Furán hangzik, pedig a Nintendo számára tényleg aranyat ér, hogy a Wii U csúfosan megbukott, hiszen most az arra készült játékokat viszonylag kevés munkával újra el tudják adni Switchen. Ezt lehetne cinikus lehúzásnak is titulálni, ha a Mario Kart 8 vagy a Splatoon nem lennének ennyire élvezetesek. Az említettek sorába illeszkedik a Tropical Freeze is, mivel a Nintendo sorozatainak formabontó feltámasztásában verhetetlen Retro stúdió Donkey Kong világához is nagyszerűen nyúlt hozzá - elsősorban a SNES-es trilógia játékmenetére építve, de azt nagyságrendekkel meghaladva. Noha bátran nevezhető nehéz játéknak, zsenialitása éppen abban rejlik, hogy ezt nem unfair eszközökkel érték el, hanem szinte végtelen kreativitással összerakott pályákkal. Ezek mindegyike rendelkezik valami sajátossággal - az egyikben tűztenger elől menekülünk, a másikban az ellenfeleket kell platformként használni, netán víz alatt manővereznünk -, de ezt boldogan keverik fel eltérő játékelemekkel. Egy platformjáték másik legfontosabb eleme az irányítás, és a Nintendo által felügyelt Retro ebben sem hibázott. Noha majmunknak van egy tömegéből adódó lendülete, ez kiszámítható, és sokszor épp ez segít egy bonyolult ugráskombináció végrehajtásában vagy valamelyik főellenfél legyőzésében.
Switch új világ
A switches kiadás természetesen rendelkezik mindennel, amivel az eredeti is hódított: adott a hét világ mind a hatvanhárom pályája, amelyek közül egy rakás titkos, és csak a nyilvánvaló útvonalról letérve nyithatjuk meg őket. Nem hiányoznak a gyűjtögetni való K-O-N-G betűk és a minikihívások leküzdésével megnyitható puzzle-darabkák, és persze a járműves szakaszok sem. Itt vannak David Wise fantasztikus jazzdallamai is - részben új alkotások, részben a korábbi részek dalainak feldolgozásai. Mindezt eddig is 60 fps sebességgel futott, de a Tropical Freeze most már 1080p felbontásban gyönyörködtet.
Bár sokak számára a játék legfőbb vonzereje az, ahogy szép lassan meghódítjuk pályáit, ahogy kiismerjük az akadályokat, és egyre messzebb eljutunk a checkpointtól, tény, hogy a kevésbé türelmesek számára néhol irritálóan nehéz lehet. Az alapjátékban a hordókból felvehető három társmajom segítette a játékost: ezek nemcsak életerőnket duplázták meg, de ugrásainkat is hatékonyabbá tették. A Switch-kiadás opcionálisan felkínál néhány könnyítést: a játék elindításakor például választanunk kell a normál, illetve a Funky játékmódok közül - utóbbi több életerőt ad, ráadásul a boltban vásárolható segítségek is hatékonyabbak és olcsóbbak. Ezt az opciót ajánlom mindenkinek, aki nem ismeri az eredeti verziót, mivel a pályák szemernyit sem változnak, a kihívás sem tűnik el, mégis kevesebbszer kell visszatérnünk majd a checkpointokat jelző vidám malacokhoz.
Ennél jóval radikálisabb könnyítést jelent, ha Donkey Kong helyett Funky Kongot választjuk karakternek - a napszemüveges-farmergatyás majom ugyanis teljesen átalakítja a játékmenetet. Ő önmagában is képes siklani a levegőben, rendelkezik dupla ugrással, nem fullad meg, és immúnis a tüskékre. Főleg utóbbiakkal szembeni ellenállása az, amely nem egy pályából képes kiölni a kihívást. Nyilvánvalóan nem baj, hogy van ilyen opció, de a stílust ismerőknek inkább Donkey Kongot ajánlom.
Unatkozik? Vásároljon gorillát!
A teljes árnál olcsóbban ismét kiadott Tropical Freeze még úgy is rabjává tett, hogy Wii U-n már nagy nehezen sikerült leküzdenem minden pályáját. Minden idők egyik legjobb 2D-s platformjátékáról van szó, amely ugyan nem alakult át radikálisan az új konzolra költözéskor, mint mondjuk a Shadow of the Colossus, de erre nem is volt szükség. Donkey Kong legújabb kalandja elbűvöl, rengeteg káromkodásra vesz rá, majd akadályainak leküzdését korábban szinte sosem érzett diadalmámorral jutalmazza.
