Nem különbözöm én sem a szerkesztőség többségétől: a Destiny 2 engem is teljesen beszippantott, éppen ezért már nagyon vártam az első kiegészítő érkezését. Nos, nehezen tudom elképzelni, hogyan kaphattam volna a Bungie részéről nagyobb pofont, mint amit a nagyjából két órás és dögunalmas kampány, vagy az apró és üres új terület mért rám. Az eredeti Destiny első két kisebb DLC-je sem volt hatalmas eresztés, de a Curse of Osirisnek sikerült minden várakozást alulmúlnia.
Robotok garázdálkodnak a Merkúron
Ahogy említettem, a kampány folytatása nagyjából két óra alatt ledarálható. Ennyi időbe kilenc küldetés fért bele, amelyek nagy része az új bolygón, vagyis a Merkúron zajlik. A bolygón található az Infinite Forest nevezetű Vex kreáció, egy csodaszép hely, ahol a múlt és a jövő egyaránt könnyedén szimulálható, sőt a bejárható tér véletlenszerűen generálódik. Az eltérő idővonalak meglátogatása és a random a talpunk alá varázsolódó pálya ugyan érdekesen hangzik, de a játékosnak felesleges akár egyetlen pillanatnyi izgalomra is számítania.
Osiris, a Destiny világának egyik legtitokzatosabb karaktere legalább ugyanekkora csalódás lesz. A kampány küldetésein túl a Merkúr egy sivár és unalmas planéta, botrányosan kicsi bejárható területtel, amelyen egyetlen Public Event és egy árus kapott csak helyet. Akad még persze pár láda és Lost Sector is, de erős a gyanúm, hogy a bolygón csak akkor fogunk a jövőben megfordulni, ha valamelyik heti küldetés kifejezetten ide szólít bennünket. A két új Strike nem lenne feltétlenül rossz, ha a lelketlen és pocsék bossharcok nem rontanák el menthetetlenül a végüket. A Merkúron megjelennek még kalandok is, amelyeket miután sorban teljesítettük őket, nehezített körülmények között is megoldhatunk. Ezt követően alapanyagokat kell gyűjtögetnünk (micsoda izgalmak ismét), és ezekből új, elég mutatós, ám valójában semmi újdonságot nem tartogató fegyvereket készíthetünk.
Raid a lelke mindennek
A két új Strike mellett kaptunk még két új multiplayer pályát is (PlayStation 4-en hármat), amikkel szerencsére nincs semmi gond, valamint az első részből már jól ismert Heroic mód is visszakerült. Utóbbi a strike-ok új nehézségi foka, ami értelemszerűen jobb loottal kecsegtet. Az immár 25-re felemelt maximális karakterszint, és az ugyancsak kitoldott, már 330-ig húzható power level nem elegendő indok ahhoz, hogy visszatérjünk újra a játékhoz, és nem ad elég kihívást azoknak a játékosoknak, akik már az alapjátékba is beleuntak. Az egyetlen tényleg remek szegmense a DLC-nek az új Raid Lair lett, ami kisebb mint a korábban megismert raid, de ténylegesen jól felépített bossharcokat és frappáns rejtvényeket kínál a bemerészkedő játékosoknak. A jutalom viszont itt is minimális, aki megszerezte az innen kihozható egy-két új fegyvert, nehezen tudom elképzelni, miért nézne le újra. Vannak még persze új exotic fegyverek és páncélzatok, de egyikük sem olyan kiemelkedő, hogy különösebben nagy veszteség érne bennünket, ha nem bővítenék a gyűjteményünket. Kizárólag a bugos Prometheus Lens miatt emelkedett meg minimálisan a játékosok pulzusa, amit végül a lehető legfurább megoldással mindenki számára elérhetővé tettek a Xur névre hallgató, hetente más exotic-okat árusító kereskedő által.
A Curse of Osiris nem csak a Destiny 2, de az egész széria mélypontja, az általa felkínált tartalom nem csak kevés, de arra is alkalmatlan, hogy visszacsábítsa azokat, akik korábban már kivégezték a játék alapból sem acélos endgame részét. Innen lesz szép felállni, én még szurkolok, hogy egyáltalán megpróbálja ezt a Bungie - a tavasszal érkező második kiegészítő újabb esélyt jelent, addig meg találunk valami más elfoglaltságot.
