Bár Magyarországon, illetve gyakorlatilag az Egyesült Államokon kívül mindenhol az NFL jut eszébe először a legtöbb amerikai futball iránt érdeklődőnek, nem szabad elfelejteni, hogy évről évre több tízezer játékos küzd azért az egyetemi ligákban, hogy betörhessenek a legjobbak közé. Az egyetemi csapatokat a tradíciók tisztelete, az alma materek gazdag történelme teszi ikonikussá, így a programokat tömörítő szervezet, vagyis az NCAA futballmeccseinek népszerűsége vetekszik az NFL-ével. Nagyjából 15 évvel ezelőtt a kapcsolódó videojátékok terén sem volt ez másként, ahol a Madden NFL és az NCAA Football kéz a kézben, egymást támogatva lopta be magát a focirajongó játékosok szívébe.
A jogdíjak, a licencelés, illetve az NCAA a tanuló-sportolókra vonatkozó szabályai miatt azonban a 2013 júliusában megjelent NCAA Football 14 jelentette a hivatalos egyetemi futballjátékok végállomását. A rajongói közösség viszont kitartóan kampányolt a visszatérés mellett, a College Football Revamped csapatának köszönhetően folyamatosan érkeztek a modok és a frissítések a mai szemmel abszolút korszerűtlen motoron futó játékhoz, videósok, streamerek, egyéb tartalomgyártók tartották életben a virtuális egyetemi foci tradícióját.
Néhány évvel ezelőtt az NCAA sikeresen lezárta a NIL- (név és kinézet használatával kapcsolatos) tárgyalásokat, így a törvényeknek megfelelően az atléták "pénzzé tehették magukat" szponzorációs megállapodásokkal. Zöld utat kapott az EA Sports is, hogy újból licencelhesse a csapatokat és a sportolókat. Az EA Orlando ekkor már dolgozott a játékon, de végre beindulhatott a folyamat, aminek köszönhetően a College Football 25-ben helyet kapott mind a 134 Football Bowl Subdivision (FBS) program, avagy az egyetemi liga első osztályú egyesületei, illetve több mint 10 000 játékos is hozzájárult, hogy felhasználják a nevüket.
Dobpergés
Fontos leszögezni - a College Football egyáltalán nem Madden-klónnak készült, és ugyan a sport adottságából, illetve a két liga kapcsolatából adódóan nyilvánvalóan vannak hasonlóságok, a játékmenet más érzés és élmény, mint az NFL esetében. A College és a Madden fejlesztőcsapatai természetesen nem teljesen függetlenek, hanem inspirálják egymást, így a két sorozat fejlesztései, új mechanikai megoldásai jó hatással lehetnek a következő évek megjelenéseire. Közös viszont a játék alapja, a Frostbite motor, amire már sok éve panaszkodnak a Madden-játékosok, és sajnos ezúttal is vannak vele gondok, de erről majd később.
A fejlesztőcsapat kiemelt figyelmet fordított arra, hogy tényleg érezhessük a különbséget az egyetemek hazai pályái között. Az egyedi bevonulások, a rezesbandák, a kabalafigurák, a kántálások és a zenék mind hozzájárulnak az atmoszférához, és roppant hangulatossá teszik a meccseket. A közönség hangereje közvetlenül befolyásolja a játékmenetet is - az igazán nagy hangzavarban az idegenben játszó csapat nehezebben tudja áthívni a játékokat, az elkapók nem értik elsőre, milyen route-ot kell futniuk, és a ravaszokkal a játék indítása előtt felhívható rajzok is teljesen zavarossá válnak, vagy abszolút más játékot mutatnak. Nem mindegy tehát, hogy az Ohio State vagy a Texas vendégei vagyunk, vagy egy olyan kisebb egyetemnél játszunk, ahol alig tudják feltölteni a lelátót rajongókkal. A közönség tagjai megfelelően reagálnak a pálya történéseire, az időjárásnak megfelelően öltöznek hazai színekbe, és ugyan gyakran ismétlődnek az animációk, mégis teljessé teszik a futballmeccsek élményét.
