Végezni egy istennel lehetetlen vállalkozásnak tűnik, mégis ezt a megoldhatatlannak látszó feladatot rója ránk a Dishonored széria vadhajtása. A Death of the Outsider eseményláncolata alig néhány hónappal a második rész történései után veszi kezdetét. Billie Lurk visszatér Karnacába, hogy felkutassa mentorát, minden idők legeredményesebb orgyilkosát. Daudnak, aki Corvóhoz (és amennyiben a Dishonored 2-ben őt választottuk, akkor Emilyhez) hasonlóan magán viseli a Kívülálló jelét, évekkel korábban nyoma veszett. A legfrissebb értesülések szerint egy közfürdőből kialakított illegális küzdőverem bajnokaként tengeti napjait, ám a látszat - mint oly sok esetben, ezúttal is - csal.
Áss a dolgok mélyére!
Az Arkane Studios eddigi munkássága alapján le lehet vonni azt a következtetést, hogy a csapat jellemzően három tartóoszlopra húzza fel játékait. Ezek egyikeként fantasztikus világokat teremtenek az alkotók, amelyekben öröm elmerülni, és a későbbiekben is szívesen felkeressük őket. Újságcikkek, naplóbejegyzések, levéltöredékek, kihallgatott beszélgetések foszlányai és utcai zenészek dalszövege révén nyerünk betekintést a lakók életébe, értesülünk az aktuálpolitika napi állásáról, és botcsinálta néprajzkutatóként csipegethetjük össze a helyi folklórral kapcsolatos tudnivalókat. Ez legalább ellensúlyozza, hogy a cselekményt egyetlen, mérsékelten összetett mondatban össze lehetne foglalni, akárcsak a korábbi részekét. Megannyi apró részlettel, információval gazdagodik, aki hajlandó továbbtekinteni az orránál, és veszi a fáradságot, hogy keresztül-kasul bejárja Karnaca utcáit, ám ha semmivel sem törődve rohan a cél felé, akkor csak annyit fog fel a történtekből, hogy Daud bosszút akar állni a Kívülállón, őt okolja minden rosszért, ám mivel egymagában nem képes véghezvinni a tettet, Billie segítségét kéri.
Ismerd meg a környezeted
Mint már említettem, a helyszín ez alkalommal is Karnaca, Serkonos szigetének legjelentősebb városa, illetve annak környéke. Tavaly ilyenkor itt göngyölítettük fel az Emily császárnő trónfosztását megcélzó összeesküvés szálait, és miközben egymás után eltakarítottuk az útból a trónbitorló Delilah Copperspoon támogatóit, mintegy mellékesen fényt derítettünk a kvázi isteni hatalommal rendelkező Kívülálló eredetére. Karnaca Dishonored 2-ben látott kerületeit a leggondosabban megtervezett játékbeli kulisszák közé soroljuk. Szinte mindig létezik legalább egy, de inkább több alternatív útvonal, amely elvezet aktuális célállomásunkhoz, ám ezek sosem rínak ki a környezetből, nem keltik azt a benyomást, hogy pusztán előrehaladásunkat megkönnyítendő alakítottak ki vízelvezető árkot serény kőművesek az egyik köztérre felvezető lépcsőre merőlegesen. Holott igen, ahogy tereptárgyak, amelyek takarásában elsurranhatunk a strázsák orra előtt, is csak emiatt kerültek a helyükre. Az illúzió tökéletes, látszólag mindennek célja, funkciója van.
Egyébiránt a pályadizájn mindig is az Arkane erősségei közé tartozott. Egyedül azt sajnálom, hogy ezúttal nem erőltették meg magukat, csupán a tőlük elvárható minimumot nyújtották a tervezők, ami más játékokkal összemérve még mindig minőségi. De hol van Kirin Jindosh mozgatható falakkal, süllyeszthető, emelhető és elforgatható szobákkal teli palotája, Aramis Stilton időutazós szekcióval megbolondított udvarháza vagy a természettudományi múzeum? Sehol, kivéve ez utóbbit, amit ismét felkereshetünk. Magyarán újrahasznosításnak is tanúi lehetünk; az eddig nem látott helyszínek közül egyedül a bankot emelném ki, ám azt sem különleges mivolta, hanem inkább a hozzá kapcsolódó küldetés miatt.
