Valahogy mindig is különös késztetést éreztünk arra, hogy emberi tulajdonságokkal ruházzunk fel más, alapvetően ilyen attribútumokkal nem rendelkező élőlényeket. Az antropomorf állatok a művészetek minden területén megvetették már a lábukat, elég a Pókerező kutyák című festményre, az egyre több országot meghódító BoJack Horseman sorozatra, a Disney-féle Zootropolis animációs filmre, a Blacksad képregényekre, vagy éppen George Orwell kortalan és kultikus regényére, az Állatfarmra gondolnunk.
A felsorolásból természetesen nem maradhat ki a videojátékok műfaja sem, amelyből szintén számos címet sorolhatnánk fel (pláne, hogy készült Blacksad játék és nemsokára megjelenik az Állatfarm pixelesített adaptációja is), de inkább koncentráljunk a legfrissebb példára: a magyar The Wild Gentlemen műhelyéből kikerült Chicken Police-ra. A projekt koncepciója ugyanis még úgy is vonzó lehet, ha egyetlen képet vagy videót sem láttunk az alkotásból: adott egy noir hangulattal megtámogatott kalandjáték, amelyben hatalmas hangsúlyt fektetnek a nyomozásra, de még nagyobbat egy ember-állat hibridekkel benépesített világra.
Álmom egy tanya
A központi helyszín a szürkeségbe lassan belefulladó Clawville, amelyben egyelőre nem minden szín adta meg magát az egyhangúságnak, ahogyan a bűnözéssel vívott harcról sem mindenki mondott még le. Bár a helyi rendőrség nyomozói között akadnak kétes erkölcsűek és zavaros múltúak is, mégis ők jelentik a fényt az egyre sűrűbb sötétségben, két alakjuk pedig fényesebben pislákol a többieknél.
Santino "Sonny" Featherland és Marty McChicken közel egy évtizede még a dicső Csirkekopókként kerültek az újságok címlapjaira, mára azonban előbbi egy megkeseredett, félalkoholista jómadárrá vált, utóbbi pedig többnyire megmaradt annak a forrófejű, fegyverimádó szárnyasnak, aki volt. Mivel az utolsó közös bevetésük során majdnem kinyírták egymást, sokáig hallani sem akartak a másikról, ám egy zűrös ügy miatt kénytelenek újra együtt kapirgálni a várost behálózó titkokban. Elvégre Clawville hiába épült arra az ideára, hogy ragadozók és prédák békében élhetnek együtt, a valóság kiábrándítóbban alakult és olyan mérgek károsítják, mint a fajgyűlölet és a kannibalizmus.
Látszólag főmadarunkat, Sonny-t is egy ilyen kétes ügy miatt várja egy illetéktelen behatoló a lakásában, ám hamar kiderül, hogy a háttérben mások mozgatják a szálakat és a történet mélyebbre nyúlik, mint elsőre gondolnánk. A point & click műfaj veteránjainak már valószínűleg habozás nélkül mozdulnak az ujjai, amikor eléjük tárul a felfedezésre váró szoba, de az újoncok is hamar rákapnak a metódusra, mint gyöngytyúk a terményre, a The Wild Gentlemen ugyanis nem fukarkodott sem a tárgyakkal, sem a magyarázatukkal.
Minden helyszínen számos objektummal léphetünk interakcióba és többször is visszatérhetünk a végigjátszás során, ami a puszta kíváncsiságunk kielégítése mellett a rejtvények megoldásában, a szereplők megismerésében, a kódex bővítésében és az achievementek levadászásában is jó szolgálatot tesz.
A játék esszenciáját mégsem ezek, hanem a beszélgetések adják. Sonny nem tegnap bújt ki a tojásból, így már azelőtt felmérhetjük vele aktuális csevegőpartnerét, hogy egyáltalán megszólítaná. Fegyvertárát a megfigyelés, valamint a sima diskurzus - és a zsebében lapuló forgótáras pisztoly - mellett a kikérdezés és a kihallgatás is gyarapítja, utóbbihoz viszont már a mi nyomozói szimatunkra is szükség van.
