A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség és az EA Sports 30 év közös munka után tavaly szakítottak egymással, így el kellett búcsúznunk a FIFA sorozattól. Az EA aranytojást tojó tyúkja persze nem ment sehová, egyszerűen csak átkeresztelték. Ettől persze mindenki FIFA-nak fogja hívni a jövőben is egészen addig, amíg a szövetség elő nem áll a saját játékával. Mi csak annyit kérünk, hogy ha erre sort is kerítenek, véletlenül se a Konamit bízzák meg a feladattal, épp elég van már a számlájukon azzal, hogy kinyírták a szebb napokat látott Pro Evolution Soccer szériát.
Megújult, de azért nem annyira
Ha valaki játszott a FIFA 23-mal, az otthonosan mozog majd a pályán itt is, hiszen a játék magját képező mechanikák nagy része nem változott. A főmenü a korábbinál sokkal modernebb és letisztultabb, az egyes játékmódok vagy épp feature-ök elmagyarázásáért felelős tooltip képernyők viszont gyakorlatilag csak szövegezésben változtak tavalyhoz képest.
Az új Hypermotion V technológiának köszönhetően az animációk még realisztikusabbak lettek, sok játékos kapott egyedi mozdulatokat. Az irányítás reszponzívabb, de néhány új mozdulat is segít minket abban, hogy túljárjunk a védők eszén és még több helyzetet alakítsunk ki. Ilyen például a kontrollált sprint, ami valamivel lassabb ugyan a hagyományos rohanásnál, de a játékos sokkal rövidebbeket tol a labdán, gyakrabban és élesebben fordulhatunk, és úgy szlalomozhatunk a védők között, mint Messi fénykorában. Ugyancsak elképesztően hasznos a precíziós passz és ívelés, amit begyakorolva tűpontos labdákat adhatunk a védők mögé, így helyzetbe hozva a támadónkat.
A kompetitív meta minden bizonnyal ezekre épít majd, már csak azért is, mert a védekezés az elmúlt évekhez képest sokkal bonyolultabb, trükkösebb. Sokan vissza fogják sírni azokat az időket, amikor a mesterséges intelligencia anélkül kivédekezett egy kontrát, hogy bármit megnyomtunk volna a kontrolleren. A kapusok is gyengébben teljesítenek, legalábbis ami az 1v1 szituációkat illeti. Szintén meghatározó lesz a játékosok sebessége: a gyorsulás attribútumot átdolgozták, és az eddigi tapasztalataink szerint nem annyira a végsebesség, sokkal inkább a robbanékonyság lesz kulcsfontosságú, hogy le tudjunk szakadni az üldözőnkről.
Hálószaggató lövések
Szintén alapvetően meghatározza majd a játékstílusunkat az, hogy a csapatunk tagjai hogyan profitálnak az új PlayStyles bónuszokból. Ez gyakorlatilag a korábban már látott trait rendszer következő evolúciója: összesen 34 féle PlayStyles bónusz került a játékba, amelyekből akár többel is rendelkezhet egy játékos. Ezek a legtöbb esetben passzív bónuszokat adnak, például precízebben passzol, gyorsabban szalad, erősebben fejel egy sportoló, ugyanakkor bizonyos esetekben extra képességeket is feloldhatnak. A 'Slide Tackle" PlayStyle-lal rendelkező védőktől például becsúszáskor nem pattan el a labda, hanem képesek azt megtartani a lábukkal, így azonnal passzolhatnak is.
Az igazán kiemelkedő játékosoknál aktiválódik a PlayStyles+, ami maximumra tuningolja az adott képességet. A PlayStyles rendszernek köszönhetően egyébként középszerű játékosokkal is sokkal élvezetesebb játszani: egy 65-70-es overall ratinggel rendelkező középpályásra sokan eddig csak fintorogtak, ha azonban az adott játékos pixel pontos passzokat osztogat, akkor azonnal felértékelődik még úgy is, hogy egyébként a tempója vagy épp a labdatartása nem az igazi.
