Tudjátok, ki az a Jani Liimatainen? Nem, nem finn focista, hanem a Sonata Arctica egykori gitárosa.
Ezt persze akkor is kitaláltam volna, ha nem tudtam volna, ugyanis amint megszólal a Cain's Offering lemeze, kb. 2 másodperc alatt a Sonata Arctica neve ugrik be. Persze az énekhang is ismerős lesz azonnal, hiszen nem más, Timo Kotipelto (Stratovarius, Kotipelto) tornáztatja a hangszálait: A billentyűs Mikko Härkin (Solution.45, Mehida, ex-Sonata Arctica, ex-Wingdom, ex-Kenziner), a basszusgitáros Jukka Koskinen (Norther, Wintersun) és a dobos Jani "Hurtsi" Hurula (Paul Di'Anno) - igazi finn all-star csapat, ez tisztán a nevekből megállapítható. S hogy zeneileg milyen?
Nézzük szépen: a My Queen of Winter eleve egy Sonata Arctica slágernek tűnik, csak Tony Kakko nélkül -ugyanazokkal a gyorsításokkal, lassításokkal, melódiaváltásokkal, amit Sonata lemezeken megszoktunk.
A More than Friends egy erősebb, húzósabb midtempo dal, ami inkább lüktető ritmizálásával tűnik ki - bár az enyhén progger chorus igen kellemes, főleg ahogy az egyszerűenk tűnő dal kinyílik... Az Oceans of Regret ismét a Sonatas vonalhoz tér vissza, billentyűs indítása és a begyorsítás is tipikus Sonata jegyeket mutat, Timo nagyon jól teljesít ebben a dalban. A Gather the Faithful kicsit lassítja a tempót - három húzós nóta után nem árt egy kis líra - bár itt is midtempoba csap a ritmus, mégiscsak egy kis nyugodtabb lélegzetvétel - amolyan hősi, fantasy film alá való nóta ez. Into the Blue - minden rocklemezre kell szerelmes dal - ami főleg akkor nagyon ütős, ha szép dallammal és kórussal kezdődik - majd igazi lassú, összeborulós, öngyújtóégetős balladában folytatódik. Dawn of Solace - no kéremszépen, ez az igazi uptempo neo-klasszikus power metál - ezt szeretem, a kis reneszánsz tekerés ott dübörög, a lábdob duplázója sem pihen - szuper lendület! Thorn on My Side - Talán itt kezdődik a lemez inkább Startovarius hangulatú része, amely a Morpheus in a Masquerade című dallal folytatódik, ami voltaképp az első akusztikusokat is bőven felsorkaztató, játékos, álarcosbálos dala. Stolen Waters - vissza a power metal kellemes sodró vizeire, lábdob-galopp, Sonata Arctica hangulat hegyekben Cain's Offering kórusokkal.
Az Elegantly Broken szép lírai zongorakezdete után már érződik, hogy a lemez végére egy szép, érzékeny ballada jutott
Kéremszépen, a power-metal besorolást magára vevő társaság olyan, mintha Stratovariust kereszteztük volna a Sonata Arcticával - Liimatainen mester írta az összes dalt, amelyek java részének így erős Sonata fílingjük van, míg Kotipelto mester hangjához erős Stratovarius fűszerezés adódik. Hogy ebből valami borzalmas is kijöhetne? Akár - de ezúttal nem ez a helyzet szerencsénkre - a Strato Arctica..izé, Cain's Offering kiváló albumot rakott össze.
4,5/5
„Strato Arctica", az új finn szupergroup
