Mivel szeretem a jó krimiket, és tulajdonképpen mindig is vonzott a bűnüldözés, és azt ezt körülölelő világ, érdeklődve vettem kézbe az esemény tájékoztatóját.
Ráadásul láttam már jópár CSI részt, úgyhogy kíváncsiságom megduplázódott arra vonatkozóan is, hogy mekkora lehet a hasonlóság a fikcióként megélt sorozatnézés, és a személyesen, interaktív elemekkel megspékelt valóságnak tűnő konfliktusmegközelítések által.
Fogtuk hát magunkat, és ellátogattunk tegnap délután a Millenáris Fogadóba, annak is a G épületébe. Az egész komplexum – bár nyilván nem kell nagyon bemutatnom senkinek a Milennáris Parkot – a II. kerületi Fény utcában lelhető fel, közvetlenül a Mammut mögött – így nehéz lesz eltévesztenie annak, aki egy röpke helyszínelésre adja a fejét.
Röpkének persze nem nevezhető, hiszen az ember akár egy egész délutánt képes lesz eltölteni a helyszínen – nálunk ez így is lett. No, de ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük, mit is takar eme rendhagyó játékos kiállítás!
Tulajdonképpen a nyomozás már a parkba belépés után elkezdődött, hiszen csak hosszas keresgélés után sikerült megtalálnunk a valódi bejáratot. Lehet, ez is a marketing és a tálalás része, ugyanis a főbejáratnak tűnő ajtóegyüttes valójában a jegyvásárlási lehetőséget rejti magában, utána az épület megkerülésével, a mosdók és egy kávézó irányába történő elfordulással találjuk szembe magunkat egy tulajdonképpen picike ajtóval – ez a tényleges bejutás kulcsa. Semmi felirat, semmi jelzés, maximum annyi, hogy vigyázzunk, merthogy a küszöb közbenjárásával jól orra bukhatunk.
Behatolás után nagyjából kettő perccel az ember teljesen átéli a hely feelingjét: félhomály, zöld lámpák, sejtelmes vonalak, falak, formák – jól választottak a designerek, ez bizonyos. No meg a minimalista kivitelezés, lényegretörően, céltudatosan – ahogyan egy jó nyomozónak dolgoznia illik.
Becsekkolás után mindenki kap egy mappát, rajta egy űrlappal, amiről kiderül azon nyomban, hogy az bizony a leendő jelentésünk. Itt igényelhetünk még két másikat is, ugyanis a CSI: The Experience három bűntény kibogozására csábítja a látogatót, bizony, igencsak szövevényesen és körültekintően.
Miután a munkák kiosztásra kerülnek, kezdődhet a nyomok felkutatása. Minden jelentősebb helyszín külön szektorokra van osztva, egyikből következik a másik, míg a laborok, analizálóhelyiségek, bonctermek is összeköttetésben vannak velük. Ugyanis, ha az egyik helyszínen megszereztünk valamilyen infot, máris mehetünk célirányosan a megfelelő irodába, ahol kutatómunkánkat elkezdhetjük, folytathatjuk, illetve kiteljesíthetjük.
Ottjártunkkor kettő bűncselekményt göngyölítettünk fel, az elsőben egy autó landolt egy nappaliban, hulla, törmelék, vér, megannyi kérdőjel. A másik megközelítésben egy halott pincérlány volt adott egy szemetes mellett – nem írok többet, nem akarok spoilereket, aki kíváncsi, és érez kellő affinitást, az elmegy, és úgyis megnézi, átéli, megoldja testközelből, élőben.
Laborok, mikroszkóp, formalin, koponya, csontok, DNS vizsgálat, látens ujjlenyomatok, boncolás (tetszetős hologram-vetítéssel oldják meg, csúcsszuper), toxikológia, sőt, még törvényszéki rovarászat is helyet kap kutakodásaink során, s ezek mind-mind nagyon érdekes, ámulatos részeit képezik az élménynek – ha nem vagyunk nyomozók, vagy netán CSI-színészek, mindenféleképp egy rakat újonnan megtanult dologgal a tarsolyunkban távozunk majd a nyomozásunkról, amely végén stílszerűen magának Gil Grissomnak kell leadnunk a jelentésünket. Ha jól végeztük munkánkat, oklevelet kapunk, melyet kinyomtatnak nekünk a CSI Shop-ban. (mert ilyen is van, bár nem sok mindent véltünk felfedezni választék-téren – betudható ez annak, hogy még igen friss a kiállítás, hiszen november 7-től látogatható). Ha pedig csak szimplán el óhajtjuk tárolni certifikátunkat, akkor e-mailünk megadásával erre is lehetőség nyílik, csak figyeljük bőszen a postafiókunkat.
A CSI: The Experience bátran ajánlható tehát minden korosztálynak, még a kisebbeknek is, mivel a vér, az erőszak szinte egyáltalán nincs jelen a kiállításon, csak annyira, amennyire a helyzetszituáció megindokolja. A szervezőknek sikerült megtalálnia azt az arany középutat, ahol a tartalom előtérbe helyezése, a mondanivaló megfelelő ábrázolása kapja a főszerepet, agytekervényeinket megtornáztató-gondolkodást igénylő feladatok halmozzák el a látogatót, garantáltan szórakoztató, jópár órás időtöltésre sarkallva kicsit-nagyot egyaránt.
