Majdnem hamarabb küldtünk embert a Marsra, mint hogy megjelent a DayZ. Mármint hogy tényleg, hivatalosan, minden kétséget kizáróan megjelent. Oda van írva, hogy 1.0. Az a változat, amit a 2014 végi tervek szerint 2016 elején akartak kiadni.
Na jó, nem teljesen az, mert akkor még légi közlekedést, befogható állatokat és egyéb nyalánkságokat terveztek. Szóval az a változat, amibe szép lassan bekerült minden fegyver és jármű, amelyekkel az elmúlt öt évben a bétában találkoztuk. Na jó, nem teljesen az, mert hiányzik majdnem negyven fegyver, és autóból is csak egy van, de hát mindent a maga idejében. Ez az a változat, amely tartalmilag ugyan kicsit visszafogottabb, de legalább az évek során sikerült az összes bugot kiirtani belőle. Na jó, néha még mindig leesik az ember a létráról, és belehal, az autó minden ok nélkül elszáll a levegőbe, és a zombik is ugyanúgy átmennek néha a falakon, vagy épp beleakadnak a semmibe, mint öt évvel ezelőtt. Szóval az a változat, amely még nagyon nincs készen, de legalább drágább lett időközben.
Ott vagyunk már?
Rögös út vezetett idáig. Az elmúlt több mint öt esztendőben rengeteg dolog történt a DayZ-vel, és szinte mégsem történt semmi. Már megszámolni sem tudom, hányszor jelentette be a Bohemia, hogy alfa/béta/végleges állapotba lép a játék, de valahogy mindig sikerült az "egyet előre, kettőt hátra" fejlesztési elvet követniük. Az utóbbi időszak legnagyobb újítását egyértelműen a grafikai motor régóta tervezett cseréje jelentette, emiatt azonban kénytelenek voltak rengeteg, már működő elemet kivenni a játékból, és a nulláról újra felépíteni. Hosszú és fáradságos munka lesz ez, a fejlesztőcsapat szerint egyedi animációkkal együtt durván két hétig tart egyetlen fegyver implementálása, úgyhogy beletelik majd némi időbe, mire pótolják azt a hiányzó 39-et, amit bejelentettek. Az 1.0 megjelenése nem valaminek a lezárása, hanem valami újnak a kezdete; a tervek szerint új lökést ad majd annak a játéknak, amely jusztifikálta anno a Steam Early Access programját. Sokak szerint a DayZ elkésett, ma már senki sem kíváncsi rá, rég le kellett volna állítani. Mások viszont épp hogy elhamarkodottnak tartják a megjelenését, vagy legalábbis az 1.0-s verzióét. Nem történt olyan grandiózus változás az előző frissítés óta, ami indokolttá tenné a kijelentést, hogy "ez a játék kész van". Lehetett volna ez szimplán a 0.64, és mehetett volna minden tovább a maga medrében.
Javíthatatlan
Mert bár továbbra is hemzsegnek benne a nevetséges hibák, a jelenlegi a legjobb állapotban lévő DayZ (legalábbis technikai szempontból), amivel eddig találkozhattunk. Végre a városokban is elfogadható számú képkockát tud kiizzadni a videokártyánk, a látvány kifejezetten mutatós, a zombikat irányító mesterséges intelligencia fejlődött, építhetünk bázist, és megszerelhetjük az autónkat. És mégis akkora a káosz, hogy az ember kedve egy pillanat alatt elmegy a játéktól.
Vegyük például a harcrendszert. Ebben a posztapokaliptikus, zombis világban ritkán lesz lőfegyverünk, még ritkábban találunk hozzá töltényt, és csak kivételes esetben akarjuk ezt zombikra pazarolni, főleg azért, mert a zaj bevonzza a többi élőhalottat is. Maradnak tehát a közelharci fegyverek, ezt az ütlegelést azonban már húsz évvel ezelőtt is kinevettük volna. A célpont késve reagál a találatra, az ütéseknek egyáltalán nincs súlya, a modellek egymásba csúsznak. Se kihívás, se élvezet nincs benne.
A bughegyen túl
És mégis, amikor működik, akkor a DayZ még mindig az egyik legjobb, legkülönlegesebb multiplayer cím a piacon. Amikor azt kérdezik, hogy mi a DayZ célja, mi az endgame tartalom, akkor az a válasz, hogy semmi és bármi. Mert itt azt csinálsz, amit csak akarsz. Gyűjtheted a bázisodon a legjobb, legritkább cuccokat. Járhatod a világot irgalmas szamaritánusként, aki enni ad a szegényeknek, és kisegíti a kezdő játékosokat. Lehetsz bandita, aki feltartja a városba érkezőket, megbilincseli vagy egyszerűen lelövi a betolakodókat. De rendfenntartónak is állhatsz, aki épp az ilyen opportunista rohadékokra vadászik. A DayZ a tökéletes sandbox, ahol azt csinálsz, amit csak akarsz. Minden eszköz a rendelkezésedre áll, hogy a saját történetedet írd, és valami egyedit alkoss. Hogy megismételhetetlen élményeket szerezz magadnak és másoknak.
Ahogy közeledik egy battle royale-meccs vége, úgy nő az ember pulzusa, itt viszont már akkor az ember torkában dobog a szíve, amikor egyszerűen találkozik valakivel. Mert a DayZ az a játék, amelyben sosem tudhatod, mi fog történni. Ha megállsz egy pillanatra a mezőn, hogy elővedd a konzervet a táskádból, a környéken ólálkodó mesterlövész simán ledurranthat. Amennyiben fegyvert adsz egy kezdő játékosnak, lehet, hogy azonnal rád fogja. Amikor követsz valakit, akivel az imént találkoztál, lehet, hogy épp csapdába akar csalni, és ott várnak a haverjai. És persze az is elképzelhető, hogy a következő néhány órában ketten együtt járjátok majd a vidéket. De sosem tudhatod, miként reagálnak majd mások, akik ilyenkor általában legalább olyan idegesek, mint te. Mert elég egyetlen hiba vagy csak egy kis figyelmetlenség ahhoz, hogy elfeketedjen a képernyő. És ilyenkor a PUBG-vel ellentétben nem az elmúlt 30 perc, hanem akár az utóbbi két hét gyűjtögetése vész kárba.
A DayZ már teljesen más játék, mint a 2013-as induláskor. Máshogy néz ki, mások a mechanikák, a zombik, a lehetőségek, más a loot, de még a pálya is. Közben meg pontosan ugyanaz a játék, mint az induláskor. Ugyanúgy lelőnek a semmiből. Ugyanúgy átjönnek a zombik a falon. Ugyanúgy használhatatlan az inventory. Viszont ugyanolyan fantasztikusak a közösségi interakciók is, mint öt évvel ezelőtt, még mindig ugyanolyan egyedi minden találkozás.
A DayZ még mindig nincs kész, és talán nem is lesz soha. De ezért már nem tudok rá haragudni, egyszerűen csak csalódott vagyok.
