Nagyon fellelkesült az Activision, miután sikert aratott a Crash Bandicoot N. Sane Trilogy. A remastergyűjtemény 2017-es megjelenése óta már kaptunk egy teljes értékű, új részt (Crash Bandicoot 4: It's About Time), egy modernizált karting játékot (Crash Team Racing Nitro-Fueled), és még egy mobilos spin-offot is (On the Run!), és nem tűnik úgy, hogy a kiadó pihentetné a sávos bandikutot.
Viszont klasszikus activisionös módszerrel kezdi túlfejni szerencsétlen állatot: mindegy, hogy mi, csak jöjjön valami új, friss, amivel a franchise iránt érdeklődőket meg lehet szólítani. A Crash Team Rumble sajnos hamar elhalhat, akármilyen szórakoztató is tud lenni néha.
Hull a wumpa a fáról
Az, hogy Crashsel és barátaival most valami mást kell csinálnunk, mint amit egyébként, a sorozat számozott részeiben, nem új koncepció, Mario is sportolt mindenfélét, miután kipattogta magát és egész goomba- és teknőscsaládokat pusztított el, Sonic sem csak gyűrűgyűjtögetéssel tölti az idejét, és bandikut pajtásunk is van akkora videojátékos ikon, hogy érdemes legyen ilyen mellékszálakban szerepeltetni. Az egész koncepcióra nem tudnám azt mondani, hogy annyira idegen lenne a franchise-tól: célunk, hogy egy négyfős osztag részeként ládákat zúzzunk össze, relikviákat és wumpa gyümölcsöket gyűjtögessünk, amiket aztán adott pontokon próbálunk ügyesen leadni, és végül az, hogy előbb érjük el a célnak kitűzött 2000 pontot, mint az ellenfél csapat.
A karakterek három különböző szerepkört töltenek be, egyéni képességekkel bírnak, de gyümölcsöt azért mind gyűjtögethetnek. A scorer többet tud egyszerre bevinni a bázisra és a wumpák töltik a különleges képességét, a boosternek a pontszorzós platformok aktiválására kell fókuszálnia, míg a blocker feladata, hogy lelökdösse az ellenfél játékosait a mélybe, ellopja a náluk lévő gyümölcsöket, és a lehető legtöbb módon akadályozza őket a pontszerzésben. A feltöltés után behívható extra képességek segíthetnek, ha például egy blocker egyszerűen nem hagy ponthoz jutni minket, csapattársaink meg ahelyett, hogy őt ütnék, valahol máshol kalandoznak. Szintén hasznosak a közös erővel aktiválható, csapatszintű hatások, amik tovább tudják fokozni a káoszt. A meccsek közben folyamatos a pörgés, mindig történik valami, és csak akkor lehetünk sikeresek, ha mindenki a feladatával foglalkozik, de nem kell Rainbow Six: Siege-szintű csapatjáték, randomokkal is jó érzés játszani.
Kilenc, gyökeresen eltérő méretű és felépítésű pálya valamelyikére térhetünk be, mindenhol másképp lehet a platformokhoz, a boosterekhez, a gyűjthető relicekért aktiválható ideiglenes bónuszokhoz eljutni, ami nyújt némi változatosságot, ahogy az is, hogy bár három szerepkör van, nyolc különböző karaktert irányíthatunk, mind egyedi eszközökkel és viselkedéssel járulhat hozzá a sikerhez. A támadási és mozgási lehetőségek is kielégítőek, scorerként eliszkolhatunk, ha tudjuk, hogy hiába mennénk a bázisra, de blockerként visszarángathatjuk a menekülőket. Sok múlik egyéni képességeinken is, meg azon, hogy kihasználjuk a játék által kínált lehetőségeket és eszközöket: nem csak az ugrálás meg az ütögetés áll rendelkezésünkre.
Crash, Crashő, Crash, holnap délig Crash
A Crash Team Rumble-lel nem az a gond, hogy ne volna szórakoztató: akárhányszor véget ért egy - egyébként 5-10 perces - meccs, már indítottam is a következőt, mindig váltogattam a szerepeket, nem ragadtam meg egynél. Csak hát aztán egyértelművé vált, hogy ebben ennyi van: egyetlen játékmód, és egy battle passban, valamint kihívásokban kimerülő előrehaladási rendszer, ami pusztán kozmetikai jutalmakat ad. Ugyan a karakterek feloldása időbe telik, mégsem kell sokat gürcölnünk azért, hogy bárkit választhassunk. És amúgy még az sem lenne baj, hogy most még nincs túl sok tartalom, ha a játékot ingyenesen kínálják - bár nem mertek teljes árat kérni érte, az ember még így is meggondolja, hogy 11.990 Ft-ból ezt vegye-e meg, vagy tegyen még hozzá egy kicsit, és keressen valamit az elmúlt évek épp leárazott, tartalmasabb sikercímei közül.
Az élményt technikai problémák is rontják: többször előfordult, hogy PlayStation 5-ön csatlakozás után összeomlott a játék, indításkor a szerverekkel való kapcsolatfelvétel pedig indokolatlanul sokáig tart, még ha cserébe a matchmaking viszonylag gyors is.
Az alapok érdekesek, és a Crash Team Rumble lehetne egy hosszútávon szórakoztató játék is, de kell bele még tartalom, változatosság, és őrülten sikeres talán még úgy sem lesz. Ha van három haverod, akik nyitottak valami újra, és költenének is, talán úgy érdemes lehet rápróbálni, de még így sem javasolnám, hogy teljes árat adjatok érte - az első leárazásig valószínűleg még élni fognak a szerverek, és talán a karakterek, a bevethető segítségek egyensúlyán is javítanak valamennyit - most érezhető, hogy vannak kedvencek mindkét kategóriában, van egy meta, amitől eltérni egészen veszélyes.
