Mit tehet az egyszeri JRPG-rajongó a következő Dragon Quest részre várva? Például játszhat az idei év igencsak színvonalas felhozatalának egyéb tagjaival, vagy esetleg kipróbálhatja a tavaly debütált mellékhajtás újabb részét. Mondjuk a Dragon Quest Heroes messze nem olyan színvonalat képvisel, mint például a Nier: Automata vagy a Persona 5, de azért az első résszel jól elszórakozhattak főleg azok, akik nem ijedtek meg egy kis akciótól. A Dragon Quest Heroes ugyanis amolyan kicsicsázott musou, azaz a Dynasty Warriorsokból ismert harcrendszert löttyintették nyakon egy kis RPG beütéssel. Az első rész talán annak köszönhette viszonylagos sikerét, hogy a történet aranyos volt, és az Omega force programozói jól hozták a nosztalgiafaktort a sok ismert szereplő beemelésével. Bár hamar elfeledkeztünk róla, úgy látszik, volt annyira sikeres, hogy miközben - állítólag - hegesztik a fősodor következő darabját is, dobjanak egy csontot a nyári játékhiányban szenvedő gamereknek. Kellett ez nekünk?
Csaknem
Folytatás lévén az ember elvárja, hogy a programozók kijavítsák az előző rész hibáit, és egy csomó olyan újdonsággal lepjék meg az egyszeri játékost, amitől az napokig az állát keresi. Nos, az első pár perc után úgy tűnt, hogy ez lesz a helyzet jelen tesztünk alanyával is. Az eleddig szigorúan töltőképernyők szabdalta pályák helyett nyílt világban indulunk útnak. Jó ideig lehet kóborolni a szépen megrajzolt világban, mire eljutunk egy városkához, ahol jön az RPG rész, azaz questeket vehetünk fel, cseveghetünk az NPC-kkel, csinosítgathatjuk hőseinket. Sajnos ahogy elindítjuk az első sztoriküldetést, véget is ér a nyitott világ illúziója, kiderül, hogy csupán végtelenül unalmas, szkriptekkel teletömött háttér, amely arra szolgál, hogy a történet különböző helyszíneire odavigyen bennünket. A harcrendszer megújulására nem sok esély volt, hiszen az már évtizedek óta ilyen, de ez a rész még jól is működik.
Továbbra is élvezetes csapkodni a Dragon Quest univerzum szörnyeit négyfős csapatunkkal, ám az bosszantó, hogy a játék utolsó harmadára elfogynak az ellenfelek, és ugyanazokat minibossokat püfölhetjük átszínezve, mint eddig. Az sem jó hír, hogy az MI roppantul buta, de ezt is csak a játék vége felé vesszük majd észre, a keményebb küldetések közben. Lelkes kollégáink folyamatosan velünk szaladgálnak, semmiféle beleszólásunk sincs abba, amit csinálnak. Meg kellene védelmezni egy átjárót? Szó sem lehet róla, mi négyen mindig együtt megyünk mindenhová. Eltaknyolt a boss, és kiderült, hogy a talpán van a gyenge pontja? Harcosunkat ez sem érdekli, és orcáján bájos mosollyal kaszabolja a dög fejét. Ezeken a hiányosságokon az sem segít, hogy amúgy majdnem hibátlan az irányítás, és meseszép - akár többezres - kombókat is simán bemutathatunk. Vannak az egész csapatot délcegítő buffok, mint például némi extra életerő vagy specifikus tuningok, mint a szárnyasok ellen sebzést növelő cucc.
Lábvíz
Az MI botladozásaira jó ellenszer lehetne a multi, hiszen már az első rész legnagyobb hibájaként is ezt róttam fel: az egész koncepció ordít a jó coopmódért. Be is tették a játékba, de konkrétan nem működik. A rendszer fapados, csak olyan sztoriküldetéseket nyomhatnánk, amelyeket már szólóban letudtunk. A rettenetes menürendszer azonban a legkisebb gond, mert nemhogy a sztoricoop, de még az amúgy is unalmas dungeon crawl rész sem megy több személlyel. Leülhet, egyes. Talán majd egy patch megoldja. Más szempontból viszont semmi gond a játékkal; a grafika szép, a zene hangulatos, ám a PS4 Pro-exluzív "enhanced mode" szintén nem működik, bár a felbontást feltolja a játék, lesz menten vagy 15 fps. Nem kérjük. Azért annyira nem rossz cím ez, de ha már sorozatot akarnak belőle, több odafigyelést várunk.
