A történelem során számos példával szolgálhatunk annak kapcsán, hogy egy nemzet harcra kelt egy másikkal saját dicsősége reményében. Fegyverek nélkül, pusztán a technológia segítségével is hatalmas sikereket lehet elérni, az oroszok pedig mindig az élmezőnyben jártak a vívmányok tekintetében. Vitatkozhatnánk arról, hogy az orosz vagy a magyar túró rudi a jobb-e, vagy épp arról, hogy az űr bebarangolásában Amerika vagy Oroszország ért-e el nagyobb dicsőséget, most azonban egy új, eddig szokatlan területen próbálja ki magát keleti szomszédságunk; úgy döntöttek, hogy újból felveszik a versenyt egy már meglévő világgal: betörnek a szuperhős-iparba.
Dmitrij Alejnyikov író egészen furcsa párhuzammal kezdte a film forgatókönyvét: a főhős szuperneve a DC Comics-rajongóknak nem ismeretlen Fekete Villám. Azt nem lehet tudni, hogy vajon fricska, megemlékezés, vagy puszta oda nem figyelés eredménye az azonosság, de egy biztos: a „Black lightning" a névrokonságon és szupererő meglétén kívül semmiben sem osztozik amerikai rokonával. Míg angolajkú „megmentőnk" fekete bőrű és villámokat szór, illetve elektromágneses burkot képes létrehozni, addig orosz megfelelője egy fekete színű Volga autó, ami tud repülni (és persze minden mást is, amit egy régi Volga). Történetünk szerint egy milliárdos rájön, hogy Moszkva alatt rengeteg gyémánt van, és mint minden unatkozó, gazdag (és általában gonosz) ember, felbérel katonákat és tudósokat azért, hogy folytassák a gyémántokkal kapcsolatos, régen abbamaradt projektet. Ahhoz azonban, hogy célját elérje, nanotechnológiára van szüksége, amit romantikus lelkületű tudósok évtizedekkel előtte kifejlesztettek azért, hogy repülő autókat hozzanak létre, ezzel megkönnyítve az emberek életét. A kísérlet annak idején kudarcba fulladt, az egyetlen tesztpéldány, egy fekete Volga pedig a nanotechnológiával együtt feledésbe merült.
Itt kerül főhősünk a képbe, a nincstelen egyetemista Gyima (a gyanúsan Hayden Christensen-nézésű Grigoriy Dobrygin), aki szüleitől autót kap ajándékba. Úgy sejtem, nem kell sokat törni a fejünket azon, hogy milyen kocsit kap: bizony, egy fekete Volgát. Nem BMW, nem Mercedes, de még csak nem is Audi: Gyima csalódott, mert ez a kocsi nem lesz elég ahhoz, hogy álmai nőjét felszedje. Egy véletlen folyamán azonban kiderül az igazság, innentől kezdve pedig ez a repülő Volga sokkal menőbb lesz bármelyik másik autónál. A fiú először csak virágszállításra használja a csodajárművet, aztán egy szerencsétlen eset után szuperhőssé avanzsál, persze úgy, hogy valódi kiléte mindeközben titokban marad..
Igen, mostanra kiderült, hogy ez a szuperhősös film nem lesz világmegváltó. A története és cselekménye valahol a Pókember, a Batman és a G.I.Joe keveréke: van a jó srác, aki csak segíteni akar, de úgy, hogy kiléte titokban maradjon; van az unatkozó, gonosz milliárdos, akinek olyanra fáj a foga, ami a jó főhősnél van; van a szép és ártatlan lány, aki másnak hiszi a szuperhőst, mint aki, és persze van családi tragédia, meg nem értés, médianyilvánosság, szomorúság, giccs és képtelenségek tömkelege is. Joggal mondhatjuk, hogy a szuperhősös filmek bővelkednek az eszement megoldásokban, amelyek fizikailag lehetetlenek lennének és mi csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi történik. Van, ahol működik, van ahol nem: a Fekete Villámban mindkét rész tetten érhető. Számtalan giccsbe fulladó jelenet, valamint emberi képtelenség van (mert Gyima azért mégiscsak ember), de ezektől függetlenül aranyos és szórakoztató a fekete Volga kalandjait végigkövetni. Tudvalevő, hogy az oroszok sem tudták, hogy milyen fogadtatása lesz művüknek szerte a világban: nálunk is sajtóvetítést rendeztek, ami végén kérdőívet kaptunk. A „tesztben" megjelent az a kérdés is, hogy milyen műfajba sorolnánk a filmet: a paródia szón komolyan elgondolkodtam ebben a pillanatban. Paródia lenne-e, kifigurázása csupán az amerikai szuperhősös filmeknek? A recept ugyanaz, de mégiscsak romantikus akció-vígjáték a Chernaya Molniya („magyaroroszosan" Csornaja Molnyija), ami megteremtette az első orosz szuperhőst ugyanazokkal a klisékkel, de hibái mellett pozitív értékeivel, mint amit nyugatról megszokhattunk. Szó sincs itt tehát paródiáról, ez egy vérbeli próbálkozás olyan területen, ahol még az oroszok nem jártak. A Fekete Villám lehet sikeres, sőt, folytatásos is: a mindössze 8 millió dollárból készült film Timur Bekmambetov (Wanted, Éjszakai őrség) produceri közreműködésével egy egész franchise alapja lehet a közeljövőben.
Villámunk csak egy újabb, meglepetésekben nem bővelkedő mű, ami annyiban különbözik társaitól, hogy nem amerikai. Hasonló fordulatok, hasonló jellemek, hasonló giccs: semmi olyan, amit ne láttunk volna már, de egy pillantást megér, mert ha nem is jobb, mint a rosszabb nyugati szuperhősös filmek, a szintjüket mindenképpen eléri, így a kezdeményezés sikeres, az új szuperhős megszületett. Neve Volga. Fekete Volga.
