Vannak napok amikor nagyon jó játékkritikusnak lenni. Nem elég, hogy idő előtt rátehetjük a kezünket a szezon legjobb címeire, még arra is lehetőségünk van, hogy eltöltsünk néhány napot a játék fejlesztőivel egy meglehetősen elegáns szállodában, ahol mindössze annyi a dolgunk, hogy hosszú órákon keresztül játsszunk a legújabb programmal. Vannak ennél sokkal nehezebb munkák elismerem, viszont minden évben eljön az az időszak, amikor bizony még a sokat látott újságíró gyomrát is összeszorítja a félsz. Ez pedig nem más, mint november eleje, amikor is az aktuális Call of Duty megjelenik.
Laikusként azt gondolná az ember, hogy a szerzők a kezüket, lábukat és a bordáikat törik annak érdekében, hogy leteszteljék az Activision éppen aktuális pénznyomdáját, de ez nem így van. Évek óta tapasztaljuk, hogy micsoda gyűlölet cunamit képes elindítani egy-egy teszt, ami valamiért nem egyezik a felpaprikázott játékos (nem mindig alaptalan) véleményével. Hideget és meleget is kapunk, bár a legtöbbször a végeredmény az, hogy jobban tenné a szerencsétlen tesztelő, ha sovány malac vágtában visszamenne a balettbe ugrálni, az való neki, nem az írás. Ez is egyfajta vélemény, semmiféleképpen nem akarom minősíteni, megteszik ezt helyettem mások. Idén engem ért a megtiszteltetés, hogy részt vehettem az Activision Call of Duty: Advanced Warfare három napos tesztelésén, amit Angliában tartottak. Magáról az eseményről egy későbbi cikkben fogok beszámolni, most megpróbálom leírni a véleményemet az új Call of Dutyról. Lehet készíteni a rohadt paradicsomokat.
Kevin Spacey, megáll az ész
Sok játékosnak az a véleménye, hogy a Call of Duty sorozat a Ghosts tavalyi viszonylagos bukása (erős szó ez, belátom, azért más fejlesztő dalolva verné a fenekét a földhöz, ha annyi fogyna a játékából) miatt már a végét járja. Activisionös mértékkel nézve a Ghosts nem volt sikeres, hiszen nem döntött rekordot egyik eladás sem. És hát tényleg soványabb és sótlanabb volt minden tekintetben az előző részeknél (emlékezzünk vissza, az első tesztünk (8.5) még előző generáción futott, daev várta a generációváltást, de aztán ő is csalódottan tapasztalta (8), hogy ez tényleg csak ennyit tud). Ettől függetlenül persze nagyon szép bevételt hozott, de a fejesek odafent érezhették, hogy apró repedések kezdenek el végigfutni a COD birodalmon. Éppen itt volt az ideje annak, hogy az Infinity Ward és a Treyarch mellett egy harmadik stúdió is lehetőséget kapjon egy Call of Duty játék elkészítésére. Az iparági veteránokból verbuválódott Sledgehammer tökéletes választásnak bizonyult, főként azután, hogy kisegítette az Activisont és az Infinity Wardot abban a botrányos időszakban, amikor az IW vezetői angolosan távoztak a cégtől és magukkal vitték a fejlesztők nagy részét.
A Sledgehammer jutalmul kapott három évet és egy hatalmas lehetőséget arra, hogy elkészítse első önálló játékát, melynek minden esélye megvan, hogy belátható időn belül kaszáljanak vele egymilliárd dollárt. A San Francisco-i gárda apait-anyait beleadott, még azt is sikerült elérniük, hogy az utóbbi évtizedek egyik legprofibb amerikai színésze, Kevin Spacey, elvállalja élete első videojáték-szerepét. Egyértelműen ezzel igyekeztek felhívni a figyelmet a játékra, és mondanom sem kell, bejött a dolog, hosszú idő óta ez volt az első olyan COD, amit ténylegesen elkezdtem várni. Csak azért, mert Kevin Spacey szerepelt benne.
Öt óra alatt fenét sem látsz
Egy pofátlan kiszivárogtatásnak köszönhetően még a megjelenés előtt tele volt a net azzal, hogy az Advanced Warfare-t bizony végig lehet játszani öt óra alatt. A személyes tapasztalatom az, hogy ez nettó marhaság, alapbeállításon (második nehézségi fokozat) a kampány olyan 7-8 óra alatt teljesíthető. 15 különálló és egyedi küldetés található benne, első nekifutásra nekem kellett olyan fél óra, hogy teljesítsek egy pályát. Bevallom férfiasan, hogy az utóbbi években számtalanszor előfordult velem, hogy menet közben meguntam a hadjáratot egy-egy lövöldében (MW3, BF3, BF4, Ghosts), de az Advanced Warfare valahogy mindig sikeresen fenntartotta az érdeklődésemet. A tervezők jó érzékkel pakolták össze a pályákat, mielőtt meguntuk volna az intenzív akciórészeket máris egy olyan pályán találtuk magunkat, ahol az észrevétlen beszivárgáson volt a hangsúly.
