Egy teljes gamer generáció - többek között jómagam is - nőtt fel azóta, hogy 1995-ben megjelent a Westwood Studios korszakalkotó játéka, az RTS műfajt meghatározó Command & Conquer. Oldalakon keresztül lehetne nosztalgiázni róla, hogy az eltelt két és fél évtizedben hogyan alakult a C&C sorozat sorsa (kitérve például a 2018-as mobiljátékra, a Rivalsra), vagy éppen azon lamentálni, miképpen formálódott a valós idejű stratégiák zsánere napjainkig, de azzal elvonnánk a figyelmet a korábbi Westwood alkalmazottakat is magába foglaló Petroglyph Games szívvel-lélekkel teli munkájáról.
Márpedig az megérdemel minden reflektorfényt, hiszen komoly rizikó rejlik egy klasszikus leporolásában. Könnyen végződhet a mutatvány a játékosok elszomorításával és feldühítésével (a Warcraft 3: Reforged alighanem ezt telibe lőtte), de jobb esetben a múlt gyalázása nélküli, felhőtlen nosztalgiázás valósul meg (a Dark Souls Remastered ékes példa rá). A csapat kezei közül kikerült Command & Conquer Remastered Collection mindenképpen az utóbbiak táborát erősíti, de nézzük csak, hogy pontosan mitől is mosolyogtunk folyamatosan a tesztelés közben.
Csapás a múltból
Az '95-ös Tiberian Dawn-t, a '97-es Red Alertet és azok kiegészítőit (C&C: The Covert Operations, Red Alert: Counterstrike és The Aftermath) felvonultató kollekció megtartott mindent, ami miatt a játékosok belepistultak a kultikus eredeti darabokba, viszont javított és bővített ott, ahol kellett. A restaurálásba pedig példaértékűen bevonták a közösséget is: a Redditen már azelőtt gyűjtötték a visszajelzéseket, hogy a fejlesztés egyáltalán elkezdődött volna; a legelhivatottabbak közvetlen kapcsolattal rendelkeztek a munkatársakhoz; a rajongók közkedvelt bandája, a The Tiberian Sons húsz dalt rögzített a játékhoz; a borítókép dizájnját hetekkel a bejelentés előtt készítette el egy tag; a közösség egyik veteránja hat hónapot töltött vele, hogy 4K-ban újraalkossa az ikonikus telepítési szekvenciákat.
A legszembeötlőbb változás is ez utóbbihoz köthető. A Remastered Collection egyaránt tartalmazza a 4K felbontású látványt és az eredeti verziót, ezek között pedig valós időben, egyetlen gombnyomással váltogathatunk. Elképesztő élmény összehasonlítani a különböző témájú pályákon, hogy mennyi gondoskodást kaptak a környezeti elemek és az egységek textúrái, valamint az effektek a nagy elődökhöz képest (volt, hogy a bámészkodásom miatt vesztettem egységeket). Minden letisztult, igazodik a modern igényekhez, mégsem dobta le magáról a múlt báját.
Persze nem maradtak érintetlenül a legendás átvezető jelenetek sem, a pixeles mozizás szintet lépett: Einstein, Sztálin, Kane és a többi karakter "lesikált", felskálázott kiadásai néznek vissza ránk, ráadásul a konzolos kisfilmeket sem kell nélkülözniük a PC-seknek. Piros pont jár érte, hogy a grafikai tuningot kvázi a narratíva részévé tették, a Tiberian Dawn és a Red Alert is egy upgrade-del indul, mintha a játék története tette volna szükségessé a következő szintre való lépést. Képzeletbeli összekacsintás.
Nem (csak) a külső számít
Ha már túl vagyunk a grafikai módot változtató space billentyű lelkes püfölésén, akkor érdemes közelebbről is megnézni, hogy mi mindent pakoltak még a Remasteredbe (már csak azért is, mivel az egér görgőjével kedvünkre zoomolhatunk). Érezhetően minden módosítás a komfortunkat szolgálta: hasznos átszabást kapott például a felhasználói felület, amely rendezettebb, felhasználóbarátabb és a kis ikonok felújításának köszönhetően dekoratívabb lett (egyébként a korábban említett 4K/klasszikus váltás erre nincs hatással). A játékosok kényelmét tartották szem előtt olyan a játékmenet szempontjából üdvözölendő új funkciókkal is, mint a testreszabható gyorsbillentyűk, a gyors- és automatikus mentés, az egységgyártás ütemezésének ki/bekapcsolása vagy éppen a kampány szükségszerű korrekciói.
