Tegnap óta hivatalos, hogy az idén megjelenő Call of Duty a második világháborúba visz vissza minket. Sokak szerint a modern kor és a jövő hadviseléséből már kihozták, amit lehet, vegyesen van tőle hányingere és herótja az internet hangosabbik táborának, muszáj volt már egy éles váltás. Mivel a Battlefield 1-nek láthatóan bejött a világháborús téma, nem maradt kétség, a CoD-nak is meg kell lépnie ezt, hogy a még mindig elképesztő eladási számok csökkenő tendenciája megforduljon. Lehetne persze azon vitatkozni, hogy miért csak a második világháború jöhetett szóba, hiszen akadt még azért a 20. századnak olyan konfliktusa, amelyet érdemes lenne feldolgozni, de most már ezen kár lovagolni, a menedzsment rég eldöntötte a kérdést, a Sledgehammer eleve 2 és fél éve kutat és dolgozik azon, hogy történelmileg is hiteles produktum készüljön. Illetve egyelőre maradjunk abban, hogy ezt mondják.
De vajon fogjuk majd azt érezni, amit az első két rész esetében? Tudja hozni a Sledgehammer azt, amit anno az Infinity Ward nyújtott?
Szinte készség szinten vágnánk rá, hogy nem, mert ma már egyszerűen képtelenség minden tekintetben megfelelni a közönség igényeinek, és már nincs itt nekünk az újdonság varázsa, ami jó 10-15 évvel ezelőtt még bőven termelte az FPS-mámort. Ezzel együtt eljátszottuk a gondolattal, hogy milyen is lenne egy jó második világháborús Call of Duty, és persze a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk a témában. Előbb olvassátok el a miénket, mert az segíthet abban, hogy közösen gondoljuk ki, milyen játékot is készítenénk a CoD égisze alatt, ha mi irányítanánk a dolgokat arrafelé.
Ha már WWII, legyen hiánytalan
Nagyon korai volna még azt boncolgatni, hogy mi lesz, ha esetleg a jövőben is ezen a vonalon akar továbbhaladni az Activision, de annyi biztos, hogy a Call of Duty WWII 2 cím nagyon hülyén hangzana.
Valahol kicsit reménykedünk is abban, hogy nem egy újabb végtelen, második világháborús széria indul most útjára, egy amolyan újraskinezett reboot formájában.
Gondoljuk most azt, hogy ez csak egy játék, és nem egy gyártószalag első darabja. Ha így nézzük, akkor "a második világháború" alcím lehetne egy grandiózus, Battlefield 1-et is felülmúló epikus mű: amerikai, európai, afrikai és távol-keleti hadszíntereket is szeretnénk meglátogatni, megismerni szerethető és emlékezetes hősöket, partra szállni, a levegőben és a vízen egyaránt harcolni. Persze sok helyen jártunk már nem csak a Call of Duty, de a Medal of Honor és a Brothers in Arms sorozatokban is, viszont eltelt azóta elég idő, hogy úgy érezzük, szívesen visszatérnénk Normandiába vagy Pearl Harborhoz.
Komoly sztori, de ne csőjátékkal
Nagyon kell a jó sztori, és a Sledgehammer korábbi (eddig egyetlen) CoD játéka, az Advanced Warfare története nem volt csapnivaló. A sorozat játékaiban persze már rég nem az egyjátékos kampány a hangsúlyos, de mikor az első részek megjelentek, sokkal több energiát fektettek ebbe a fejlesztők. A kiadó célja részben talán az, hogy megragadja a nosztalgiázni vágyókat is, ehhez viszont a témaválasztás önmagában kevés. Hab lenne a tortán, ha kooperatív kampányt gyártanának,
egy Bad Company-szerű játékmenet (akár Brothers in Armsra hajazó taktikai elemekkel) keveredne egy feszes és drámai Modern Warfare sztorival,
vagy ha a hatásos történetvezetés nem azt jelentené, hogy számtalan QTE jelenet és csőben vezetett játékélmény várna ránk. Egyébként a teaser képet jobban megnézve látható, hogy hősünk szemében egy szakasz tükörképe csillog, remélhetőleg ez arra utal, hogy többen is átélhetjük a kalandokat:
És igen, jó lenne már nem csak Ryan közlegényt megmenteni, kifizetődne, ha nem csak a szövetségesek, hanem a tengelyhatalmak oldalát is bemutatnák rendesen. Mert amennyiben arról szól a fáma, hogy katonák vagyunk, akkor mutassák be ennek minden oldalát, nem kell attól félni, hogy valaki hirtelen náci lesz, mert éppen nem nácikat öl a fronton. Legyen csak szívbe markoló az élmény, elgondolkodtató, akár úgy is, hogy arcunkba dörgöli azt az egyszerű tényt, hogy az emberi gonoszság, a félelem, a gyarlóság és halál nem azon múlt, hogy milyen egyenruhában, milyen zászló alatt, milyen eszmékkel teletömött fejjel indult frontra a harcra hívott vagy kényszerített ember. Talán a történelmi hűség lehetne ennek a bemutatása is, a Modern Warfare 2 reptéri mészárlása is kemény és megrázó élmény volt, nem biztos, hogy baj, ha egy játékos ilyesmivel is találkozik (nyilván a megfelelő korhatárbesorolásokat szem előtt tartva, amit meg amúgy sem tart szem előtt senki sajnos).