A lányok sem csak szurkolni járnak
Ha már ilyen elképesztő mennyiségű liga, csapat és játékos került az FC 24-be, az EA-nél igyekeztek megtalálni a módját annak, hogy ne mindenki ugyanazt a 15-20 kártyát hajszolja. Az Ultimate Teamben ezt úgy próbálták megoldani, hogy bevezették az evolúciókat: a legtöbb kártyának több különböző szintje van, feladatok, kihívások teljesítésével (és persze némi kredit elköltésével) továbbfejleszthetők. Egy overall 65-68-as profit így simán feltolhatunk egy elismerésre méltó 79-80-as értékig. Szóval ha van kedvenc játékosod, aki sereghajtó csapatban, esetleg alacsonyabb ligában játszik, simán felturbózhatod jóval magasabb szintre, nem feltétlen kell ugyanazokat az unalomig ismételt profikat hajtanod. Persze egy Wrexham játékosból sosem lesz POTM Mbappé, de maga a funkció nagyon hasznos, még ha az evolúciók kicsit drágák is.
A másik fontos változtatás az Ultimate Teamben, hogy immár női játékosokat is igazolhatunk a csapatunkba, így Sam Kerr, Alexia Putellas vagy bárki más is szerephez juthat a pályán. Valószínűleg gyakran találkozunk majd vegyes csapatokkal, hiszen a női játékosok kicsik, agilisek, közben viszont a fizikumuk irreálisan magasra lett belőve. Nem igazán realisztikus, ahogy egy 58 kilós lány felborít egy Virgil van Dijk szintű védőt, de kétségtelenül több izgalomra számíthatunk így a FUT meccsektől.
Van még hova fejlődni...
A játék legszociálisabb aspektusa, a kooperatív játékra kihegyezett Pro Clubs nevéből elhagyták a 'Pro'-t, cserébe visszakerült a crossplay támogatás (nemcsak itt, hanem az összes módban), így sokkal könnyebben fogunk meccset találni. A karrier mód is hozott izgalmas újításokat, menedzserként például meghatározhatunk alapvető stratégiai irányokat, mint a Klopp által híressé tett gegenpressing, vagy a labdatartást és rövid passzokat előnyben részesítő tiki taka, ugyanakkor léteznek teljesen érthetetlen megoldások is, mint amikor gyakorlatilag egy gyerek szemszögéből, a pálya mellett, az edző mögött állva nézzük a meccseket, így szinte semmit nem látunk az akcióból.
A játékos karrierbe behozott ügynökök és az általuk támasztott célok segítségével könnyebb kijárni egy életutat és bedolgozni magunkat a kedvenc csapatunkba vagy kiharcolni egy fizetésemelést, ugyanakkor néha teljesen irreális elvárásokkal állítanak szembe minket, és hiába kapjuk meg az aranycipőt, ha nem tudunk 8 gólt lőni 30 méternél messzebből, akkor buktuk az ajánlatot. A Volta meg továbbra is Volta, ott eget rengető megfejtéseket ne várjunk.
...de így is szerethető
Amibe viszont nehéz belekötni, az a megújult oktatómód, ahol a már jól ismert gyakorlatsorok mellett végre teljes szabadságot kapunk a rögzített szituációk gyakorlásánál. Pontosan beállíthatjuk, hogy honnan akarjuk elvégezni a szabadrúgásokat, nem a gép sorsol nekünk véletlenszerű beállításokat, így sokkal könnyebb ráérezni arra, hogyan is működnek az idén kicsit megváltozott körülmények.
Az EA évről évre próbálja realisztikusabbá tenni nemcsak az irányítást, hanem a körítést is, ezen a téren pedig hatalmasat lépett idén előre a széria. Az alagútból megérkező csapatok, a félidőben az öltözőben magyarázó edzők, vagy épp azok a jelenetek, amikor FPS nézetből látjuk, ahogy a bíró kioszt egy lapot vagy beállítja a sorfalat, mind mind rengeteget adnak a hangulathoz. Sokkal közelebb kerültünk a tévés közvetítés atmoszférájához, immerzívebb az élmény.
Összességében elmondható, hogy a franchise-váltás jót tett a játéknak, az EA igyekezett megmutatni, hogy a virtuális fociban még mindig otthon vannak. Kifejezetten sok újítást kapunk, többet, mint amihez a korábbi években hozzászokhattak a rajongók. A játék ismét taktikusabb lett, de a következő hónapok frissítéseire nagyon kíváncsiak vagyunk, mert azok alapvetően felkavarhatják a kezdeti metát. Nyilvánvalóan nem minden lövés talált be, a karriermódok levágódtak a kapufáról, az Ultimate Team pedig ugyanaz a pénznyelő, ami eddig is volt, de amíg játékosok milliói öntik bele a pénzt, addig ez nem is fog megváltozni.
