Hiába fogott neki hatalmas elszántsággal és kedvvel a szerkesztőség nagyja a második résznek, a lelkesedés szépen lassan alábbhagyott, és mára a legelvetemültebb Destiny-fanatikusaink is félretették a játékot. Ez a jelenség pedig nem csak a mi kis csapatunkra igaz, egyre nagyobb számban szállingóznak el a guardianek, a Curse of Osiris DLC pedig totálisan alkalmatlan volt arra, hogy visszacsábítsa a népet. Szerencsére a Warmind esetében már a jobb a helyzet, de örömre még így sincs sok okunk.
Marslakó a mostohám
Ismét kapunk egy rövidke sztoriközpontú küldetéssort, amit egy igazán látványos átvezető videó indít be, de pont amikor már belejönnénk a mókába, nagyjából másfél óra után vége is szakad az egésznek. Legalább az utolsó főboss elleni harc szórakoztató lett, illetve a frissen bevezetett, dobálható Valkyrie robbanólándzsák is remek szolgálatot tesznek a Marsot ellepő rondaságok ellen - igen, ezúttal épp a vörös bolygón kell helyreállítani a rendet.
A most feltűnő Ana Bray személyében egy gyorsan megkedvelhető új karaktert ismerhetünk meg; remélem, jut még neki valamiféle szerep a jövőben. Összességében elmondható, hogy az új küldetések változatosság, látvány és játékélmény terén is köröket vernek a Curse of Osirisre, tényleg csak a hosszukkal volt gond.
A maximális powerszintet ezúttal 385-ig tolták ki, és a szinthatár felé araszolva jönnek elő ismét a Destiny 2 problémái. Nagyjából 340 és 350 power között fogunk megrekedni, és innen a megszokott, keservesen lassú út vezet csak felfelé. Az új, Escalation Protokoll nevezetű hordamód remek alternatívája lehetett volna a fejlődésnek, de ezt sajnos felesleges is elindítani 380-as power alatt, mivel időre megy, és garantáltan vagy bedarálnak bennünket az ellenfelek, vagy pedig egészen egyszerűen lepörögnek a másodpercek, így pedig a közelébe sem kerülünk a hívogató lootnak. Az új strike-ok egyébként persze megint a sztoriküldetések újrahasznosított verziói, de ezen már meg sem tudunk lepődni - az Insight Terminus nevezetűt pedig csak PS4-en keressétek.
A vörös bolygó titkai
Szerencsénkre a Mars cseppet sem olyan unalmas hely, mint először gondolnánk. A megszokott adventure küldetések és lost sectorok mellet a sleeper node-ok képében egy teljesen újfajta kincskeresős elfoglaltsággal is múlathatjuk az időt. Jóval hosszabb lesz megszerezni azokat az új, különleges exotic fegyvereket is, amelyekhez valamilyen küldetéssor kapcsolódik - az exotic buffok pedig az összes eddigi csúcsfegyvert még érdekesebbé teszik. Ezek mind szórakoztatóak, de egy ilyen, MMO-alapokra építő játékban csupán kellemes kiegészítők, amelyek színesítik az összképet. Ha viszont rajtuk kívül ugyanaz az unalomig ismételt rutin vár ránk a szintlépések érdekében, ami miatt a korábban említett gyorsasággal elbúcsúztunk a Destiny 2-től, akkor továbbra sem sikerül megoldani a problémát. Desszerttel nem lehet igazán jóllakni, a játék pedig nemcsak ilyen kis nyalánkságokat igényelne, hanem egy tartalmas főfogást is.
A Crucible, vagyis a Destiny 2 PvP-szekciója szintén kapott egy kis átszabást, de nem a ranked rendszertől fognak hátast dobni az eddig csalódott játékosok. Persze így is megvan az a ritkán tapasztalható varázs, amelynek köszönhetően a játék képes pillanatok alatt berángatni a legtöbbeket, ám ez a szerelem most sem lesz hosszú távú.
A Warmind messze szórakoztatóbb, mint a Curse of Osiris DLC volt, de még mindig nagyon távol van attól a drasztikus váltástól, amire jelenleg a Destiny 2-nek szüksége lenne. Nincs mese, mesterségesen elnyújtott fejlődés és alibizés helyett valódi tartalom kell ennek a játéknak, erre viszont az első nagy kiegészítőig várnunk kell.
