Josef Fares nevét az A Way Out, és még inkább a többszörös díjnyertes It Takes Two miatt ismerte meg a világ, ám még mielőtt ezekkel legendává, az egyedi, különleges kooperatív élmények nagymesterévé vált volna, 2013-ban a Starbreeze Studios segítségével elkészítette a Brothers: A Tale of Two Sonst, ami két dolog miatt lett emlékezetes.
Az egyik a megrázó története volt, amiben - ahogy arra a remake elején megjelenő hosszú üzenetben is felhívják a figyelmet a készítők - a halál, az öngyilkosság, a testvéri szeretet és más nehéz, komoly témák kerülnek előtérbe. Ennek terhét némileg kompenzálta a játékos, meséket és rajzfilmeket idéző megjelenítés, valamint az, hogy számos dologgal interakcióba léphettünk: köpködhettünk kutakba, cipelhettünk bárányokat, hozzányúlhattunk egy hárfához, aminek tulajdonosa nem díjazta kontárkodásunkat.
A játék másik különlegessége egyedi irányítása, ugyanis központi szerepet kap a játékmenetben, hogy a kontroller bal felével a testvérpár egyik, a jobbal a másik tagját irányítjuk, gyakorlatilag saját magunkkal kell kooperálnunk. Aki nem így játssza, az élmény egy részéből kimarad.
A remake mindkettőt megborítja egy kicsit, előbbit jobban, utóbbit csak akkor, ha mi akarjuk.
Édes testvérem, édes istenem
Fares még nem nyilvánította ki véleményét a végeredményről (csak arról posztolt a bejelentéskor, hogy megtisztelve érzi magát), de azt tudjuk, hogy a remake-hez neki nem volt köze, azt nem a Hazelight Studios, hanem az olasz Avantgarden Games (korábban Ovosonico) készítette, amely a Murasaki Baby és a Last Day of June miatt lehet ismerős. Az eredeti alkotó részvételének hiánya önmagában visszás egy ilyen projektnél, és eleve felvetődik a kérdés, hogy az új csapat érteni fogja-e, miért lett a mű olyan, amilyen - egyáltalán nem biztos, hogy a látvány technikai korlátok, nem pedig művészi döntések okán alakult ki.
Ugyan a játékmeneten, a történeten alapvetően nem változtattak, az Unreal Engine 5-nek köszönhetően minden sokkal világosabb, élénkebb, valósághűbb, a tájak egészen gyönyörűek, a pályaelemek sokkal részletesebbek, hangulatosabbak a barlangok - összességében jót tett a motorváltás, még úgy is, hogy a pókos jelenet sokkal félelmetesebb az új változatban, mint az eredetiben - ott minden világos volt, itt minden nagyon sötét. Akadnak drasztikus változtatások, de semmi olyan, ami alapjaiban változtatja meg az élményt - hacsak nem az elején lévő kutyás puzzle teljes átalakítása, ami, mivel sokkal nagyobbak a távolságok a megmászható platformok között, és még szénarakások is nehezítik a haladást, keményebb kihívás. A Brothers esetében pont fontos, hogy bárki, akár videojátékos múlt nélkül is végigjátszhassa, ezért kell irányításához mindössze egy-egy gombot és egy-egy analógot használni, ám ez a nehezítés kissé odarúg az eredeti koncepciónak.
A motorváltás magával hozott egy olyan problémát, hogy a képfrissítési sebesség beállításoktól függően sokkal alacsonyabb, mint lennie kellene. PlayStation 5-ön Quality és Performance mód között válthatunk, de egyiknél sem folytonos az élmény, előfordulnak nagyobb reccenések az állandó darabosság mellett. Bugokból is bőven kijut: néhol animációk nem indulnak el, pályaelemek nem jelennek meg, lehetetlenné válik a továbbhaladás. Megengedhetetlenek ilyen hibák egy játéknál, ami teljes egészében nem tart tovább 3 óránál - nem olyan óriási feladat alaposan kitesztelni.
Elválnak útjaink
Már a pár éve megjelent switches verzió is lehetőséget adott arra, hogy a két testvért két külön játékos irányítsa, de amint arra a játék is felhívja a figyelmet, a Brotherst nem kooperatív játéknak álmodták meg. Élvezhető így, még egyszerűbb is talán, de nem az igazi. Aki játszott vele, tudja, miért.
Mondanám, hogy a megújult látvány, zenék és a kooperatív mód lehetősége miatt ez a Brothers jobb változata, de ha onnan közelítem meg a kérdést, hogy érdemes-e mindenképp ezt választani az eredeti helyett, bizonytalan vagyok a válaszban. Egy kontrollert elfelezve azt is játszhatjuk párban, ha nagyon akarjuk, és a látvánnyal sincs akkora gond, még 10 év távlatából sem. A történet pontosan ugyanaz maradt, Naiee és Naia különbözőségét megőrizték, semmin nem változtattak annyira, hogy a remake teljesen más élményt adjon. Hibái, a grafikai, animációs bugok és az alacsony képfrissítési sebesség mindenképp javításra szorulnak.
