Ezen napestig is vitatkozhatnánk, érvelhetnénk az egyik, vagy a másik állítás mellett. Mindenesetre az biztos, hogy hazánkban egyre több képregény jelenik meg könyv formájában, aminek csak örülni lehet; hiszen a képregényeket egyáltalán nem csak a kiskorúak élvezhetik, sőt!
Nocturne
Az elnevezést általában olyan zenedaraboknál használják, melyeket az éjszaka ihletett, éppen ezért borús, nyomasztó hangulatot árasztanak. Ezt a kifejezést választotta Csordás Dániel első műve címeként, mely előre sejteti a képregény érzelemvilágát.
A fülszöveg szerint: a kötet főhőse gyermekkori emlékei után kutatva titokzatos metróállomásra bukkan a toronyház alatt. Különös utazás veszi kezdetét, melynek során elmosódik a határ álom és ébrenlét, élet és halál között, s melyből visszatérve többé már semmi sem lehet a régi. Erőteljes, fekete-fehér képekben bontakozik ki előttünk a Nocturne egyszerre pszichedelikus és hétköznapi, profán képekkel és szimbólumokkal teli világa. Az éjszakai látogató okozta bódulat az első laptól az utolsóig vezeti olvasóját, hogy a képregény végigolvasása után már ne is érezhessen mást, csak a vágyat, hogy visszalapozzon és újra elmerüljön Csordás Dániel különleges képzeletvilágában.
Tintával rajzol költészetet
A fülszöveg utolsó mondata megszokott reklámdumának hangzik, nemde? Pedig tényleg igaz: miután kiolvastam a könyvet, muszáj volt visszatérnem az egyes oldalakra. Egyáltalán nem azért, mert annyira megkapó története van a könyvnek - bár egyetértek Gróf Balázs állításával, miszerint Csordás "tintával rajzol költészetet". Az álomképek és maga az alaphelyzet valószínűleg egy csöppet elvontak lesznek egy átlagos olvasó számára, mivel nem igazán szoktunk felébredni a lépcsőházban dübörgő vérszomjas tevék dobogására.
Viszont miért is lapoztam vissza? Egyértelmű, hogy a kivitelezés minősége miatt. Csordás olyan gyönyörűen alkalmazta a pontozásos- és vonalkázásos technikákat minden egyes képen, hogy szinte simogatta a szememet a vonalvezetés, miközben követtem az egyszerű feketével készült, mégis változatos árnyalatú ábrákat.
A könyv egyértelműen az érzékekre alapoz: miközben olvastam, szinte hallottam az esőcseppek kopogását, a levegő mozgását, a ruhák susogását... Csordás hihetetlenül könnyedén játszott az olyan technikákkal, amelyeket inkább a mozgóképekben szoktak alkalmazni: teljesen élethű volt a villogó folyosói lámpa, vagy a víz fodrozódása, hogy csak néhányat említsek.
Az író a könyvben és az életben
Egyedül azt sajnáltam, hogy túl rövid a könyvecske, így a gyönyörködésnek hamar vége szakad. Viszont miután kiolvastam a Nocturne-t és utánanéztem az írónak, megdöbbenve tapasztaltam, mennyire más stílusú és témájú képregényeket készít többek között a wan2 magazinban. A kötetben darkos, depressziós, pesszimista hangulatú, máshol vicces, életvidám rajzokat lehet találni.
Éppen ezért ajánlom mindenkinek a szerző blogját, ahol Csordás mindennapi élményeit lehet megtalálni vicces illusztrációk formájában - igaz, egy csöppnyi fantáziával felturbózva. Én rászoktam.
(részletek a kiadó engedélyével)