Hagyjuk a cukrozást
A Call of Duty WWII-nak egy történelmi shooternek kell lennie, nem fér bele az, hogy egy tér-idő kapun át a jövőből érkeznek modern katonák, akik futurisztikus fegyverekkel, színes öltözékekkel szórják meg a szövetséges és tengelyhatalmi alakulatokat. A testreszabás kapcsán annyi még belefér, hogy díszíthessük a sisakokat, kitűzőket, felvarrókat aggassunk virtuális másunkra, talán az egyszerűbb skinekkel is ki tudunk békülni, de fegyverből nem kell kismillió (igazából egy Springfield, egy Kar98k, egy PPSh, egy MP44, meg a hurkatöltő elég is lenne, de ennél nyilván több lesz), és testreszabási lehetőségekre sincs szükség. Nagyon fura volna irányzékokat cserélgetni. Persze kérdés, hogy ezzel együtt hogyan fog pénzt a kiadó kihúzni azok zsebéből, akik mikrotranzakciókra is hajlandóak költeni, de reméljük, találnak olyan megoldást, amitől a játék nem válik nevetségessé még multiban sem.
Muszáj megújulni
Itt az idő, hogy multiban ne csak a gyalogos hadviselést variálják. A játékosok többsége úgyis leragad a TDM-nél meg a Dominationnél, nincs értelme azon agyalni, hogyan lehet még egy olyan módot kitalálni, amit a legtöbben ki sem próbálnak, és a többiek is csak egy-két körre néznek be. Inkább valami nagy, akár járműves módra van szükség. Lehet mondani, hogy arra ott a Battlefield 1, de ha a CoD versenybe akar szállni az ahhoz átpártolt játékosok kegyeiért, bele kell ebbe állnia.
Ugyanakkor valószínű, hogy ha nem cserélik le a most már nagyon-nagyon koros motort, nem fognak tudni kilépni az eddigi keretekből, és megint csak egy átskinezett végterméket kapunk.
Szerencsés lenne ezen túllépni, és ténylegesen megújulni, mert teljesen mindegy, milyen korban játszódik, a Call of Duty tud nagyszerű lenni, csak ki kell törnie saját csapdáiból, amelyek között technikai háttere is megtalálható jelenleg.
Náci zombik
Adja magát a dolog. A szintén második világháborús World at Warban debütált zombis mód jó pár éve része a Call of Duty játékoknak, de jó lenne valahogy ezt is megújítani, más irányba vinni, esetleg egy Return to Castle Wolfenstein hangulatot idéző,
okkult irányba tolt mini coop kampány sem lenne rossz ötlet,
de nyilván a nagy tömegek a multis élményre vannak rágyógyulva, így erősen kétséges, hogy ebben merne kockáztatni az Activision.
Szóval bilibe lóg a kezünk. Az eddigi gyakorlat szerint a Call of Duty széria biztonsági játékot játszik, pont annyira töri magát, hogy jól alakuljon az év vége, és pont annyit újít, amivel fenn lehet tartani az érdeklődést. Elég volt most bedobni a második világháborús témát, és máris az elmúlt hetek (ha nem hónapok) legolvasottabb hírei lettek GSO-n is a CoD anyagok. Tudják ezt jól nyilván a marketingesek is, a jósolhatóan magas bevételek kényelme pedig kellemesen puha párna, amin rendszerint szunnyadni tér a kreativitás és a maximalizmus. És persze lehetünk végtelenül cinikusak, ha gazdaságilag nézzük, akkor nem is érné meg ennyi mindent belepasszírozni egy játékba, nem hozná vissza az a pár ezer, ugrándozva visszatérő rajongó a befektetést,
a divatfika pedig akkor is maradna, ha az új CoD fizetne a játékért, képes lenne kézimunkázni és bármikor Half-Life 3-má vagy pizzává változna utána.
Nem lehet ma már olyan játékról álmodni, ami mindenkinek tetszene, ugyanis jelenleg is komoly tömegek élvezik azt, amerre tartott eddig a széria. De azért próbáljunk meg beszélgetni róla, milyen lenne egy ideális Call of Duty. Szerintetek?
