Josef Fares nevét az A Way Out, és még inkább a többszörös díjnyertes It Takes Two miatt ismerte meg a világ, ám még mielőtt ezekkel legendává, az egyedi, különleges kooperatív élmények nagymesterévé vált volna, 2013-ban a Starbreeze Studios segítségével elkészítette a Brothers: A Tale of Two Sonst, ami két dolog miatt lett emlékezetes.
Az egyik a megrázó története volt, amiben - ahogy arra a remake elején megjelenő hosszú üzenetben is felhívják a figyelmet a készítők - a halál, az öngyilkosság, a testvéri szeretet és más nehéz, komoly témák kerülnek előtérbe. Ennek terhét némileg kompenzálta a játékos, meséket és rajzfilmeket idéző megjelenítés, valamint az, hogy számos dologgal interakcióba léphettünk: köpködhettünk kutakba, cipelhettünk bárányokat, hozzányúlhattunk egy hárfához, aminek tulajdonosa nem díjazta kontárkodásunkat.
A játék másik különlegessége egyedi irányítása, ugyanis központi szerepet kap a játékmenetben, hogy a kontroller bal felével a testvérpár egyik, a jobbal a másik tagját irányítjuk, gyakorlatilag saját magunkkal kell kooperálnunk. Aki nem így játssza, az élmény egy részéből kimarad.
A remake mindkettőt megborítja egy kicsit, előbbit jobban, utóbbit csak akkor, ha mi akarjuk.
Édes testvérem, édes istenem
Fares még nem nyilvánította ki véleményét a végeredményről (csak arról posztolt a bejelentéskor, hogy megtisztelve érzi magát), de azt tudjuk, hogy a remake-hez neki nem volt köze, azt nem a Hazelight Studios, hanem az olasz Avantgarden Games (korábban Ovosonico) készítette, amely a Murasaki Baby és a Last Day of June miatt lehet ismerős. Az eredeti alkotó részvételének hiánya önmagában visszás egy ilyen projektnél, és eleve felvetődik a kérdés, hogy az új csapat érteni fogja-e, miért lett a mű olyan, amilyen - egyáltalán nem biztos, hogy a látvány technikai korlátok, nem pedig művészi döntések okán alakult ki.
Ugyan a játékmeneten, a történeten alapvetően nem változtattak, az Unreal Engine 5-nek köszönhetően minden sokkal világosabb, élénkebb, valósághűbb, a tájak egészen gyönyörűek, a pályaelemek sokkal részletesebbek, hangulatosabbak a barlangok - összességében jót tett a motorváltás, még úgy is, hogy a pókos jelenet sokkal félelmetesebb az új változatban, mint az eredetiben - ott minden világos volt, itt minden nagyon sötét. Akadnak drasztikus változtatások, de semmi olyan, ami alapjaiban változtatja meg az élményt - hacsak nem az elején lévő kutyás puzzle teljes átalakítása, ami, mivel sokkal nagyobbak a távolságok a megmászható platformok között, és még szénarakások is nehezítik a haladást, keményebb kihívás. A Brothers esetében pont fontos, hogy bárki, akár videojátékos múlt nélkül is végigjátszhassa, ezért kell irányításához mindössze egy-egy gombot és egy-egy analógot használni, ám ez a nehezítés kissé odarúg az eredeti koncepciónak.
A motorváltás magával hozott egy olyan problémát, hogy a képfrissítési sebesség beállításoktól függően sokkal alacsonyabb, mint lennie kellene. PlayStation 5-ön Quality és Performance mód között válthatunk, de egyiknél sem folytonos az élmény, előfordulnak nagyobb reccenések az állandó darabosság mellett. Bugokból is bőven kijut: néhol animációk nem indulnak el, pályaelemek nem jelennek meg, lehetetlenné válik a továbbhaladás. Megengedhetetlenek ilyen hibák egy játéknál, ami teljes egészében nem tart tovább 3 óránál - nem olyan óriási feladat alaposan kitesztelni.
Elválnak útjaink
Már a pár éve megjelent switches verzió is lehetőséget adott arra, hogy a két testvért két külön játékos irányítsa, de amint arra a játék is felhívja a figyelmet, a Brotherst nem kooperatív játéknak álmodták meg. Élvezhető így, még egyszerűbb is talán, de nem az igazi. Aki játszott vele, tudja, miért.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
Mondanám, hogy a megújult látvány, zenék és a kooperatív mód lehetősége miatt ez a Brothers jobb változata, de ha onnan közelítem meg a kérdést, hogy érdemes-e mindenképp ezt választani az eredeti helyett, bizonytalan vagyok a válaszban. Egy kontrollert elfelezve azt is játszhatjuk párban, ha nagyon akarjuk, és a látvánnyal sincs akkora gond, még 10 év távlatából sem. A történet pontosan ugyanaz maradt, Naiee és Naia különbözőségét megőrizték, semmin nem változtattak annyira, hogy a remake teljesen más élményt adjon. Hibái, a grafikai, animációs bugok és az alacsony képfrissítési sebesség mindenképp javításra szorulnak.
