Amira, a szóban forgó muzulmán hölgy fia, Mira (Rafi Gavron) egy szerb bűnbandával együtt kétszer is betört Will (Jude Law) saját tulajdonában lévő irodájába. Will eleinte csak megfigyeli az épületet, ám egy nap rajtakapja a srácot és hazáig követi a fiú tudta nélkül. Ott meglátja Mira anyját és ahogy a srác és az ellopott tulajdona után nyomoz, úgy egyre inkább a nőbe szeret ….
Will nehezen birkózik meg érzelmeivel: egyrészt jelenlegi élettársa iránt, (akinek autista gyerekével együtt élnek) még nem hűlt ki teljesen szenvedélye, másrészt friss és fel nem vállalt szerelmét beárnyékolja a fiú körüli nyomozás, illetve Mira alvilági kapcsolatai.
A melodráma nincs kizárva
Minghela filmje valamennyire árnyaltabb, és kevésbe grandiózus helyzetet ábrázol, mint amit az Angol betegben láthattunk, bár a „melodráma” ebben a filmben sem ismeretlen fogalom. A szituációk, karakterek viszont remekül kidolgozottak, hitelesek és pszichológiailag jól felépítettek. Jude Law nagyszerű választás volt az angol középosztálybeli mérnök szerepére, aki nagyon meggyőző, ahogy magánéleti válsága és új szerelme között botladozva próbálja megtalálni boldogságát. A film igazi sztárja azonban egyértelműen a 43 évesen is gyönyörű Juliette Binoche, aki káprázatos a fiaért aggódó és Willbe szerelmes muzulmán asszonyt alakítva.
Jó sztori, gyengus párbeszédek
A viszonylag jól felépített, és csak ritkán hiteltelen forgatókönyv egyetlen hibája, hogy időnként elképesztően blődli és butuska mondatokat, párbeszédeket hallhatunk a színészektől. Will: „Szerelmet kerestem.” Liv (az élettárs): „És megtaláltad?” Will: „Azt hiszem, azt a szerelmet veszítetem el, ami már megvolt.” Illetve egy tárgyalás után Will iszonyúan komikus, ahogy drámai hangon közli Livvel: „Visszaadtad ennek a fiúnak az életét…”
Ezeket az ilyen szintű rendezőtől érthetetlenül amatőr bakikat leszámítva Minghella igazán meggyőző, érdekes családi és szerelmi drámát tálal elénk.
Értékelés: 82%
