Holnap jelenik meg a Dragon Ball Z: Kakarot, a tesztpéldány viszont csak nemrég érkezett meg szerkesztőségünkbe. Méreteit tekintve grandiózus játékról van szó, így a teljes, átfogó teszt megíráshoz több időre lesz szükségünk, de azt szerettük volna, hogy első benyomásainkat már most, az embargó lejártakor el tudjátok olvasni. Természetesen amint a játék kampányának végére értünk, fel fog kerülni egy részletesebb anyag is a Dragon Ball Z: Kakarotról, de már nagyjából tíz óra játék után is érezhető, hogyan csapódik majd le a CyberConnect2 munkája a veteránoknál, illetve az újoncoknál.
A Dragon Ball Z: Kakarot egyértelműen a keményvonalas rajongóknak szól, ők pedig garantáltan megtalálják majd benne azt, amit keresnek. Nyílt világú akció-RPG-ként dolgozza fel a teljes Dragon Ball Z sagát, ez a koncepció pedig egyszerre rejt magában buktatókat és nagy lehetőségeket. Magát a történetet ismerjük, ezen a téren tehát felesleges is meglepetésekre számítani. Pontról pontra követjük végig azt a sztorit, amit már annyiszor láttunk, amit annyiszor feldolgoztak, hogy ha nem tartozunk azon kevesek közé, akik Dragon Ball-lal akarnak kelni és feküdni, akkor nem fogja megemelni a pulzusunkat a kampány. Márpedig itt bizony nem marad ki semmi, a játékidő tetemes részében (egyébként remekül megkomponált) átvezető animációkat fogunk nézni - angol szinkron mellett választható az eredeti, japán hang is, így a fanservice tényleg maximális fordulatszámon pörög. Talán azoknak lehet még izgalmas mindez, akik esetleg eddig kimaradtak az egész Dragon Ball univerzumból, hiszen számukra jelen esetben minden vicc új lesz. A hozzám hasonló játékosok számára viszont, akik látták az animéket, megfordultak már pár Dragon Ball címben az évek során, és nem szeretnek egy mesét századszorra is meghallgatni, hamar unalomba és érdektelenségbe fulladhat az egész.
Nagy kár ezért, talán működőképesebb koncepció lett volna egy teljesen új történet elmesélése, mert egyébként a játékmenet alapjai rendben vannak. A nagy Dragon Ball Z sagát fejezetekre osztották, ezek képezik a kampány szeleteit. Itt némiképp meg van kötve a kezünk, mindig a történet szempontjából fontos karaktert kell irányítanunk, valamint társainkat is előre leosztják nekünk - a harcok során ugyanis nem feltétlenül egyedül kell szembeszállnunk a rosszfiúkkal. Maga a bunyó (és az egész irányítás) elsőre kicsit kaotikusnak tűnhet, rögtön a játék elején sokkolhatja az embert a temérdek lehetőség, de viszonylag hamar rá lehet érezni a gombkiosztásra, és utána már simán rááll az agyunk a látványos kombók elsütésére. Különleges képességeinket az egyetlen gombbal tölthető Ki erő elhasználásával pattintjuk el, harc közben pedig tényleg olyan érzésünk támad, mintha belecsöppentünk volna az anime valamelyik epizódjának heroikus összecsapásába. Szerepjátékról lévén szó karaktereink folyamatosan szinteket lépnek, alaptulajdonságaik pedig ezzel párhuzamosan gyarapodnak. Különleges harci képességeinket viszont nekünk kell manuálisan feloldanunk egy skillfán. Ennek módja elég ötletes: egyrészt folyamatosan gyűjtögetnünk kell különböző színes golyókat (Z Orbokat) a világban, ezekből vásárolhatóak meg az új képességek, fejlesztések. Az igazán ütős új skilleket viszont edzések teljesítésével szerezhetjük meg, azaz dedikált pontokon részt kell venni egy tréningen (gyakorlatilag egy újabb harcról van szó), és a világszerte fellelhető D medálokból is áldoznunk kell párat az új technika elsajátításához. Érdemes még kitérni a különböző harci formákra, hiszen a Dragon Ball Z (egyik) esszenciáját a harcosok átalakulása jelenti. Ha mondjuk Son Goku felveszi valamelyik fejlettebb formáját, akkor statjai drasztikusan megnőnek, ugyanakkor életereje vagy épp Ki energiája (a transzformáció típusától függően) lassan, de folyamatosan csökkenni kezd, szóval komoly veszélyt is magában rejt a dolog, okosan kell használni az ilyen átváltozásokat.
