Az elmúlt két hétben egy kicsit belefeküdtem az Activision-Blizzard ölébe, ugyanis egyrészt visszatértem a World of Warcraft világába (Classic, Night Elf Druid, 13-as szint, csak egy-két óra az íze kedvéért), másrészt mindkét hétvégén, csütörtöktől hétfőig pörgettem a Call of Duty: Modern Warfare bétáját PS4-en. Eleve is azok egyike vagyok, akik hibái ellenére is tudják élvezni az összes CoD-ot (igaz, a Black Ops 4-ben főleg a Blackout pörgött, és viszonylag hamar ráuntam), de az Infinity Ward most tényleg jó irányba indult el.
Sikerült egyfelől teljesen visszatekerni a pörgést, lényegesen lassabb, taktikusabb lett a játék. Szerencsére ezt sokan még nem tudták, így simán összegyűlt a 10 kill a helikopteres killstreakhez, miután egy saroknál guggolva daráltam le mindenkit, aki úgy gondolta, át kell sprintelnie a pályán keresztben. Mindent megváltoztat, hogy a fegyvereket le lehet támasztani, melytől azok pontosabbak lesznek, mi meg kevésbé láthatók. Fantasztikusak a hangok is, pontosan hallani, hol szaladgálnak az ellenfelek, ami főleg a 2v2-es Gunfight módban jött jól, de eleve is nagy előnyt jelent. A Gunfightban egyébként az külön jó, hogy kétkörönként más fegyvereket ad a játék véletlenszerűen (vagy találni kell őket, amolyan battle royal mellékízzel), mert így egyrészt olyan stukkerek működését is kitanulhatjuk, amiket egyébként nem választottunk volna, másrészt tényleg csak az egyéni képességeken és a hatékony csapatjátékon múlik a siker.
A 2v2 mellett kiváló a Cyber Attack is, mely a Search & Destroy továbbfejlesztett változata. Ebben két hatfős csapat küzd azért, hogy megszerezzenek a pálya egy adott pontjáról egy bombát, majd letegyék azt az ellenfél dobozához. Az elhullott csapattársak feltámaszthatók, így akár 1v6-ról is simán lehet fordítani, ha valaki ügyesen taktikázik, lopakodik.
A 64-fős Ground War viszont némileg szokatlan, a CoD-tól idegen volt. Gyakorlatilag egy az egyben átvették a Battlefieldek Conquest módját, öt pontot kell elfoglalni és megtartani egy hatalmas pályán, lehet járműveket használni, társakra spawnolni, meg baktatni a végtelenségig. Működhet, de kell idő, hogy a kisebb zónák, szűk terek után átszokjunk arra, hogy nyílt téren harcolunk, nagyobb hatótávolságú fegyverekkel és jobban figyelve a környezetre.
Külön tetszett továbbá a pályák felépítése, végre sikerült - nagyrészt - elszakadni a főleg a Treyarch játékaiban látott háromsávos elrendezéstől, sokkal változatosabbak a zónák, több az útvonal, több mindenre kell figyelni, illetve lehet ládákon, hordókon keresztül a magasba mászni, amivel a tapasztalatlanabb játékosokat meglephetjük, de eleve is jó, hogy több helyről védhetjük a pontokat.
Javarészt HP-val játszottunk, ő így élte meg:
Be kell vallanom nektek, hogy nem én vagyok a jó társaság multiban. A Destinyben mindig rám vártak a srácok, mert szerencsétlenkedtem az ugrálással (én a régi Doomon nevelkedtem, az FPS-ben a vertikális mozgás összezavar), a The Divisionben estem-keltem a keményebb bossharcokban, talán a Battlefield 1 adott utóljára sikerélményt kompetitív mezőnyben, de az orosz kisfiúk így is rutinszerűen teabageznek a homlokomon bármikor. Ezzel együtt lehet élni, alapvetően kerülöm a kihívásokat, a klasszikus Modern Warfare is az egyjátékos kampányával lett az egyik kedvencem, a multit látványos bénázás után kerültem. Most mégis tudni akartam, hogy milyen az állítólagos új grafikai motor, hogyan tudok boldogulni a kissé megújított gunplay-jel, és eleve a számomra tragikusan érdektelen Black Ops 4 után vajon szerethetem-e a CoD-ot. És jött a meglepetés!
Bárcsak fizetne ezért az Acticivison (ahogy ezt páran biztos gondoljátok majd), de sajnos teljesen ingyen és bérmentve írom le, hogy őszintén teljesen rápörögtem az új Modern Warfare multira. Egyedül a Ground War hatalmas harctere (ami Battlefield világban ugyebár a Conquest megfelelője) riasztott el, iszonyatos mészárszék, gyakran követhetetlen mértékű és sebességű vérontással. Anélkül, hogy komolyabban belevetettem volna magam a fegyvermodifikációk, kiegészítő kütyük és perkek világába, simán sikerült ráérezni a tempóra, és gyengébb képességekkel is volt sikerélményem szinte mindegyik játékmódban (a Team Deathmatchet kerültem, nem érdekelt a féktelen hentparádé, a 2v2 módra viszont nagyon rákaptam, főleg Pacával volt remek, aki ugyebár ügyes is). A két béta hétvége között direkt visszamentem a Call of Duty 4: Modern Warfare Remastered világába, ahol azért nagyon érződött a különbség: az új CoD sebessége, a mozgás, a célzás, a fegyverhasználat sokkal kifinomultabb, élvezhetőbb, és a pályák lehetőséget adnak arra, hogy taktikusabb harcok alakulhassanak ki (kicsit talán több kempeléssel, mint illene). Nem tudom megmondani, mikor öltem bele ennyi időt multis bétába, ha sikerül egy normális sztorit kanyarintani ehhez az FPS-élményhez, akkor a CoD lesz az év egyik legjobb játéka (hosszú idő után jó lenne ezt tényként is leírni majd). Casual FPS-játékosok jelentkezését várom majd, hadba vonulunk egy hónap múlva, az biztos!
És most ti jöttök: nektek mi tetszett, és mi nem? Írjátok meg kommentben, és/vagy bökjetek rá valamelyik opcióra alább!