A játék sztárja Kevin Spacey mellett egyértelműen az exoskeleton (még a gázsija is kevesebb), ami képes szuperhősöket kreálni a katonákból. Könnyedén felugorhatunk az épületek tetejére, ajtókat üthetünk be puszta kézzel, messziről becsúszhatunk a fedezékek mögé, puszta kézzel pofozhatjuk halálra a mit sem sejtő ellenfeleinket, sőt akár láthatatlanná is válhatunk rövid időre. A kampányban szép fokozatosan adagolják ezeket a különleges képességeket, sőt még arra is vette a bátorságot a Sledgehammer, hogy a Call of Duty játékok történelmében először belecsempésszen a játékmenetbe némi RPG-elemet. Attól függően, hogy teljesítjük az adott pályát (mennyi ellenfelet lőttünk fejbe, intelek összeszedése, sikeres gránáthasználat...) pontokat kapunk, amivel fejleszthetjük magunkat. Erősebb és ellenállóbb páncélzat, gyorsabb tárcsere, kisebb fegyvervisszarúgás, több gránát és még sorolhatnám tovább.
Összesen 22 különféle fejlesztést vehetünk meg, de az első végigjátszásra ennek sikerült mondjuk a felét megszereznem. A fejlesztők ezzel a módszerrel szeretnék elérni azt, hogy a játékosok ne egyszerűen végigrohanjanak a pályákon, hanem ténylegesen járják be annak minden zugát. Nehezebb szinten ezek a fejlesztések nagyon sokat fognak számítani, érdemes kicsit törődni velük. Magáról a történetről nem szeretnék túl sokat elárulni, legyen elég annyi, hogy van benne dráma, nem minden az aminek látszik és végre valahára az amerikaiak nem tetszelegnek a hős megmentő szerepében. Sőt! Komoly kritikákat fogalmaz meg az Advanced Warfare, nem mondhatjuk azt, hogy az amerikai Sledgehammer túlságosan elfogult lenne a saját nemzetével szemben.
A küldetések változatosak, számos vezethető jármű (lebegő tank, vadászgép, lebegő motor, motorcsónak, mechpáncél...) teszi érdekessé és izgalmassá az utolsó küldetéseket. Nem nagyon van üresjárat, mindig történik valami. Az átvezető videók szokás szerint zseniálisak, ezeket a világ egyik legjobb animációs stúdiójának, a magyar Digic Pictures stúdiónak köszönhetjük. Grafikailag nem lehet belekötni a játékba, saját grafikus motor fut a játék alatt, nagyon jól nézett ki és megvolt a megfelelő sebesség. Xbox One-on és PS4-en tudtam kipróbálni az AW-t, avatatlan szem nem vesz észre semmilyen különbséget a két változat között. Persze nem a konzolokon várható a legnagyobb fejlődés, de a PC-s verzióról egyelőre nem tudok nektek számot adni.
Fejlövés, így végzed hát te is
Nem mondhatni azt, hogy nagy COD multis vagyok. Kezdeti próbálkozásaimat hamar kerékbe törte néhány profi kemper mesterlövészpuskával, aki abban a pillanatban homlokon lőtt, amint beléptem a pályára. Nekem ez sok élményt nem ad, de azért becsületesen végigültem az MP előadásokat is, ahol a fejlesztők elmagyarázták az alapokat. Az igazat megvallva a fejtágítók után sem lettem sokkal ügyesebb a kontrollerrel, így nagyon csúnyán megalázott a többi újságíró, amíg megpróbáltam a többiek fejére rávarázsolni a célkeresztet. Néhány óra gyakorlás után azonban egészen hozzászoktam (azért az egeret és a billentyűzetet nem fogja soha felülmúlni egyetlen kézreálló kontroller sem), kezdtem rákapni az ízére, főként amikor azt vettem észre, hogy kezdek a középmezőnybe tartozni. Az általam tesztelt változatban összesen 13 multis térkép volt, ezek azonban nem érhetők el azonnal, bizonyos számú csatát meg kell vívnunk annak érdekében, hogy feloldjuk a többit. 11 játékmód áll a rendelkezésünkre, de nem kell semmi extrára gondolni. Látszik, hogy ezen a területen nem kaptak szabad kezet a srácok. A dedikált szerverek megjelenésével ismét felmerül annak a lehetősége, hogy komoly eSport legyen egy COD játék.