Az egyes fejezetek között sokkal jobban kinyílik a világ: kedvünkre váltogathatunk a feloldott karakterek között, szabadon közlekedhetünk a feloldott régiókban, gyűjtögethetjük a színes gömböket, oldhatunk meg mellékküldetéseket, farmolhatjuk a főzéshez szükséges alapanyagokat (legyen szó akár vadállatok húsáról, farkincánkkal kifogott halakról, vagy épp különböző terményekről). A főzőcskézés kiemelten fontos lesz, mivel az elkészített finomságok elfogyasztása után ideiglenes buffok lesznek a jutalmaink, ezek nélkül pedig valóban embert próbáló feladat leverni a sztori nagyobb ellenségeit. A mellékmissziók során felvonul előttünk a Dragon Ball világának színe-java, olyan régi ismerősökkel találkozhatunk újra, akikre talán már a legelvetemültebb rajongók is csak halványan emlékeznek. Érdemes időt szánni az ilyen extra feladatok elvégzésére is, mivel teljesítésük után nem csak különböző gömbök, tárgyak, no meg egy halom tapasztalati pont lesz a jussunk, hanem ideális esetben az adott NPC is csatlakozik hozzánk Soul Emblem formájában.
A Soul Emblemet a Community Board nevű táblán helyezhetjük el. Külön táblát kapott a harc, a felfedezés, a főzés, és még pár témakör, az egyes Emblemek pedig eltérő módon növelik meg ezeknek a tábláknak a szintjét. Ha mondjuk az egyik NPC a főzésben profi, akkor érdemes az ő Emblemét erre a táblára pakolni, itt kapjuk utána a legtöbb pontot - különféle ajándékokkal egyébként az Emblemek szintjei növelhetőek. Még itt is csavarnak egyet a dolgon, mivel egyáltalán nem mindegy, hogyan pakoljuk egymás mellé az Emblemeket. Ha két olyan karakter kerül közvetlenül egymás mellé, akik egyébként a történetben is kapcsolódnak egymáshoz, akkor kötelék alakul ki közöttük, ez pedig extra pontokat jelent számunkra. A táblák szintenként új, konstans buffokkal látnak el bennünket, szóval bőven megéri időt és energiát fordítani a fejlesztésükre.
A Dragon Ball Z: Kakarot alapjai nagyok jók, de a recept sajnos hamar elfáradt. Kíváncsian várom, hogy a kampány végéig változni fognak-e a most bennem kavargó érzések, meg tud-e majd lepni a Kakarot, de jelenleg ebben egyáltalán nem bízom. Bőségesen megtöltötték a játékot tartalommal, csak épp ennek egy része maga a régóta ismert történet, másik fele pedig a monoton gyűjtögetés, amelyet az olykor humoros, de általában végtelenül unalmas és egy kaptafára felhúzott mellékküldetések sem dobnak fel. Rajongóknak tehát szinte kötelező a Kakarot, mindenki más viszont arra készüljön, hogy átvezetőket fog nézni órákon át, közben pedig repkedve összeszed pár golyót, pakolgatja az egymáshoz legjobban passzoló Emblemeket, és bucira veri a fél Dragon Ball univerzumot - utóbbi legalább tényleg nagyon szórakoztató és látványos is.
