Pár nappal ezelőtt vettem először kézbe a Nintendo egyik vívmányát DS-re, egy egyszerű „szeretsz főzni?” kérdés kíséretében.
Bevallom, először kétkedve tekintettem rá, hiszen hogyan is tudna segíteni egy játék valakinek abban, hogy megfőzzön bármit is magának, vagy másnak, főleg ha kezdő az illető?
Virtuális szakács a megoldás
Jómagam személy szerint évek óta főzök, és imádom a gasztronómiát, ezért kíváncsian vettem a kezembe a Cooking Guide-ot. Hogyan is lehetne letesztelni egy ilyen játékot, ha nem főzéssel? Nosza, meghívtam pár barátot estére , mivel amúgy is adós voltam nekik egy jó kis kajás, dumálós, filmnézős estével. Igen ám, de mit főzzünk? A Cooking Guide-ban több kritérium szerint lehet választani: hozzávalók, nehézségi fok, ország, kalória, főzési idő, s természetesen azt is meghadhatjuk, hogy desszertet, főételt vagy előételt szeretnénk-e készíteni.
Ha például valamiféle kínai főételt szeretnénk kreálni, csak rákeresünk, és már ki is dobja a találatokat, sőt, ami számomra külön meglepetés volt, hogy magyar étel is található benne a jó öreg goulash avagy gulyás személyében. Igaz, a képet elnézve kissé világosra és sűrűre sikeredett, igazi magyar őrölt paprikát még távolról sem látott, de ne legyünk telhetetlenek... Lényeg a lényeg: több, mint 245 fajta ételből válogathatunk.
Mi inkább az olasz irányzat felé mentünk el, azon belül is egy lasagne-t választottunk, hiszen azt mindenki ismeri, így össze tudjuk hasonlítani, hogy mennyire sikerült a játék alapján a szóban forgó ételhez hasonlatost kreálnunk. Magára az ennivalóra rákattintva rögtön a hozzávalókkal kezdjük: be tudjuk állítani többek közt, hogy hány főre szeretnénk főzni. Négyen fogtunk neki a dolognak, úgyhogy értelemszerűen négy főre lőttük be a dolgokat.
Ezután kapunk egy „bevásárlólistát” pontos adatokkal, gyengébbek kedvéért még a hozzávalókat képpel is illusztrálják, ha a hagyma, vagy esetleg a lasagnetészta felismerése nehézséget okozna. Miután mindent beszereztünk, és kipipáltunk, jöhet a főzés maga.
Kezdjük a főzőcskézést, az alapoktól!
Előkészítéssel kezdünk: hagymaaprítás, mozzarella összevágása, és a többi. Olyannyira aprólékos a „tanfolyam”, hogy ha kérjük, azt is megmutatja, miként szeleteljük a hagymát, vagy épp hogyan főzzük meg a tésztát, mindezt vagy képpel vagy videóval illusztrálva. Főzés közben akár hangvezérléssel is irányíthatjuk a játékot, egyszerű „continue”,”repeat”,”go back” vagy „more details” vezényszavakkal. Ez jó ötlet, mivel ha épp tiszta szósz az ember keze, nem biztos hogy ideális tevékenység összefogdosni a kézikonzolt. Igaz, vannak ebben bakik és hiányosságok, mivel bármilyen nagyobb zajra elég érdekesen reagál, nagyon érzékeny a szentem. Ellenben ha a megfelelő szót ejtjük ki, nem biztos hogy érti mit akarunk, pedig azért az angol tudásom ennyire nem hiányos, azt hiszem...
Sebaj, élvezhetetlenné azért nem tette a dolgot mindez. A főzőcskézés végén, amikor a lasagne sütésére kerül a sor, még egy időmérőt is beállíthatunk, nehogy túlsüssük a remekművet. Körülbelül egy óra után elkészültünk mindennel, az étel a tányérokba, majd elfogyasztásra került és nagyon finom volt – mindenki elégedetten csettintett. Ez az, ami kell!
Dobjuk ki a hagyományos szakácskönyveket, váltsunk DS-re
E játék tökéletes kiindulópont a kezdőknek, azoknak, akik még fakanalat is alig fogtak a kezükben, de ugyanúgy való haladóknak is; fiúknak s lányoknak egyaránt ajánlani tudom, hiszen tényleg nagy örömöt tud okozni, ha saját magunk el tudunk készíteni egy-egy olyan fogást, amely a családnak, barátoknak, barátnőnek - vagy akár csak önmagunknak igencsak ízlik.
