Időpont nélkül, átlagemberként érkeztem a CD Projekt RED szobájához, ami három napig a csapat főhadiszállásaként üzemelt. Kedden azt mondták, majd talán szerdán, szerdán azt, hogy esetleg csütörtökön, csütörtökön azt, hogy vegyem fel a kapcsolatot a PR-ossal, és talán majd legközelebb, mert most nem fog bejutni senki, akinek nincs időpontja. 50 fő fért be a terembe, de minden bemutatóra 60 ember volt felírva, így legalább 10-nek kellett óránként kihagynia az E3 legizgalmasabb részét, hogy akár egyetlen ember is bejusson. Sokan feladták, sokan kihullottak, de nem tágítottam. Eleinte még nagyon vonzott a szobor, amit a meghívottak kaptak, de a végén már bőven beértem volna azzal is, ha egyáltalán látom a játékot.
Délután 5-kor kezdődött az utolsó bemutató, ekkora már 4 órája álltam a sorban. Délután 2 óta mindössze egyetlen ember jutott be, és én most már a második voltam a sorban, de kettőnél többet egyik alkalomra sem hívtak be. Közben olyan legendák sétáltak be előttem, mint Hideo Kojima, Ed Boon vagy Tim Schafer, és távoztak egy órával később elégedetten. Tudtam, hogy a mögöttem állók közül már biztosan nem fog bejutni senki. Nem emlékszem, mikor álltam utoljára ennyit sorba valamiért, főleg úgy, hogy nem a garantált bejutás, hanem egy nagyon csekély esély várt csak rám a végén. Aztán 17:18-kor megjelent az ajtóban Tom Ohle, és két ujjat emelt a levegőbe. Már bent voltam a teremben és elkezdődött a prezentáció, amikor még mindig azon járt az agyam, hogy "ÚRISTENBENTVAGYOKNEMHISZEMEL!"
Nem feltétlen írnám le a közel 50 perces demó minden másodpercét, hiszen ezt megtették már rengetegen (itt a GSO-n is írtunk róla) olyan részletességgel, hogy az egyik cimborám itthon az olvasott cikkek alapján olyan részleteket is tudott, amik fölött én elsiklottam a helyszínen. Inkább kiemelném azokat a részeket, amik a legmélyebb nyomot hagyták bennem.
Jól csak az implantátumával lát az ember
Az első dolog amire mindenki rácsodálkozott, hogy ez bizony egy belsőnézetes játék. Ha azt írnám, hogy FPS, arról sokan tévesen asszociálhatnának a csőlövöldékre, márpedig a Cyberpunk egy ízig-vérig RPG lesz. A Witcher után valószínűleg sokan egy külsőnézetes játékot vártak, és amikor kiderült, hogy itt az FPP (first person perspective) dominál - mert autózni lehet majd külső nézetből is -, rengetegen fel is háborodtak és azonnal leírták a játékot. Pedig a fejlesztőknek nagyon jó okuk volt rá, hogy emellett a megoldás mellett döntöttek. A Cyberpunk 2077 világa elképesztően kidolgozott, minden részlet, minden tárgy fontos szerepet tölthet be, és egy távoli kamerával ezek a részletek, asztalon elhelyezett eszközök egyszerűen elvesznének. A világ méreteinek szemléltetése is hitelesebb így, hiszen ha egy fehőkarcoló lábánál állva fel akarsz nézni az épületre, azt TPS-ből csak nagyon esetlenül, a föld alá beforgatott kamerával tehetnéd meg. De ami még ennél is fontosabb: a különböző augmentációk extra képességekkel vértezik majd fel V-t, aki így képes lesz mondjuk zoomolni a szemével, lekérni különböző statisztikákat, átlátni falakon, de azon sem lepődnék meg, ha kapna valamilyen thermal visiont (ez a demóban nem volt), ezek pedig kifejezetten esetlenül néznének ki TPS-ben.
Ha már a kinézetről beszélünk: nyilvánvalóan egy pre-alfa állapotban lévő játék live demóját (mert hogy nem csak egy videót mutattak, hanem ott játszottak előttünk, még ha mindenkinek szinte pixelre pontosan ugyanazokat a dolgokat is mutatták meg) fölösleges összehasonlítani a trailerrel, még akkor is, ha az egyébként a játék motorjával készült. Lehetne még szebb a Cyberpunk 2077? Persze. Így is az egyik legszebb játék, amit valaha láttam? Igen. Bőven van még idejük csiszolgatni a dolgokat, úgyhogy fölösleges attól tartani, hogy olyan lesz, mint a Watch Dogs vagy a Division, és két évvel később már csak egy visszabutított változatot kapunk.
Szabad akarat, vagy érzéki csalódás?