Vakító reflektorok
A játékosok mozgása és az animációk nagyobb része különbözik a Madden NFL-ben évek óta látottaktól. Az úgynevezett CampusIQ rendszernek köszönhetően erősebben kidomborodnak a különbségek a játékosok között, a top futókat és elkapókat igencsak nehéz átlagos védőkkel kordában tartani. Nagyon látványos animációk teszik nemcsak izgalmassá, hanem dinamikusabbá is akciót, a jól időzített testcselekkel és lefordulásokkal egyszerre több embert is el lehet küldeni a másik irányba.
Viszont a csillogó felület mögé pillantva láthatjuk a Frostbite motor és a mesterséges intelligencia korlátait. A támadó falemberek hatalmas hibákat vétenek a blokkolásokkal, mert amikor az MI nem jól ismeri fel a szituációt, a játékos nem reagál a védőre, beleszalad a csapattársába, vagy egyszerűen teljesen más szögben kezd el futni, mit ahogy számítanánk rá. A védőknél hasonlóan frusztráló, hogy végtelenül buta szögekben próbálják utolérni a labdás játékost, aminek a vége egy elrontott szerelési kísérlet, vagy mindössze annyi, hogy csak szaladnak tovább a támadó után. A motor képtelen szépen feldolgozni a nem 1-1 elleni szereléseket és a küzdelmeket a labdáért, ami a legtöbb esetben szintén frusztráló végeredményhez, szkriptelt animációhoz vezet.
Remek megoldás viszont a felújított passzolási rendszer, illetve az egyetemi csapatok sokszínűségéből adódó játékhívási variációk lehetősége. A támadó és a védő oldalon is néhány gombnyomással változtathatók a sémák, a játékok, a formációk, megfelelően igazodva az ellenfél stratégiájához. Az opciós támadások, a run-pass option, de még a wildcat formáció is remekül működik, és nyilván a közösség hamar megtalálta azokat a figurákat, amik a lehető legjobban összezavarják a védő MI-t, hatalmas az eszköztárunk a labda mindkét oldalán.
A stratégiai döntéseket befolyásolja a wear & tear rendszer, ami nemcsak azt monitorozza, mennyire fáradnak a játékosok, hanem azt is, melyik testrészükre kapják a nagyobb ütéseket, kockázatosabbá téve a sérüléseket. Nem küldhetjük be folyamatosan a darálóba a sztárfutónkat, mert amellett, hogy a képességei sem lesznek a csúcson, több hetes sérülésével a szezonnak is búcsút inthetünk. Ahogy az elkapókat sem indíthatjuk el mindig 30 méteres sprintekre, és a védők is kifulladnak, ha folyamatosan blitzben kell üldözniük az irányítót.
Mindezeknek egy sima meccsen ténylegesen nincs nagy jelentősége, viszont a Dynasty és a Road to Glory módokban nagyon oda kell figyelni, hogy menedzseljük a csapatot. A Dynasty a közkedvelt offline mód felújított változata, ahol egy választott egyetemi programot építhetünk újra minden apróságba beleszóló vezetőedzővel, vagy navigálhatjuk a pályán a védőket vagy a támadókat specialista koordinátorként. Rengeteg izgalmat és lehetőséget tartogat, hogy milyen archetípusú (stratéga, motiváló, toborzó) karakterrel, és milyen presztízzsel bíró egyetemnél vágunk bele a karrierbe.