Tégy, amit akarsz
Volt már szó az életszerűre rajzolt világról és annak gazdag legendáriumáról, megtárgyaltuk a fejlesztők pályatervezés terén kimagasló szakértelmét, de mindeddig nem beszéltünk a három pillér talán legfontosabbikáról, a mindenkori felhasználó habitusához alkalmazkodó játékmenetről. Mert való igaz, hogy míg én elsődlegesen lopakodós játékként tekintek a Dishonoredökre, addig mások a kreatív gyilkolás lehetőségét és a látványos akciót várják el tőle. A Death of the Outsider mindkét tábor igényeit maradéktalanul kielégíti, beleértve azokét a játékosokét is, akik a két véglet egyikének sem hódolnak be, inkább a kettő között félúton egyensúlyozva hol fojtófogással kívánnak jó éjszakát katonának, kultistának, vétlen járókelőnek, hol pedig kibiztosított gránáttal köszönnek a kocsmába belépve.
Azt pedig már kölyökkorunkban megtanultuk, hogy ha igazán jól akarjuk érezni magunkat a homokozóban, akkor szükségünk lesz lapátra, vödörre, vízipisztolyra és még sok minden másra. Tisztában vannak ezzel az Arkane srácai is, akik komoly arzenállal ruházták fel Billie Lurköt. A kard (amit később lecserélünk) nem számít újdonságnak, ahogy a repeszgránát vagy a tapadóakna sem. Ellenben több olyan eszköz is a rendelkezésére áll, amellyel korábban sem Corvót, sem Daudot, sem pedig Emilyt irányítva nem találkoztunk. Az alkarjára szerelt Voltaic Gun pisztolygolyókkal és gyújtólövedékekkel ritkítja az ellenfél sorait, de használhatunk elektromos töltetet is, ha nem szeretnénk összevérezni a kezünket. Ugyancsak pacifistáknak ajánlott a kábítógránát és a kampós akna nem halálos módja. Utóbbi alaposan próbára teszi a játékban alkalmazott rongybabafizikát, ugyanis a közelébe merészkedőket egyszerűen magához rántja, alkalmanként egészen természetellenes testhelyzetbe kényszerítve őket. Az eszközök némelyikét a feketepiacon fejleszthetjük, már csak ezért is célszerű minden értékes holmit összeszedni, valamint minél több szerződést aláírni. A megbízatások opcionális mellékküldetések formájában öltenek testet, akad köztük felbujtás lopásra, betörésre, emberrablásra, sőt még gyilkosságra is. Utóbbiak kapcsán sajnos nincs lehetőség alternatív pacifista megoldásra, ami idegen a Dishonored szellemiségétől.
Érdemes még megjegyezni, hogy Billie nem viseli magán a Kívülálló jelét, tehát nem rendelkezik mágikusnak mondható képességekkel. Legalábbis kezdetben, idővel azonban szert tesz néhányra, ám ezeket nem magunk választjuk ki, a cselekmény meghatározott szakaszaihoz érve kapjuk meg. Sőt mi több, továbbfejleszteni sem tudjuk őket, szóval ne csodálkozzunk, ha kizárólag amuletteket találunk, rúnákat nem. Idővel lehetőségünk lesz saját faragványok készítésére, így akár több kézműves termék jótékony hatását ötvözhetjük egyetlen dísztárgyban.
Hősnőnk trükkjeinek száma erősen korlátozott, ám hatékonyságuk megkérdőjelezhetetlen. Élvezet kísérletezni velük. A Void Strike egy pusztító kinetikus csapás, a Displace a teleportálás egy formája, a Semblance lehetővé teszi, hogy másnak adjuk ki magunkat, míg bírjuk manával (ezúttal nem itallal pótoljuk, hanem visszatöltődik magától), a Foresight testen kívüli élmény, elsősorban felderítésre, célszemélyek megjelölésére szolgál (így később is tudjuk, merre járnak, milyen irányba tekintenek stb.), de kombinálható a teleportálással is. Az említetteken túl még szóba állhatunk a patkányokkal is némi információ reményében, ennek a képességnek viszont semmi köze a Kívülállóhoz.
Karcsúsított orgyilkos
A Death of the Outsider a korábbi Dishonoredök egyszerűsített kiadása, amely bevált receptre épít, és miközben egyik kezével ad, a másikkal sajnos elvesz. Lezárásként is megállja a helyét, de bízom benne, hogy a srácoknak volna még mondanivalójuk, hiszen oly keveset láttunk eddig ebből a nagyszerű steampunkvilágból. Ahogy a korábbi részeknek, úgy ennek is ott a helye a műfaj rajongóinak gyűjteményében, akik elégedetten vehetik tudomásul, hogy az Arkane időközben megtanult bánni a Void engine-nel; a spinoff észrevehetően jobb teljesítményt nyújt mindhárom platformon.
