Persze a „beteg" kifejezést jó értelemben gondoltam. Nem véletlenül írta róla Stephen King: „I have seen the future of horror. His name is Clive Barker." Ok, nyílván marketing duma, de King rátapintott a lényegre: Barker horror regényeket, filmeket és játékokat alkotó fantáziája döbbenetesen termékeny. No de térjünk át a demótesztre...
Heten, mint a gonoszok - a gonoszok ellen
Más horror FPS-ekben már megszokhattuk (beleértve Barker előző munkáját, az Undyingot is), hogy egyetlen hőst irányítunk a sötét elemekkel szemben, azonban szó sincs erről a Jericho-ban! Összesen hét kommandóst vezetünk le a poklok poklába, vagyis Al Khali elátkozott városába, akik ők maguk sem tudnának egy pizza hutban nyugodtan leülni megvacsorázni, anélkül, hogy Mulder és Scully team azonnal ne rontana ki miattuk a helyszínre. Mind a heten egészen speciális pszichikus képességekkel bírnak, amelyekkel egészen egyéni módon tudják segíteni a csapatot. Frank Deldago jobb kezét például egy tűzdémon szállta meg, amelyet kiszabadítva szénné égethetjük a ránk támadó démonokat, élőhalottakat. A másik, szintén a demóban szereplő karakter, Billie Church egy villámgyors női ninja, aki egyrészt jobban kedveli katanáját használni a pisztolynál, másrészt a saját vérét arra tudja felhasználni, hogy megbénítsa és felgyújtsa ellenfeleit. Van egy olyan figura is a csapatban, aki meghalt (vagy majd meghal a játék során, ez még nem világos) és lelke képes beleköltözni a többiek testébe, ezáltal irányíthatjuk bármelyik csapattagot, (nem csak szimplán ide-oda ugrálunk köztük, mint valami Rainbow Six-ben) illetve gyógyítani is tudjuk a sérülteket. Az összes tag pszichikus képességeinek felsorolása egy teljes cikket is elfoglalna, de nézzétek végig az „Introduction" részt, abból sok minden kiderül. Többek között például innen tudjuk meg a sztorit is: azt ugye eddig is sejtettük, hogy nem Jericho az a rejtélyes város, amiről szó van, hanem a „Jericho"-nak magát a kommandós csapatot hívják. Ravasz trükk volt Barkertől, hogy ezt sokáig titokban tartotta...
A Doom 3 és tsai ehhez képest Hello Kitty Adventure Island
Az irányítás és maga a játékélmény tehát messze, messze komplexebb a többi horror FPS-el összehasonlítva, azonban a szörnyek kidolgozása talán az eddigi legbetegesebb, amit horror játékban láttam, egyedül talán a Silent Hill világa ér fel hozzá. A demóban látható vicsorgó, nyáladzó, élőhalott középkori katonáktól kiveri a legblazírtabb játékost is a veríték és ugyanez igaz a környezetre is. A grafika valami döbbenetes: a játék motorja és összes effektje maximálisan ki van használva arra, hogy teljesen belemerüljünk hátborzongató világába. Persze ehhez igen komoly vas is szükségeltetik (hálát adok az égnek, hogy végre rávettem magam és nemrég gépet újítottam): a demóval kapcsolatos eddigi hozzászólásaitokból az derült ki, hogy igen durva a gépigénye a kicsikének - hát ez van sajnos. Nálam szerencsére mindent maxra tolva is tökéletesen futott a játék.
„The future of horror"?
Egyelőre csak az az egyetlen kérdés számomra, hogy mennyire tudjuk majd kihasználni az összes képességet majd a játék során, illetve nem lesz-e fejetlenség gyakran harc közben belőle. Az már most biztosnak tűnik, hogy ezt a játékot tényleg érdemes lesz majd elölről kezdeni, miután befejeztük, hiszen minden alkalommal más és más élményt nyújt, ha például jobban koncentrálunk valamelyik pszicho kommandósra. Mindenesetre az összetett játékmenet, a legmodernebb hardvert izzasztó grafika (hát, a Crysis felkötheti a gatyáját, az biztos...), a remek háttérsztori és nem utolsósorban a hátborzongató hangulat már most is nagyon odaver minden horror FPS-nek. Eh, de messze van még az a novemberi megjelenés...