Állatok hada
A vallatás során nem csak az illetővel kapcsolatos fókuszt tarthatjuk folyamatosan szem előtt, de különböző benyomásokat is gyűjthetünk róluk, amik segítenek behatárolni, hogy az eredményes továbblépés érdekében milyen kérdéseket érdemes feltennünk. Sikerünket vagy sikertelenségünket egy detektív-méter hivatott mérni, amely a tapasztalatok alapján hatással van a gyanúsított hangulatára és arra a plecsnire is, amellyel a faggatás végén a teljesítményünket értékelik. Élvezetes és jól kidolgozott rendszer ez, amelyben nem lehet nagyot hibázni - ahogyan az előrehaladásunkat néha megszakító és egyben összegző dedukciós pontoknál sem. A narratíva miatt érthető ez a kontrollált megoldás, de egy esetleges folytatásban már hatásosabb lenne a karmolás és hálásabb lenne a sajtócsiripelés, ha kevésbé fogná a mancsunkat a program.
Szerencsére már a Chicken Police-ban eltöltött rövid idő után nyilvánvalóvá válik, hogy a világ részletesen és fantáziadúsan felépített, a dialógusokon és kódexbejegyzéseken keresztül megismerhetjük a történelem boldog-boldogtalan eseményeit, a karakterprofiloknál pedig értékes és érdekes információkhoz juthatunk a sokrétű figurák múltjával, személyiségével kapcsolatban. Akárcsak a játék egyik ihletforrásaként szolgáló L.A. Noire-ban, itt is szinte a bőrünkön érezzük a kor hangulatát, a levegővétel egyszerűségével szívjuk magunkba a szürke sok száz árnyalatába bújtatott város atmoszféráját.
A jellegzetes noir légkört erősítik a Clawville széles erkölcsi skálán mozgó lakóit szinkronizáló profi színészek, az ízlésesen megkomponált, filmszerű átvezető jelenetek és a zsáner mozifilmjeinek hangulatában tocsogó, fotórealisztikus 3D-s hátterek is. A Santinót megszólaltató Kerry Shale-t (Sherlock Holmes: Crimes and Punishments, Horizon Zero Dawn) és a Marty-t tolmácsoló Shai Mathesont (Tom Clancy's Ghost Recon Breakpoint, Bleeding Edge) muszáj külön is kiemelni, rengeteg színt és azonosulási pontot visznek a karaktereikbe, élettel töltik meg azokat és felerősítik a játékot átszövő fekete humort. Ted medvét idézve: a Sonny hangjából készült ágyban szeretnénk aludni. De ami egy bourbon legurításánál is gyorsabban ránt be (már rögtön a főmenü alatt), az a fantasztikus muzsika - és legalább olyan könnyedén képes a fejünkbe szállni, mint pár nyelet a whiskey-ből.
Szántani fogok barázdát…
…legalábbis a fenevadak arcába. Mert ha éppen nem a kriminális kukorékolás zajlik, akkor olyan minijátékok próbálják színesíteni a palettát, mint az autós üldözés közbeni lövöldözés vagy az időre menő kötéloldozás. A fegyverekkel való tüzelés a maga nemében szórakoztató tud lenni (a rendőrség lőterén még gyakorolhatunk is rá), a hasonszőrű társai azonban inkább frusztrálóak, mint kihívásra csábítóak, így bár nem rondítanak bele a játékélménybe, a változatosságot felemásan szolgálják. Ezt és a "miért nem kétszer ilyen hosszú a játékidő?" gondolatot félrerakva a Chicken Police egy pompás indie szárnypróbálgatás és egy magasröptű vizuális regény, aminek kiemelkedő az ár-érték aránya. Egy ingyenes demóval bárki belecsipegethet, így ne legyetek csirkék, próbáljátok ki!
