Charles N. Cox blogján ezt olvashatjuk: "Fenébe az egésszel! Már egy teljes viharos, kétkedéssel teli évtizede vagyok a szakmában, és most hallja meg a világ tisztán és érthetően: soha többé nem dolgozom FPS-en, soha. Pont."
A Microsoft, a Sony és a Sierra korábbi alkalmazottja elismerte, hogy ezzel a kijelentésével valószínűleg elvágja magát a lehetőségektől, de a véleménye mellett kitart. Úgy gondolja, a legjobban eladható címek nagy hányada akciójáték, és az FPS-ek sikere mind a játékosokra, mind a fejlesztőkre rossz hatással volt.
"A gond az, hogy a pénz nem helyettesíti az etikus viselkedést. A legalitás nem egyenlő a moralitással". Cox szerint hiba, hogy soha nem kérdőjelezzük meg, kellenek-e egyáltalán ilyen játékok: ő kényszerből dolgozott, és folyamatosan ez járt a fejében.
Eszébe jutott egy anekdota, melyben az egyik fejlesztő kislánya gyakran ott volt a munkahelyen: a leleményes apuka pedig mindig elrejtette az erőszakosságra utaló jeleket a képernyőről. Azt mondta, hogy egy bújócskázós játékon dolgozik. Tehát el kellett titkolnia azt, ami a megélhetését biztosítja.
Cox elmondta, hogy bár nagy a kereslet az erőszakos játékok iránt, ő tisztán és őszintén szeretne a szülők elé állni. Olyan játékokon dolgozna, amelyek egy békésebb jövőt biztosítanak a gyerekek számára. Új vállalatában, a 4gency-nél olyan pozícióba került, ahol meg is válogathatja, mi legyen a következő lépése.
Kifejtette továbbá, hogy mennyi lehetőség és izgalmas innováció rejtőzik a játékfejlesztés világában. Bár az erőszakosság valamilyen formában mindig jelen lesz a játékokban, a változatosság és kreativitás egyre nagyobb hangsúlyt kaphat. Így fog felnőni, megváltozni ez a műfaj.
Nem arról van szó tehát, hogy az erőszakos játékok politikai felhasználása, vagy az erőszakosság önigazolása ellen lázadozna Cox, csak megújulásra vágyik. Ti mit gondoltok erről?