Az 1-2 csillagos programoknál nemcsak kevésbé tehetséges csapatot kell fejleszteni, hanem sokkal nehezebb a toborzás is, mint a topcsapatoknál, ahol feltörekvő sztárjátékosok váltogatják egymást, és sokkal több erőforrás áll rendelkezésre. Karakterünk kinézetén nem sokat lehet változtatni (az öltözéknél például csak egy inget vagy egy dzsekit adhatunk rá), viszont a Dynasty egyik legizgalmasabb aspektusa, a toborzás kellően részletes, és nagyon jól kell gazdálkodni az elérhető munkaórákkal. A menürendszer sajnos kissé nehézkesen átlátható, és nem lehet visszakövetni a csapat és a játékosaink statisztikáit az éppen zajló szezonon kívül, de még az egyéni díjakért küzdő játékosok teljesítményét sem tudjuk összehasonlítani, az algoritmus automatikusan rangsorol. Elfért volna a Dynasty módban egy kibővített, részletgazdagabb interfész, remélhetőleg a sorozat következő részében bővíteni fogja még a lehetőségek tárházát az EA Orlando csapata.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Hasonló az élmény az egyszemélyes karriermódban, vagyis a Road to Glory-ban is, ahol egy játékos bőrébe bújva élhetjük át az egyetemi tanuló-sportoló élményt. Vagyis ez lenne a lényege, viszont a szerepjátékos elemek mobilképernyőn zajló, néhány soros beszélgetésekre korlátozódnak, a tanulást, csapatépítést, NIL-szerződéseket egy-egy kattintással, heti mértékben limitált energiapontok költésével menedzselhetjük. Annak idején a Madden 07-ben például a karrierünk előrehaladtával nagyobb lakásba költöztünk, megjelentek a szponzorációs szerződések, filmek kreatívjai, tényleg úgy lehetett érezni, mintha a meccsek után beülnénk otthon a rajongói leveleket olvasni.
Sajnos nem is minden pozícióban indíthatunk karriert, így irányító, futó, elkapó, a védelemben pedig középső linebacker, vagy cornerback lehet a játékosunk. A négy különböző tehetségi szintről indulva azért változatossá tehető a Road to Glory élménye, de Underdog, vagyis a legalacsonyabb összepontszámú és tehetségű opcióval indulva várhatóan nem sokra fogjuk vinni a 4-5 éves egyetemi karrier alatt. Illetve mivel az NCAA licencjogai miatt a Madden NFL-be nem is importálhatjuk a játékosunkat, erősen hiányosnak és szürkének érződik a College Football 25 karriermódja.
A modern sportjátékoknál elmaradhatatlan Ultimate Team is kapott helyet a játékban, aminek tulajdonképpen semmi értelme egy olyan alkotásban, ahol mindig is a dinasztiaépítés és a karriermód a legnépszerűbb lehetőségek. Arról nem is beszélve, hogy még a legnagyobb fanatikus NCAA-rajongók sem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel a teljes FBS ligáról, így a College Football 25-ben is NFL szupersztárok egyetemi lapjait gyűjtögethetjük (és fizethetünk vagyonokat a paklikért). Aki amerikai focis Ultimate Teamet szeretne, annak igényeit várhatóan az éppen aktuális Madden sokkal jobban ki fogja tudni szolgálni
Hidegzuhany
Amellett, hogy nem lehet szemet hunyni a korszerűtlen grafikai motor és a mesterséges intelligencia hiányosságai felett, a College Football 25 igazi vérfrissítőként hat a monotonitásba beleszürkült sportjátékok piacán. Látványos a pályán történő akció, nagyszerű a meccsek hangulata, teljesen el lehet veszni az aprólékosságig kidolgozott stratégiai opciókban, és szinte végtelen lehetőségünk van egyetemi programokat fejleszteni, vagy az alapoktól felépíteni. Aki kicsit ráunt az évről évre hasonlóan sivár élményt szállító Madden sorozatra, vagy csak valami újdonságra vágyva megismerkedne az NCAA futballal, mindenképp tegyen vele egy próbát (EA Play előfizetőknek elérhető a 10 órás Trial verzió). Ha az EA komolyan gondolja a sorozat újraélesztését, a College Football 25 egy modern sportjáték-dinasztia alapköve lehet - feltéve, ha a Dynasty és a Road to Glory fejlesztése marad fókuszban, és elfelejthetjük végre az Ultimate Teamet.