Utólag belegondolva a Tiberian Dawn sokkal szegényebb lenne a skirmish mód és a nehézségi szint választásának lehetősége nélkül, a kollekció pedig jó eséllyel káoszba fulladt volna a küldetésválasztó hiányában. Utóbbinak köszönhetően egy helyen követhetjük nyomon a kampányokban való haladásunkat és férhetünk hozzá a csomaghoz hozzáadott kiegészítőkhöz, továbbá a konzolos missziókhoz is, amelyek valódi unikumnak tekinthetők. Már önmagában ezzel a gyűjteménnyel is betölthette volna funkcióját a Remastered Collection, de a Petroglyph nemcsak az egyjátékos mókát rakta rendbe, hanem a multiplayert is feltámasztotta.
Ha szeretnénk összemérni a képességeinket más játékosokkal, akkor azt megtehetjük 1v1-es gyorsmeccsekkel, csatlakozhatunk mások szórakozásához vagy kreálhatunk saját szabályokkal bíró mérkőzéseket, sőt fejlődhetünk is a Replay és Observer módok igénybevételével. Nem számoltuk meg, de a fejlesztők szerint több mint 250 multis térkép várja, hogy megmérettessük magunkat rajta (a felhasználók által készített változatokat se felejtsük ki), teljesítményünket pedig ranglista őrzi, így kompetitív énünk buksiját folyamatosan simogathatjuk.
A tesztelés során a meccsekhez való csatlakozás általában gyorsan és gördülékenyen zajlott le, negatív élményt egyedül az okozott - de ez igaz az egyjátékos pillanatokra is -, hogy az egységek útkeresése néha vetekszik egy részegen hazaténfergőével és nem lehet megadni, hogy az épületekből kilépő katonák hol gyülekezzenek. Hasonló a helyzet a gépi ellenféllel is: bár akadnak szép pillanatai, ám finoman fogalmazva továbbra sem a C&C MI-je a legélesebb kés az RTS-fiókban (mióta volt szerencsénk a Steel Division fejlett mesterséges intelligenciájához, azóta minden más elhalványult a műfajban, noha ezt a fejlettséget botorság lenne számon kérni egy negyed évszázados klasszikus kicsinosításán).
Zene nélkül MI-t érek én
Nem esett még szó a Remastered Collection egy fontos aspektusáról, holott a játékok audio-részlege is megkapta a neki kijáró figyelmet. Több mint hétórányi remasterelt soundtrack kényezteti a fülünket a legendás zeneszerzőnek, Frank Klepackinek köszönhetően, melybe beleszámít a The Tiberian Sons bevonásával felvett húsz dal is. A játék szüneteltetésével bármikor elérhetjük a beépített Jukebox zenelejátszót és akár létrehozhatunk saját lejátszási listát is a magas minőségű, a klasszikus és a bónusztételekből válogatva.
Nincs is annál vérpezsdítőbb, mikor úgy kenjük el az ellenfél száját, hogy a pörgős listánk ütemére kalapál a szívünk, kattint az ujjunk. Persze a felújítás nem korlátozódott csak a dallamokra, kitért az átvezetők, az effektek, illetve az egységek hangjaira is, az EVA nevű MI mondatait pedig az eredeti szinkronszínész, Kia Huntzinger rögzítette újra. Az már csak a tiberium a tortán, hogy mindezeken felül még extrákra is futotta: többek között új és részletes térképszerkesztőnek, teljes modtámogatásnak, a kulisszák mögötti finomságoknak (így készült videóknak és fotóknak, kiadatlan zenéknek) és a titkos dinós küldetésnek is örvendhetnek a vásárlók.
Elcsépeltnek hangozhat, de a Command & Conquer Remastered Collection egy szerelmeslevél a közösségnek és az RTS-rajongóknak egyaránt. Minden pixeléről lerí, hogy a Petroglyph Games a múltat tiszteletben tartva javított azon, miközben a jelenre gondolva bővített. Ez egy elismerésre méltó gyűjteményt eredményezett, amely nem szeplőtlen, viszont ár-érték arányát (e sorok írásakor hétezer forintért vesztegetik a Steamen) tekintve kihagyhatatlan ajánlat.