Még a kifejezetten multiplayerre kihegyezett játékok közül is csak nagyon kevés mondhatja el magáról, hogy három évvel a megjelenése után stabil félmilliós játékosbázisa van. Az meg végképp csúcs, hogy erre képes a Dying Light, amely alapvetően egy történetalapú, egyjátékos kampányra kihegyezett címként kezdte pályafutását. Persze tolhatjuk az egészet a haverokkal coopban, illetve az egyik DLC-vel érkezett egy hordamód, de ezek a számok még így is nagyon ritkák. Pontosan tudta ezt a Techland is, nem véletlenül dobtak ki tíz ingyenes DLC-t a játékhoz az elmúlt hónapokban, hogy megtartsák az aktív rajongótábort, akik remélhetőleg a Chris Avellone nevével fémjelzett folytatásra is azonnal rávetik majd magukat.
Nem csak koppintás
A Bad Blood azonban nem egy egyszerű DLC, kiegészítő vagy játékmód. Ha úgy tetszik, a Bad Blood egy spin-off. 2018 akarva-akaratlanul is a battle royale éve lett, mindenki ebben próbál kiteljesedni, lassan azon is csodálkozhatunk, hogy a FIFA-ba nem erőltettek bele valami hasonlót. Míg a legtöbben azonban egyszerűen megpróbálják lemásolni a bevált formulát, mások nem félnek kísérletezni, kicsit a saját képükre formálni azt. A Techlandnél például nem mint műfaj, hanem mint játékmód tekintettek a battle royale-ra, és nem engedték, hogy a már jól ismert mechanikák kiöljék a zombis, parkourös DNS-t a játékukból. Szóval fogtak mindent, amit imádtunk a Dying Lightban - a reszponzív irányítást, a szórakoztató parkourt, a brutális, végtagok leszakításával járó közelharcot és a még extrémebbé tehető fegyvereket -, és kitaláltak hozzá egy olyan körítést, amely ehhez tökéletesen passzol, és mellesleg még battle royale is.
A Bad Blood meccsekben 12 játékos küzd egymással az egyelten helyért, ami a mentőhelikopteren található, a gép azonban nem jön be csak úgy bárki kedvéért a városba. Elsődleges célunk az lesz, hogy mintákat gyűjtsünk a városban található fertőzött gumókból, és ha sikerült eleget a kémcsövekbe szuszakolni, már indulhatunk is haza. A fertőzött területeket természetesen zombik védik (a kisebbeket csak egy pár, de a több anyagot tartalmazó, igazán zsíros falatok körül jónéhány hatalmas dög lebzsel), úgyhogy nem lesz egyszerű dolgunk, de nem is feltétlenül kell minden élőhalottat felkockáznunk a városban. Ha jók vagyunk elterelésben, összezavarhatjuk őket, és azelőtt távozhatunk a kaptárból, hogy annyit tudtak volna mondani: "agyvelő." Ha az utolsó minta is megvan, hívhatjuk a gépet, ettől a pillanattól kezdve azonban élő céltáblává válunk, hiszen az összes többi kihívó térképén is megjelenünk. A játéktér nem szűkül, de amikor valakinek sikerül megszereznie az utolsó mintát, az eléggé összerántja a túlélőket.
Bár itt is megpróbálkozhatunk azzal, hogy az egész meccs alatt csak bujkálunk, aztán az utolsó pillanatban megpróbáljuk erővel elvenni a mintákat valaki mástól, aki elvégezte helyettünk a piszkos munkát, a passzív hozzáállás nem feltétlen kifizetődő. Egyrészt a város rengeteg különböző fegyvert és azokhoz kapcsolódó fejlesztést rejt, amelyekért érdemes áttúrni a szekrényeket, másrészt a fertőzött gumók leszívásával fejlődik a karakterünk. A mintákkal szinteket lépünk, így egyre erősebbek, szívósabbak leszünk, ráadásul szintlépéskor az életerőnk is maximumra töltődik, így visszanyerhetjük a harcban elvesztett életpontokat. Ezek nem hatalmas ugrások, egyáltalán nem arról van szó, hogy egy első szintűt egyetlen ütéssel kivégez valaki, aki összegyűjtötte a mintákat, de amikor ennyire kiélezett a küzdelem, minden apróság segít.
