A szláv nemzetekből kovácsolódott kolóniám minden erőfeszítése ellenére háborúban áll a bolygó szinte valamennyi lakójával. Mindezt azért, mert az őshonos fajokat céltáblának használták az újonc katonák kiképzésnél. Hiába utaztunk fényéveket a csillagok között, hogy ha ugyanott folytatjuk a gyerekes vitáinkat, ahol a Földnek nevezett sárgolyón abbahagytuk. Mindezt néhány koszos idegen miatt, akik még a tüzet sem találták fel.
Hajnali ötkor az én koromban már nehéz koncentrálni, főként akkor, ha egy gigantikus 15 órás Civilization: Beyond Earth maraton áll mögöttem. Ilyenkor az ember nyaka már kezd egy kicsit fájni és az eszünkkel tudjuk, hogy ideje lenne már bevonszolni magunkat az ágyba, de a kezünk azért még csak rákattint arra a bizonyos új kört előhívó gombra, ami oly csábosan világít a képernyő jobb alsó sarkában.
Járt utat járatlanért...
Sid Meier és csapata belátta, hogy elérkezett az idő arra, hogy a Föld meghódítása után kilépjen a világűrbe és új hazát keressen a Nagy Tévedésben leamortizálódott Föld helyett. Kiválasztottak kis csapata egy idegen világon küzd azért, hogy az emberiség fennmaradjon és a cél érdekében bármilyen eszközt képesek bevetni. Már az indulás előtt választás elé állítanak minket, el kell döntenünk hogy a nyolc egyedi bónuszokkal rendelkező érdekcsoport közül melyik mellé állunk, milyen készletekkel töltsék fel az űrhajónk rakterét, illetve még azt is kiválaszthatjuk, hogy milyen típusú bolygón szeretnénk landolni. Leszállás után ismerős környezet fogad minket, szinte pontosan ugyanazt az utat kell követnünk, mint a Civilization V esetében. Jobban belegondolva ez nem volt annyira rossz tervezői döntés, pontosan ugyanúgy kell kiépítenünk a városunk környékét, megszervezni a gazdaságot, ápolni a művészeteket és finanszírozni a kutatás-fejlesztést.
Ahogy elkezdjük felfedezni a környezetünket szép lassan megjelennek a Beyond Earth újításai. Ott vannak mindjárt az idegen lények, akik már az első pillanattól kezdve fejfájást okoznak. Nem valami változatosak, mindössze öt fajta szárazföldi és két vízi lényt találtam, de azok szemrebbenés nélkül megtámadják a védtelen kereskedelmi karavánjaimat és a dolgozókat. Esküdt ellenségem az óriásféreg, aki egyetlen ütéssel képes darabokra tépni bármelyik egységemet, komoly vadászatot folytattam annak érdekében, hogy eltakarítsam az útból. Szerencsére a többi lény nem ennyire erős a szárazföldön, de az eszetlen pusztításuk ellenszenvet ébreszt a szomszédokban irántunk.
Marslakó a barátom
Kétség kívül a legnagyobb újítás az affinity rendszer jelenti, ez adja a játék lényegét. A játék által feldobott küldetések teljesítése után affinity pontokat gyűjthetünk, ami meghatározza milyen módon szeretnénk képviselni a kolóniánkat az új világban. A Purity oldal az emberi faj tisztaságát tartja szem előtt, nem közösködnek idegenekkel. A Harmony ág pont az ellenkezője, ők összebandáznak az idegenekkel, szerintük a közös jövő az egyetlen út a boldoguláshoz. A Supremacy hívők nem riadnak vissza implantátumok és robotok használatától, szerintük minden eszköz megengedett a győzelem érdekében. Mindhárom irányvonal más módon érheti el a győzelmet, de nem fontos állást foglalnunk egyik oldal mellett sem. Simán bedarálhatjuk az összes ellenfelünket katonai erővel vagy akár egy ősi idegen civilizációval is felvehetjük a kapcsolatot. Az affinitási szintünk határozza meg, hogy milyen irányba fognak fejlődni a katonai egységeink, érdemes erre odafigyelni, mert óriási különbségek vannak a különféle szinteken álló alakulatok között.
A sztratoszférán át tör a végtelenbe
Fontos újítás még a földkörüli pályán keringő műholdak világa, ez egy újabb hely, ahol kedvünkre játszhatunk a különféle bónuszokat biztosító szatellitekkel. Választhatunk energiatermelő napkollektorok közül, befolyásolhatjuk az időjárást is műholdak segítségével, de akár még egy hatalmas polipot is fellőhetünk az űrbe, hogy onnan bombázza a környezetébe merészkedő ellenséges egységeket. A városok között egy egyszerű, de egészen korrekt kereskedelmi rendszer is kiépíthető, végre van értelme ezzel foglalkozni. Komoly átalakításon esett keresztül a kémkedés rész, kifejezetten élveztem, amikor végre kiépítettem az összes játékos számára elérhető kémközpont csodát és az ügynökeim elkezdték a munkát a vetélytársak főhadiszállásain. Minden sikeres akció növeli a város cselszövés szintjét, a végén akár már piszkos bombát is felrobbanthatunk vagy extrém esetben egy óriásférget is a városra engedhetünk.
Értelemszerűen megjelentek az új nyersanyagok is, ezek használata nélkülözhetetlen a különleges egységek létrehozásához. Teljesen új lett a fejlődésfa is, ami a körkörös megoldásának köszönhetően sokkal jobban átlátható, ráadásul nem kell kifejlesztenünk egy rakat felesleges, a játékstílusunkkal ütköző technológiát. Kifejezetten használható lett az új erény rendszer, amit a művészetek táplálnak. Itt az affinity beállítottságunktól függetlenül eldönthetjük, hogy a kolóniánkat a katonai, népjóléti, ipari vagy kutatás-fejlesztés vonal mentén erősítsük.
A Beyond Earth nem makulátlan játék, sok még benne a hiba, de ezen azért folyamatosan dolgoznak a fejlesztők és néhány patch múlva a legtöbb ki lesz javítva. Mondjuk nálam gond nélkül futott, egyetlen játékmegakasztó bug sem került elém a tesztelés 54 órája alatt (ezt sikerült három nap alatt beletennem a játékba, nem vagyok rá büszke, de ugye egy ilyen kaliberű játékba azért illik komolyan belemélyedni). Külön pozitívum, hogy sikerült felgyorsítani, a körök végén már csak olyan 10-15 másodpercet kell várnunk szemben a Civilization V 30-40 szekundumával. Nem állítom, hogy mérföldkő a 4X stratégiák között, de van olyan élvezetes, hogy odaültessen a monitor elé még akkor is, ha már mindegyik oldalon megtapasztaltuk a győzelem ízét.