Újdonság viszont, hogy a játékban eltöltött idő mennyiségétől függően kapunk egy ajándékcsomagot, ami fegyvereket, esztétikai célú felszereléseket, dupla tapasztalati pontot és hasonló nyalánkságokat tartalmaz. Ezeket a tárgyakat több kategóriában is megszerezhetjük, amelyikre nincs szükségünk, azt beválthatjuk tapasztalati pontra. Kicsit olyan érzés, mintha ajándékot kapnánk csak azért, mert időt áldozunk a játékra, és ez egészen jól esik. A fegyverek kiegyensúlyozásánál nagyon vigyáztak, még az elit puskák sem jelentenek automatikusan előnyt. Bizonyos tulajdonságai jobbak lettek ugyan, de más területen vissza lett véve az erősség. Apropó fegyverek, szokás szerint eszement sok van belőlük, pontos számot nem is tudnék mondani, de az biztos, hogy olyan 150 (ebbe már a különböző variánsok is benne vannak) körül lesz a vége. Ruhából több ezer darab van, eltart egy darabig, mire összeszedjük a legtetszetősebb textileket. A multis alapok maradtak a régiek, nagyon pörgős és gyors játékmenetet kapunk, ahol az exoskeleton képességeinket nagyon jól ki tudjuk használni. Pillanatok alatt feljuthatunk a házak tetejére, így bármikor jöhet az áldás a magaslatokról is. Igen, kicsit Titanfall, tudtuk ezt már korábban is.
A co-op neve: Exo Survival
Egyfelől jó hír, hogy végre coop módban is végigjátszható a kampány, de a társas küldetések igazi csemegének fognak bizonyulni. Ezeket játszhatjuk egyedül vagy maximum négyen. Nincsenek külön coop pályák, a 13 MP pálya egyikén küzdhetünk, minimális változtatásokkal. Hasonlóan a zombi módhoz, itt is hullámokkal kerülünk szembe, a különböző képességű ellenséges katonák mellett, harci ebek, drónok és mechek támadnak ránk egyre keményebb erőkkel. Minden hullám után a kapott pontokból vehetünk új fegyvereket, de arra is lehetőségünk van, hogy a jutalmat az exoskeleton felturbózására használjuk fel. Kezdéskor kiválaszthatjuk, hogy milyen típusú harcost alakítsunk (light, heavy, specialized), ezek teljesen különböző játékélményt és használható extra gadgeteket jelentenek.
A nagy kedvenc a heavy katona, aki lassú, páncélozott és lehívhat egy mech robotot, amibe beszállva rövid időre rendkívüli tűzerőre tehet szert (és megint, honnan is ismerős ez?). Menet közben különféle küldetések is bejönnek a képbe (összeszedni 20 dögcédulát, hatástalanítani három bombát, megvédeni egy adott területet). Dönthetünk úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk ezeket a feladatokat, de amennyiben elbukunk, úgy számíthatunk valami negatív következményre (ellenséges drónok vagy lövegek megjelenése a pályán...). Igazi csapatjátékot igénylő játékmód az Exo Survival, nagyon élvezetes tud lenni, ha hozzáértő csapattagokkal együtt vágunk bele.
Nem lett forradalmi az új Call of Duty, de végre megjelentek azok az újdonságok, melyek nélkül unalomba fulladt volna a 11. CoD. Személy szerint tetszett az összkép, tisztában vagyok vele, hogy nem ez lesz az év játéka, de ettől függetlenül nagyon jó móka lehet minden új, illetve régi COD játékos számára. A pontozás ennek fényében nehéz kérdés. Tudom, hogy daev első körben jobb végeredményt adott (majd lerontotta a generációváltás után kipróbált változat esetében a végeredményt), és hát lássuk be, ez most az első olyan CoD, amit alapvetően már erre a generációra szántak. Így jobbnak is tekinthető, de mi is szigorúbbak vagyunk már. Nem reméljük a jobbat, tudjuk, hogy ez ennyit tud. És nem lesz csalódás, nem itt lesz vége a sorozatnak, de hogy egy Call of Duty játék ismét 9-es pontszám fölé kanyarodjon, már többet kell letenni az asztalra. Szerencsére az Activision látja az asztalt, és látszik, hogy képes is letenni rá eredményt. Mondjuk akár a következő alkalommal.
