Ritkaságszámba megy, ha a PC-tulajok olyan címet üdvözölhetnek a gépükön, amely eredetileg Wii-exkluzív volt. A Cursed Mountain, mondanom sem kell, hogy ilyen, máskülönben oktondi dolog lett volna így kezdeni a játék ismertetését. Egy biztos, a túlélőhorror stílusa nem túl jellemző a Wii konzolján, a Nintendo családközpontúságának és bugyutábbnál bugyutább játékdömpingjének köszönhető, hogy nagyon kevés felnőtt-tartalmakat hordozó játékot találunk ezen a platformon. Ha a Dead Space Extraction és a Resident Evil Umbrella Chronicles nem jelenik meg, akkor szinte példa nélküli lenne ez a műfaj arrafelé. Ellenben most megérkezett a Cursed Mountain, ami kicsit javíthatja az összképet. Noha sem grafikailag, sem játékélményileg nem lehet első ránézésre komolyan venni, mégis érdemes vele foglalkozni, mert sok dolgot eltaláltak a fejlesztők.
Szellemes sztori
A főhősünk Eric Simmons, aki úgy dönt, hogy elnéz Tibet felé a Himalájához, mert eltűnt a tesója arrafelé. Persze attól, hogy ő a család kedvence, még nem rossz lélek, így meg is próbálja keresni. Természetesen hamar kiderül, nem lesz sima hegyi túrázás a dologból, mert elveszett-meghalt-lelavinázott hegymászótárs-lelkek és mindenféle szellemek fogják megnehezíteni az útját. Ez önmagában még nem is hangzik rosszul, sőt, a Wii lehetőségeihez képest igyekeztek a maximumot kihozni a látótávolságból és a környezetből, de azért valljuk be, egy Gamecube-szintű hardverre szép játékot készíteni 2010-ben már kicsit necces. Főleg nem abból a büdzséből, ami a fejlesztők rendelkezésére állt. Számtalan helyen játszanak a köddel, ami jól tudjuk, hogy tápol és felkavar, de nem is ez a legnagyobb baj a játékkal, hanem az irányítása. Wii-n megőrültem attól, hogy az egyetlenegy hegymászó-csákányt lehet csak használni kaszabolásra, vagy épp távolabbi célpontok megsemmisítésére (egyfajta íjként), mindezt úgy, hogy a kontrollerrel kellett hadonászni és precízen célozni. Nyilván ez egérrel PC-n kicsit könnyebbé válik, mert nincs benne még az a kicsi kézremegés-faktor sem, de pont emiatt túl könnyű lesz levadászni az ellenfeleket. Alapesetben ennek csak örültem, mert olyan hihetetlen lassan vánszorog a karakter, mint egy csiga. Oké, van futás mód is, de az meg mondjuk olyan, mintha az autón hatos fokozatból kettesbe váltana és még a turbó is fütyülne.
Aki játszott már túlélőhorror játékokkal, legyen az akár Silent Hill, akár Resident Evil sorozat, az tudja, hogy a történetnek meg kell ütnie egy minimális szintet ahhoz, hogy kedve legyen a játékosnak továbbhaladni és kideríteni, mi is zajlik a háttérben. Ez a Cursed Mountainben kifejezetten erősre sikerült. Annak ellenére, hogy rettentő bugyutának hangzik a sztori, jól összegyúrták az egészet; a hegyek hangulata, a szellemek, meg a minden egyéb jól passzol az atmoszférához és a jól eltalált hangokhoz is. Karakterfejlődés szempontjából semmi olyan nincs Ericben, ami idővel beemelhetné a nagyok közé, tehát sohasem fogjuk a sikeres horrorjátékok főhőseivel egy lapon emlegetni - de ha úgy vesszük, sem a készítők, sem a játék nem arra hajt, hogy leverje a nagyágyúkat. Kellemes délutáni öldöklésnek készült és az is lett, bár jó pár frusztráló tényező megakadályozza az embert abban, hogy valóban kellemesen szórakozzon a játékkal.
Járókeret-szimulátor
Ezek közé tartozik például a lassú haladási tempó miatt raklapszám érkező ellenfelekkel történő harc. Tudjátok, léptek kettőt, majd hirtelen megint ott van 45 szellem, amiket ki kell nyírni és csak azután lehet továbbhaladni. Be van szorítva a játékos egy láthatatlan köddel körülvett helyszínre és addig nem mozdulhat, míg minden szemberepülő/ászó/özlekedő ellenfelet ki nem herélt. Ez párszor még elmegy, de az, hogy az egész játék gyakorlatilag csak ennyiről szóljon, az már gyász. Sehol egy-egy logikai feladvány, ami van, az is olyan egyszerű, hogy elsősöknek is pironkodva adják fel házi feladatnak. A harcokon kívül semmi mást nem csinálhatunk, csak agyagoszlopokat üthetünk szét, annak reményében, hogy újabb életerő-füstölőt találjunk, amit aztán elfüstölve visszakaphatunk az energiánkból.
Van egy "szem"-ód is a játékban, amit idővel tanít meg egy jóakarónk, ennek segítségével ki lehet szúrni a közeledő szellemekben, hogy tartalmaznak-e olyan eszenciát, ami automatikusan növeli az életerőnket, vagyis ha ügyesek vagyunk, nem kell füstölőre vadászni. Bravó, nagyszerű, legalább nem bonyolították túl a játékot, hiszen csak a túlélésről szól, tehát legyenek olyanok, akik bántanak, legyen fegyver, amivel náspángolni lehet őket, plusz életerőt is szerezhessen a játékos, hogy azért ne haljon meg minden percben. Nagyjából ez írja le a fejlesztők komoly erőfeszítéseit annak érdekében, hogy jóféle szórakozást nyújtsanak a játékosoknak.
A grafikáról már tettem említést korábban - nyilván nem Crysis és Uncharted 2 szintű magasságokban kell keresgélni. Érdekes módon minél gyengébb a hardver egy konzolban, annál trükkösebben, művésziesebben próbálják átlépni az adott technológia által szabott határt, majd a kritikusok megőrülnek érte, hogy hű, mekkora jó vizuális dizájn... Ez szerencsére nincs így a Cursed Mountainben: amit tudtak, kihoztak grafikailag a helyszínekből, elég változatosak is és sok apróság rejtőzik bennük. Természetesen a PC-s változatnál azt gondolná az ember, hogy legalább kicsit jobban néz ki, mint a Wii-s és ez így is van. Élesebbek a textúrák, végre lehet élsimítást is kapcsolni, plusz a nagyobb felbontások miatt kicsit élvezhetőbb az egész. De pont az élesebb mivolta és a nagyobb felbontás következtében az olcsó előadásmód is erősebben átüt.
Multiplayer természetesen nincs, de ilyen játékban a Resident Evil 5-ön kívül még nem nagyon próbálkoztak sikerrel ebben a témában.
Aki esetleg nem rendelkezik Wii-vel (és talán a GS-olvasók nagy része ilyen), de valami oknál fogva boltban/barátnál/nagymamánál/árhol belenézett a Cursed Mountainbe és úgy gondolta, hogy feltétlen játszania kell ezzel, az esetleg adhat egy esélyt neki PC-n. Nem állítom, hogy a legrosszabb játék, amit választhat a szórakozni vágyó, de még csak a plusz feeling sincs meg a PC-s változatban, ami a Wii hadonászós-irányításos megvalósítása miatt legalább egy picit emeli a játékélményt konzolon. Azért, ha ajándékba kapjátok, ne hajítsátok ki az ablakon, vessetek rá egy pillantást.
2010. február archív
