Egy hónappal az új Call of Duty megjelenése előtt beesett az utolsó DLC, amely Shadow War névre hallgat. A Sledgehammer nem bízott semmit a véletlenre, hűségesen követte a régi forgatókönyvet: vegyél három vadonatúj multiplayer pályát, csapj hozzá még egyet a feladatokkal alaposan megspékelt War pályából, majd az egészet fejeld meg egy kiadós zombiapokalipszissel.
Közel a vég
A három vadonatúj többjátékos térkép teljesen korrekt, egyikbe sem lehet nagyon belekötni. Az Airship terület talán a legjobb mind közül, de ez persze ízlés dolga, nekem bejött a behavazott hegytető a hatalmas léghajóval. Másoknak persze frusztráló lehet, hogy ez a zóna igazi mesterlövész-paradicsom, de azért valamilyen szinten mindenki megtalálja a maga számítását, hiszen rengeteg olyan épület és tereptárgy van, amely kiváló fedezéket nyújt a magaslatokat elfoglaló kemperek lövedékei ellen. Egyértelműen ez a DLC legerősebb pályája, de szerintem simán dobogós, ha a Call of Duty: WWII összes harcmezejét összeeresztjük.
A Chancellery sajnos nem sikerült hibátlanra, bár első ránézésre a szitává lőtt, égő, de nyilvánvalóan szebb napokat látott konzulátusi épület igencsak kellemes látványt nyújt a szemnek. Sajnos azonban játszhatóság terén akadnak hiányosságok: a belső terekben túl sokszor haltam meg a sarkokon befordulva egy jól irányzott shotgunlövéstől. Szabad téren sem volt jobb a helyzet, ott a magaslatokat lefoglaló mesterlövészek keserítették meg az életemet; ha nem voltam elég gyors, a meccs hátralévő részében esélyem sem volt átvágni az udvaron. A harmadik multis map helyszíne Algéria, egy sivatagi ásatás. Nagyon pörgős pálya, tele bunkerrel és jól védhető pozíciókkal; aki szereti a klasszikus, sárga-vörös színben pompázó térképeket, az ezt is imádni fogja.
A Shadow War szokás szerint egy hónappal korábban jött ki PS4-re, mint a többi platformra, de a menetrendszerű augusztusi frissítés megérkezett PC-re és Xboxra is. A CoD-rajongók egy teljesen új divíziót kaptak, mostantól bárki kipróbálhatja élesben, milyen is egy veterán, második világháborús kommandós élete és halála. Az új játszható karakter ejtőernyővel érkezik a csatába, és már a magasból szórhatja az ólmot. Ennek mondjuk az a hátulütője, hogy a levegőben könnyű prédát jelent; még le sem ér a talajra, de már kezdheti újra az ugrást. Az egyik legjobb képessége a szuperszérum bevetése, egy többször használható (visszatöltődő) koktél, amelyet ha beadunk magunknak, sokkal könnyebben és pontosabban fogjuk kezelni a fegyvereket, így ezt a lehetőséget érdemes minden közelharcban ellőni, nagyban megnöveli túlélési lehetőségeinket.
