Az emberiséget nagyon régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy van-e élet a Földön kívül. A kapcsolatkeresést a tudósok és erre specializálódott szervek kutatásokkal próbálják megvalósítani, míg többen váltig állítják, hogy találkoztak már űrlényekkel. Mivel egyértelmű, hogy a probléma véget nem érően foglalkoztatja a lakosságot, a filmipar is rátette a kezét a témára, számtalan, furcsábbnál furcsább alkotást szülve ezzel a műfajok széles palettáján. A District 9 is az idegenekkel foglalkozik, de egészen más aspektusból közelíti meg a kérdést: nem űrlény-megszállásról vagy tréfás kapcsolatteremtésről szól a film, hanem arról, hogy ha már itt vannak az alienek a földön, akkor mégis hogyan integrálódnak a társadalomba, mi a helyük, szerepük itt.
Az alaptörténet igen érdekes gondolatokat vet fel. Meg kell jegyezni, az alkotás címe nem véletlenül District 9, azaz 9-es körzet: Neill Blomkamp rendező egy '60-as években történt fokvárosi eseményre reflektál, amikoris bőrszínük szerint különítettek el embereket a várostól 25 km-re található 6-os körzetbe. Blomkamp régebb óta foglalkozik ezzel a történettel, 2005-ös kisfilmje, az Alive in Joburg tulajdonképpen a District 9 kistestvére 6 percben elmesélve. Érdemes azt is tudni, hogy mindkét film Johannesburgban játszódik Dél-Afrikában, ahonnan a rendező is származik.
Történetünk szerint a város fölé egyszer csak űrhajó érkezik. Az emberek csodálva nézik, várják azt a pillanatot, mikor kapcsolatot létesíthetnek az űrlakókkal. Ez a pillanat azonban nem jön el, hiszen a hajó csak lebeg, de semmilyen lény, hírvivő nem hajlandó belőle kiszállni. A kormány ezt megelégelve erőszakkal hatol be az óriási jármű belsejébe, ahol éhező, megtépázott, helyüket nem találó alieneket talál. A hatóságok úgy döntenek, hogy Johannesburg szélén kialakítanak egy menekülttábort az újonnan érkezetteknek, ahol élelmet, felszerelést biztosítanak számukra. A közel egymillió lény így él húsz évig, miközben a társadalom egyre inkább azt kívánja, hogy bárcsak ne lennének ilyen közel hozzájuk. Integrálódni nem tudtak, mert az emberek nem szívesen látták őket boltjaikban, ráadásul rossz magaviseletük miatt már a segítségadók is teljesen elhatárolódtak tőlük. Nincs mit tenni - gondolta a katonaság, az alieneknek menniük kell - node nem megölni, csupán kilakoltatni szeretnék őket, messze Johannesburgtól és mindentől, a 10-es körzetbe, ahol még a madár sem jár..
A film olyan problémákkal foglalkozik, mint a rasszizmus, az elkülönítés, a szegénység és mindezt merőben új köntösben tárja elénk. A néző sokáig maga is kicsit megveti a lényeket, majd pedig talán együtt is érez velük - előbbit a filmet végigkísérő áldokumentarista stílusnak köszönhetjük, utóbbit pedig a kialakuló sztorinak és karaktereknek. A stílusról annyit, hogy bármennyire is úgy hittük előzetesek alapján, hogy a District 9 látványfilm lesz, a végproduktum nem ezt mutatja. Látványos, tény, de korántsem erre van kihegyezve. Az elején visszaemlékezések, interjúk, tévériportok és biztonsági kamerák felvételei mutatják nekünk a történéseket, és a cselekményben haladva is sokszor találkozunk „élő", tévés operatőr által felvett jelenetekkel, mikor látjuk a „riportert" és a stábot, jelen esetben katonákat magunk mellett menni. Az idegenek kilakoltatását egy Wikus Van De Merwe nevű űrlénykutatóra bízzák, akiből egy szerencsétlen eset után a film kétségbeesett főhőse lesz. Az élőlény-lakok átvizsgálása közben magára permetez egy szert, minekutána a férfi lassan elkezd mutálódni: először csak fekete vér folyik az orrából, rosszul érzi magát, később az egyik karja teljesen átváltozik űrlénykarrá. A kormány számos okból elkezdi üldözni, neki pedig nincs hova mennie, mint a 9-es körzetbe. Itt aztán ugyanazokat a hányattatásokat kell átélnie, mint az alieneknek, akikre eddig ő sem nézett túl nagy bizalommal..
A film igazán jó. Lebilincselő, szomorú, egyben valahol a fikció közben reális is, hiszen gondoljunk csak bele - ha valóban eljönnének hozzánk a földönkívüliek és itt maradnának, hogyan viszonyulnánk hozzájuk? Szimplán beintegrálódnának a társadalomba? Kétséges, hogy ezt mi, emberek szívesen vennénk. Természetesen most nincs itt a vita helye erről, de tény, hogy ilyen kérdéseket is felvet az alkotás. Hozzá kell tenni, nagyon sok más kérdést is felvet, méghozzá olyanokat, amiket nemcsak hogy nyitva hagy, de nem is foglalkozik velük. A film elején például az űrlények érkezésének oka, a vezetőik állítólagos halála mind-mind tisztázatlan és méltatlanul elhanyagolt témák, a mozi során pedig még rengeteg ilyen probléma vetődik fel, amire egyszerűen nem akar a film megoldást találni. Tény, hogy a történet érdekessége miatt az alkotás megtekintése közben valószínűleg nem jut eszünkbe ilyeneken gondolkodni, de utána, mikor összegezzük magunkban a filmet, bizony felmerül jó néhány kérdés. Hogy kiforratlan-e ez az aspektusa a történetnek, kérdéses, ahogy az is, hogy vajon csak nem akarták tovább nyújtani a filmet, vagy esetleg bele sem gondoltak ilyen mélyen az okokba? Sőt, már pletykálják a második rész eljövetelét, vajon arra tartogatják a magyarázatot? A válaszokat jó ideig nem fogjuk még megtudni. Egy biztos: a District 9 érdekes alkotás, amely meglévő problémákat és kérdéseket különlegesen tálal. A nagyszerű befejezésből a katarzis ugyan elmarad, de a film megtekintése még így is ajánlott mindazoknak, akiket foglalkoztat a téma vagy csak „le akarnak bilincselődni" 112 percre.
