Nem vagyok biztos benne, hogy sokan első pillantásra különbséget tudnának tenni az idén október végén megjelent EA Sports UFC 5, és közvetlen elődje, a 2020 augusztusában kiadott UFC 4 között. Pedig az EA "olyan valóságos, amennyire csak lehet" szlogenje, és a beharangozott Frostbite grafikai motor újításai erre engednek utalni. Sajnos a három éves fejlesztési ciklus nem hozta meg gyümölcsét, az MMA, illetve a UFC lelkes rajongói inkább csalódhatnak a játékban, amit nem mentenek meg a filmekbe illő, belassított KO-jelenetek sem.
Orvost!
A Frostbite-nak hála vannak olyan mozdulatok, amik élethűbbek, mint valaha, az állóharcban fröcsög a vér és az izzadság, brutális kiütésekhez vezetnek a legsúlyosabb mozdulatok. A harcosok néha kártyavárként rogynak össze, ami időnként komikus jeleneteket eredményez, de a befejezések legtöbbje kétségtelenül látványosabb és realisztikusabb, mint a UFC 4-ben. A Real Impact System indikátorai jelzik, hol gyengülnek a harcosok, és melyik pontokat érdemes támadni - a sérülések pedig jól láthatók is, a felújított grafika remekül adja vissza a brutális harcok hangulatát.
Már ténylegesen lehet TKO-val győzni: a bíró közbelép, ha a földön védekezésre képtelen harcost püfölik, és bekerült a játékba a Doctor's Stoppage mechanika is, vagyis az orvos is megállíthatja a küzdelmet, ha arra alkalmatlannak ítél valakit. Utóbbi rendszerére ráfér a finomhangolás, ugyanis sokkal gyakrabban előidézhető, mint a való életben - könyökösökkel folyamatosan támadni az ellenfél egyik oldalát szinte garantálja a felszakadt szemöldököt és az ömlő vért. Az állóharchoz kapcsolódó billentyűkombinációk változtak az elődhöz képest, így kissé furcsa lesz az első néhány meccs, de összességében rengeteg mozdulatot alkalmazhatunk a legegyszerűbb ütésektől a pörgőrúgásokig.
Ezúttal is megújult a földharc, amiben az online játékosok legnagyobb örömére nem minijáték dönt a Submission győzelmekről, hanem intuitívabb, kevésbé darabosabb a mozgás, és az ügyesebb földharcosokkal nagyon szépen egymásra fűzhetők a mozdulatok. Sőt, már a földön is lehet könyökösöket adni, ami furcsamód hiányzott a UFC 4-ben.
Csillag születik
Jópofa újítás a Fight Week, ahol időszakosan frissülő összecsapásokat játszhatunk, és a valós UFC eseményekhez is érkeznek kihívások, de ezzel véget is ért a jelentősebb újítások sora. A karriermódban Coach Davis mentorálásával ugyanúgy a Greatest Of All Time státusz elérése a cél, és néhány átvezetővideó kivételével ugyanazt kapjuk, mint a UFC 4-ben. Több szponzorációs lehetőségünk van, de ezek csak elveszik az időt az edzésektől, mivel csak 100 egységet "költhetünk" a különböző tevékenységekre. Kiöregedő harcosommal inkább vállaltam a pénzbüntetést, hogy nem jelenek meg UFC promóciós eseményeken, hogy megfelelő formába hozzam a bunyóra.
A social media aspektus hihetetlen buta - a rivalizálásoknak nincs értelme, rajongók pedig a domináns, veretlen bajnok sokadik látványos kiütéses győzelme után is a szerencsére hivatkoznak és nincsenek lenyűgözve. A karrier ezúttal is a Longevity mutató nullázásával ér véget - akkor számíthatunk hosszabb pályafutásra, ha sérülés nélkül legyőzünk mindenkit, viszont így nehezebb heti bónuszokat bezsebelni. Érdekes módon néhány harcos 50 évesen is ringbe száll, nem győztem elutasítani az ajánlatokat a szebb napokat megélt, 45-50 éves egykori riválisoktól, hogy inkább a ranglista feltörekvő fiataljait üthessem ki. Az utolsó bunyó után pedig csupán egy állókép fogadja a játékost, még csak egy visszavonuló videót, vagy Coach Davis monológot sem kap a sportág legnagyobbja. Szomorú.
Az edzéseken egyébként a mesterséges intelligencia sokszor csapnivaló - társunk földharcos edzésnél is támad fejrúgásokkal, amikor pedig nekünk kell fejre vinni ütéseket, egyszerűen nem védekezik. Így - főleg magasabb szintre fejlesztett mozdulatokkal - simán kiüthetjük a partnerünket már az edzőtábor első hetén, és marad a boxzsák püfölése. Sőt, a harcokra készülve a társunk nem kímél minket sem, így könnyen megsérülhetünk, amivel vagy pénzt, vagy felkészülési időt veszítünk.
Hol vannak a többiek?
Az ürességétől eltekintve a karriermóddal el lehet ütni a játékórákat, főleg ha más stílust képviselő karakterekkel is a csúcsre szeretnénk törni. Furcsaság, hogy ha egyszer súlycsoportot váltunk a második bajnoki övért, akkor a következő harccal már fel is adjuk a korábbi címet. Szórakoztatóbb lenne több divízióban folyamatosan aktívnak lenni, de sajnos úgy tűnik erre még pár évig nem lesz lehetőség a játékban.
Az EA Sports UFC 5 legnagyobb hiányossága viszont nem ez, hanem a valós harcosok felhozatala, annak foghíjassága. A UFC 4-hez képest nemhogy több, hanem kevesebb licencelt harcossal lehet játszani. Amellett, hogy a sportág szó szerint is egyik legnagyobb ikonja, Francis Ngannou is hiányzik, nincs olyan súlycsoport, ahol a teljes top 15 elérhető lenne, de a UFC bírái közül is csak Herb Dean került be.
Ott van a régmúlt néhány ikonja, de évek óta inaktív harcosok is, viszont több közönségkedvenc, régóta rangsorolt bunyós, és egyes divíziók 2-3. legjobbja sem elérhető. A fejlesztők ígértek frissítéseket, és számíthatunk havonta legfeljebb 3-4 új karakterre, ez roppant kevés egy több évig fejlesztett, teljes árú, exkluzív licencjogokkal rendelkező játékban.
A pozitívumai ellenére a rajongóknak sem tudom jó szívvel ajánlani a UFC 5-öt, ami közel sem nyújt annyival többet, mint amire számíthattunk a bejelentés idején. Érdemes az EA Play verzióval próbát tenni, a 10 óra alatt akár egy G.O.A.T. karriert is fel lehet építeni ügyes időgazdálkodással és gyors kiütésekkel.