A negyedik, multiplayer pálya hagyományosan a War játékmódot erősíti Operation Arcane fedőnév alatt. Mélyen elrejtve az osztrák erdőségben, egy titkos német bunkerben idegen technológiával kísérleteznek. A szövetségeseknek meg kell szerezniük ezeket a technológiákat, míg a németek feladata az, hogy ezt megakadályozzák. A fejlesztők itt már egy kicsit elengedték magukat, és elrugaszkodtak a valóságtól, így kerülhetett be a tesla gun és az emberfeletti képességeket adó szérum. Eddig ugye ezek az elemek kizárólag a zombimódot erősítették, elsőre furcsa volt ezeket élesben használni, de aztán annyira élvezetes lett velük a játékmód, hogy gyorsan hozzászoktunk a jelenlétükhöz. Három fázisból áll a harc, ezeket teljesítve győzhetünk. Az elsőben a szövetségeseknek be kell jutniuk a szigorúan őrzött objektumba, a másodikban két idegen technológiát kell kijuttatnunk a szigorúan őrzött széfekből, míg a harmadikban egy harckocsit kell bekísérnünk a hangárba, hogy megsemmisítse az ott tárolt repülő csészealjat. Mind a támadók, mind a védők oldaláról jó móka az Operation Arcane. Főként akkor válik egyedivé a pálya, amikor a terveket megszerezve hozzájutunk a tesla fegyverhez, vagy éppen használhatjuk a kísérleti szérumokat. Az egyik ilyen gyógyszer szuperkatonát farag belőlünk rövid időre, a másikkal átlátunk a tereptárgyakon, míg a harmadik hatására átváltozunk egy hatalmas, kardot lóbáló mutáns lénnyé, aki félelmet nem ismerve rohan az ellenfelekre. Mondjuk ez utóbbi nem túl hatékony, hiszen lőfegyverekkel szemben sokat nem ér a penge, de azért közelharcban okozhat néhány kellemetlen másodpercet.
Fagyott hajnal
A Shadow War DLC-ben befejeződik a zombihadjárat, végre pontot tehetünk a nácik titkos kísérletére, és eltörölhetjük a föld színéről ezeket a rendkívül rusnya dögöket. Megszokhattuk már, hogy a zombimód nem szűkölködik természetfeletti képességekben és idegen technológiára épülő fegyverekben, de a készítők az utolsó epizódban túlszárnyalják még a legvadabb képzeletünket is. Négy ősi ereklyét kell összeraknunk, ezek segítségével tudjuk megidézni a főellenfelet, amelynek legyőzése az egyik legösszetettebb harc, amit zombi játékmódban valaha is láttunk. Sokak szerint ez egy kicsit egyszerűbb lett, mint az előző fejezetek, de kétségtelenül hosszabb, készülj fel arra, hogy akár 20-30 órát is eltölthetsz a játékban, mire az összes talányra fény derül. Egyedül nem is nagyon érdemes nekifutni. Az első néhány próbán kis szerencsével egész jó csapatokat is kifoghatunk, akik értik a dolgukat, és nem csak össze-vissza rohangálnak a térképen, és nyígnak azért, hogy támasszuk fel őket.
A WWII az utóbbi idők egyik legjobb CoD felvonása, a Sledgehammer pazar munkát végzett. Sokan kritizálták a játékot megjelenésekor, a kritikusok kedvenc vesszőparipája az arcátlanul alacsony számú multipálya volt. Összesen kilenc térkép rotálódott novemberben, továbbá azok, akik megvették a Season Passt is, kaptak jutalomként egy tizedik pályát. Három map jutott mindössze az amúgy remek War játékmódnak, így végül 13 helyszín váltogatta egymást két különböző játékmódban. Egy évvel a megjelenés után a kiadó részéről ez érthető döntés volt, hiszen a négy DLC hozott még 16 térképet, ami azért már egészen korrekt mennyiségnek mondható. 29 multipálya elegendő változatosságot nyújt, és ennyit még akár fejben is tarthat az, aki komolyan veszi a többjátékos üzemmódot. Nem lenne korrekt elfelejteni, hogy év közben egy rövid időre számos új térkép is elérhetővé vált mindenkinek, és kifejezetten jó szezonális eseményeket hoztak ezek a frissítések. Új fegyverek, pályák, divíziók és kiegészítők fokozták a játékélményt úgy, hogy közben annak is jutott újdonság, aki egy forintot sem fizetett az alapjáték árán felül. Lehet most vitatkozni azon, hogy ezért a támogatásért mennyire korrekt elkérni szinte egy játék árát; aki szereti, az biztosan nem fog gondolkozni azon a havi pár dolláron, amibe ez az egész csomag kerül. Akinek eddig kimaradt ez a rész, annak nagyon tudom ajánlani, a hadjárat, a multis komponens és a kooperatív zombis játékmód is kimondottan jó, alsó hangon is több száz órát belepakolhatunk, ennél többet manapság nem is lehet kívánni.