A küldetéseket a fejlesztők ígérete szerint megannyi különböző módon teljesíthetjük, abszolút a játékstílusunkra lesz bízva, hogy milyen irányba visszük el a hősünket. Ha a hacking és tech vonalra megyünk rá, akkor feltörhetjük a bezárt ajtókat és egyéb biztonsági berendezéseket, ha nyers erőre gyúrunk, akkor elpakolhatjuk az utat eltorlaszoló tárgyakat, ha magas a karizmánk, akkor kidumálhatjuk magunkat szituációkból. Ezzel persze nem találják fel a srácok a spanyolviaszt, számos játékban láttunk már erre példát, de egy minden eddiginél összetettebb rendszert ígérnek, ahol minden döntésnek következménye van.
Úgy tűnik, hogy a fejlesztők sem tudják még pontosan, meddig akarják bővíteni a játékot, ezért is tippeli a legtöbb szakmabeli 2020-ra a megjelenést. Rengeteg fő és mellékküldetés vár majd ránk Night City-ben, és a Witcherből már megtanultuk, hogy ezek a srácok nem hánynak elénk egyszerű fetch questeket, az utolsó feladat is összetett és izgalmas lesz, arról nem is beszélve, hogy milyen szerepe lehet mondjuk egy itt megismert karakternek a fő történetszálban. A döntéseink tehát alapvetően befolyásolják majd, hogy milyen gyorsan lépegetünk fölfelé azon a bizonyos ranglétrán.
Minden mindennel összefügg
Ahogy az elején is írtam, ez a játék sokkal inkább lesz RPG mint lövölde, úgyhogy érdemes felkészülni arra, hogy a legtöbb ellenfelet nem fogjuk egyetlen fejlövéssel leteríteni, sőt, akár több tárat is bele kell majd üríteni egyes célpontokba (és akkor a bossokról még nem is beszéltünk). Minden NPC-nek saját szintje van, ami elég negatívan érinthet minket a harcban, ha magasabb a miénknél. A lövések pontosságát nem csak a fegyverek karakterisztikája, hanem a különböző augmentációink is befolyásolják majd, úgyhogy ha eredeményes gyilkológépek akarunk lenni, érdemes lesz az utolsó lábujjkörmünket is implantátumokra cserélni.
Ugyanakkor a Cyberpunk 2077 egyik központi kérdésköre lesz a transzhumanizmus, vagyis hogy hol ér véget az ember, és hol kezdődik a robot. Meddig érzünk empátiát valakivel szemben, illetve hogy milyen szemmel néz majd ránk a világ, ha elkezdjük feladni organikus önmagunkat, és teljesen feladjuk emberi mivoltunkat azért, hogy valami felsőbbrendű dologgá váljunk.
A változatosság gyönyörködtet
Hogy nem fogunk gyorsan ráunni Night City-re, az már most garantált. A fejlesztők szerint több mint száz féle fegyverrel tehetünk rendet, több mint száz féle járművel száguldozhatunk a városban, és ha tippelnem kéne, a implantokból sem lesz kevés. A harcot szintén rengeteg különböző képesség teszi izgalmassá. Ott van például az időlassítás, amit már több helyen is emlegettek, de futhatunk majd a falakon, sőt, a Mantis Blades névre keresztelt pengékkel (ezeket viseli a legelső teaserben látható lány) meg is kapaszkodhatunk a függőleges felületeken. A demó egyik jelenetében V a falon lógva meghackeli az egyik alatta álló őr fegyverét, így az nem tud tüzelni, amikor hősünk ráugrik a mellette álló szekusra és felnyársalja a tüskével.
És ha ez önmagában nem lenne elég, akkor ott lesz a folyton nyüzsgő, mindig változó város, Night City. A hatalmas metropolisz dinamikusan változó napszakokkal és időjárással várja a felfedezőket. A város hat kerületre oszlik, amikben úgynevezett megabuildingek lesznek a hubok. Ezek gyakorlatilag hatalmas toronyházak rengeteg szinttel, vendorral, NPC-vel, küldetéssel és felfedezni való rejtéllyel, amiket kedvünk szerint bejárhatunk, sőt, akár búvóhelyet is vásárolhatunk bennük, feltéve, hogy megvan az ehhez szükséges eddie (euro dollár, a játék fizetőeszköze) és street cred (ez szimbolizálja, hogy milyen magasan vagyunk a táplálékláncban, mekkora a respektünk az utcán).
Az már biztos, hogy a Cyberpunk 2077 ott lesz az idei gamescomon, bővvebb részleteket azonban egyelőre nem árult el a CDPR, vagyis nem tudjuk, hogy ezúttal is csak zárt ajtók mögött mesélnek-e a játékról, vagy a nagyközönségnek is megmutatják-e ezt a demót, esetleg valami egészen más lesz terítéken. Az biztos, hogy a megjelenésig rengeteget foglalkozunk majd a játékkal, hiszen bőven lesz miről mesélni.
