A Baldur's Gate szellemi örökösének mondott Dragon Age: Origins alcíme is erre utal. Ám két további jelentést is reá lehet aggatni. Az egyik egy új széria kezdete, a másik pedig az Origin Stories nevű fícsör. Ez valójában arra jó, hogy az általunk választott, vagy generált karakter háttértörténete befolyásolja azt, hogy hol, és milyen körülmények közepette kezdünk, továbbá (szerepjátékos szempontból ez bír nagyobb jelentőséggel) a megszemélyesített karakter világszemlélete, ideáljai, az őt körülvevő világhoz való viszonya (és viszont) is ettől függ. Értelemszerűen egy nemesi család sarja máshogy áll különböző dolgokhoz, mint egy utcagyerek.
A másik jelentős fícsör (bár ennek semmi köze az alcímhez) nem más, mint a varázslatok kombinálásának lehetősége. Némi logikával és kísérletezéssel remek kombókat lehet fabrikálni. Példának okáért egy nagyobb területet zsírossá, vagy olajossá változtatunk a rohanvást közeledő támadók talpa alatt, akik ettől lelassulnak, össze-vissza csúszkálnak, s mielőtt még összeszednék magukat, egy jól irányzott tűzlabdával lángra lobbantjuk a gyúlékony matériát. Máris kész a flambírozott goblinpecsenye.
A bármikor lepauzálható csaták nem csak taktikázásra adnak lehetőséget. Aki egy RPG-ben is szeretett volna térdig vérpermetben gázolni, csonkolni és lefejezni, az most végre kiélheti ilyetén vágyait is.
A Dragon Age: Origins nem gyerekeknek készül, s ez így van rendjén.
