némi hangzavar kíséretében elégedetten szemlélődtünk. Jó kis buli volt, időközben Bochkor „Bocsi” Gábor is tiszteletét tette, rendhagyó módon repülővel hozták, és érkezett a színpadra. Előtte némi félrevezető célzattal szúnyogirtó keringett és berregett hatásosan, s mivel a közönség tudta, mi fog következni, ezért minden egyes alkalommal lelkes mutogatós-ujjongással üdvözölték az agrárpilótát.
Minden ismertebb dal elhangzott, kezdve a Keleti oldal, nyugati oldaltól egészen a Vato Loco-ig, vagy az OJ Bond-ig; igaz, a hangosítás és az akusztika nem igazán volt jóban a műszakiakkal: a rap verse-ket elmosódottan, és összefolyósan, a refréneket picit tisztábban lehetett értelmezni, igaz, benne lehet az is, hogy tíz emberből kilenc kívülről darálja a csapat klasszikusait.
Arrébb, a Red Bullnál mindeközben a Balkan Fanatik hosszú szakállú frontembere pengette gitárját, és csinált befutó hangulatot a bandájával – egybehangzó véleményünk alapján tuti befutó lenne (ő is) a Kozel-féle kecskeszakáll versenyen, bár valószínűleg diszkvalifikálnák protekcióra hivatkozva, mert hát azért ugye kell hagyni némi esélyegyenlőséget… Jó zenét nyomnak a srácok, élőben is már láttuk őket jópárszor, itt is megadták neki, amit meg kell.
Tizenegykor indítottak Kispálék, Lovasi hozta a formáját, néhol kemény improvizációkkal tarkítva az előadást. Itt is elhangzott minden ismertebb, és nagyobb sláger, bár némelyiknek új köntöst kölcsönöztek az estére, így már nem is tűntek annyira ismertnek, maximum néhány elcsípett dallam- és szófoszlányból asszociáltunk a valós lényegre. Tetszetős kis műsort rittyentettek a kortalan és lelkes közönségnek: jópár egybegyűlt, érdeklődő arckifejezéssel, nem ritkán vicsorgásba átmenő mimikaszerűséggel megáldott fan az egekig emelte a hangulatot. A videokivetítő jó ötletnek tűnt, igaz, sok nonfiguratív képféleséggel tarkítva valódi csak egy Kispál és a Borz koncert.
Hallgattuk és néztük is őket, legalább fél órát, aztán a végleges dobhártya-károsodást elkerülendő, nyugodtabb vizekre eveztünk: meg sem állt a csapat a Port.hu sátráig, ahol éppen a Colorstar nevezetű formáció zenélt nagy odaadással. Először azt hittem, a Neo nyomja, de fellapozván a programfüzetet, kiderült, hogy ők bizony a szombati lineup-ot színesítik.
Kinyomoztuk tehát, hogy kik is ők, s szégyen, vagy nem, de leragadtunk jó ideig náluk, Borzék kárára, mivel a Kispál-finisht pont emiatt nem láttuk. Ez van, de megérte, mert cserébe kőkemény pszichedelikus-breakbeat-dnb-populáris egyveleget kaptunk a fiúktól, s ráadásul az este folyamán itt láttuk a legtöbb önfeledt táncoló partyarcot.
Ezek után még gyorsan elszaladtunk a Belga-ra, akik a Jägermeister sátrában nyomták a (biztosan) káromkodás- és mindenféle obszcenitástól mentes szövegeiket. Belga az Belga, még mindig meg tudják valósítani speciális célközönségük – vagy épp az alkoholtól „már minden mindegy”-típusú rétegfesztelők számára a megfelelő hangulatot. Jó volt ez is végeredményben, de elálmosodtunk, és úgy döntöttük, már nem látogatjuk meg Dévényi Tibit.
A szombati, egyben utolsó nap tartogat szintén nagy durranásokat: kezdem a Tankcsapdával, tulajdonképp az egész program rájuk van kihegyezve, hiszen a rendezőség is tudja jól, hogy alapvetően eme húzónévnek köszönhetően dőlhet meg esetlegesen a már sokat emlegetett létszámrekord. Viszont lesz még Kiss Ádám a Dumaszínházból, Depresszió, Sub Bass Monster, Supernem, Beatrice, Neo, és Lovasi újra támadásba lendül, ezúttal a Kiscsillaggal.
Kíváncsian várjuk!