Sarló és kalapács
Lőfegyverek a pályán csak elvétve vannak (ha találunk egy íjat egyetlen nyílvesszővel, már a szerencsésebbek közé tartozunk), a repülőkből kidobott szeretetcsomagokban viszont rábukkanhatunk pár igazi gyöngyszemre, ezeket azonban általában elég jól őrzik, úgyhogy kénytelenek leszünk egy kicsit kockáztatni. Maradnak tehát a sarlók, bozótvágók, csőkulcsok, krikettütők és egyéb közelharci fegyverek, amelyekből a különböző fejlesztések segítségével áramos, fagyasztós vagy extrán véreztető dolgokat is csinálhatunk. Attól nem kell tartani, hogy a zombik ellen elhasználódnak ezek a fegyverek, egy másik játékos elleni harcban azonban akár el is törhetnek, így nem árt, ha fel vagyunk készülve erre az eshetőségre.
Maga a harc egyébként nem agyatlan vagdalkozásból áll: az ellenfél ütéseit egy hárításra (parry) épülő rendszer segítségével hatástalaníthatjuk, így védtelenné téve őket néhány másodpercre, de akkor sem kell pánikba esni, ha épp nincs nálunk fegyver, amivel riposztolhatnánk, hiszen puszta kézzel is ellökhetjük az ellenfelet, ledobhatjuk a tetőről, vagy belehajíthatjuk egy szöges barikádba, ami értelemszerűen nagyon fájdalmas.
Egyelőre csak privát meccsekre és normál matchmakingre van lehetőségünk, a rangsorolt játékmódok csak később érkeznek. Karakterfejlesztés nincs, testre szabhatóság viszont annál több van; gyakorlatilag a cipőfűzőnket is átszínezhetjük, a meccsek végén pedig egyedi fegyverskineket és ruhákat is pörgethetünk.
Lesz ez még jobb
A Bad Blood ízig-vérig Dying Light, így értelemszerűen rengeteget számít, ha valaki beleásta magát az alapjátékba, mert a parkourözést bizony szokni kell. Nem lehetetlen küldetés a battle royale meccsek alatt elsajátítani a falon futkározás csínját-bínját, de dinamikusabb lesz az indulás, ha van már egy kis előképzettségünk, és a szobákat is gyorsabban fogjuk átkutatni, ha tudjuk, melyik szekrényeket lehet kinyitni. Ettől függetlenül természetesen nemhogy tapasztalat, de még maga a Dying Light sem szükséges ahhoz, hogy valaki belevágjon a kalandba, a Bad Blood ugyanis egy teljesen külön játék.
A következő hónapok során rengeteget fog még fejlődni a játékmenet, ráadásul a megjelenéssel egy időben ingyenessé is teszik az egészet, úgyhogy egyelőre csak azoknak merném teljes szívvel ajánlani, akik nagyon odavoltak az alapjátékért, vagy olthatatlan vágyat éreznek egy zombis battle royale-ra. Már most is szórakoztató, és bőven van benne potenciál, de jelen állapotában inkább a hardcore arcoknak szól, mint az egyszeri játékosoknak. A PC-s megjelenést követően egyébként Xbox One-ra, majd rövid exkluzivitás után PS4-re is érkezik a Bad Blood, úgyhogy a konzolosok sem maradnak ki a mókából, és az alapjáték bővítése után azt is biztosra vehetjük, hogy a Techland hosszú távra tervez, és csak úgy öntik majd a tartalmat a játékba.
