A dán származású Nicolas Winding Refn írói, rendezői és produceri tevékenységére érdemes odafigyelni. Az USA-ba szakadt tehetség neve a 2011-es, 64. cannes-i filmfesztiválon kapott nagyobb jelentőséget, hiszen Drive című filmjéért bezsebelhette a legjobb rendezőnek járó díjat, azonban az alkotás átütő erejét a többfilmes múlt tapasztalatainak köszönheti. Ennek a fejlődési lépcsősornak volt a 2008-as foka a Bronson című mozimű.
Természetesen mindez önmagában abszolút közhelyesen hangzik. Ahhoz, hogy átlássuk miért jelent egy rendkívül fontos, és alapvetően egyedi lépcsőfokot a rendező karrierjében a Tom Hardy által briliánsan alakított, agresszióra született szociopata karakter létrehozása, meg kell vizsgálnunk az olyan vonásokat, amelyek többé-kevésbé minden Refn főszereplő-figurában azonosak. A Mickey Peterson – harcos nevén Charles Bronson - féle hallgatag hős archetípusa visszatérő elem a rendező vászonra vitt alkotásaiban, hiszen a 2009-es Valhalla Risingban és a már említett, 2011-es Driveban is ez a „prototípus” göngyölíti a cselekmény egyszerű, de rendkívül érdes fonalát, ami többször is felsérti a közönség kezét a mozizás közben. Fontos, hogy ne értsük félre ezt az „evolúciót”, hiszen Bronson, One Eye és a Ryan Gosling által színre vitt sofőr nem ugyanannak az egysíkú karakternek a különböző interpretációi, az alapvető őskép viszont mindhármukban ugyanaz.
De vajon miért motoszkál bennünk az a sejtelem hősünkkel, Bronsonnal kapcsolatban, hogy bizony egy őrülttel van dolgunk? Mert kegyetlen? Mert a legkevésbé sem fél a fizikai fájdalomtól? Vagy mert szélsőségesen merész és még a legleigázottabb szituációkban is felveszi a harcot a plexi sisakba és kevlár páncélba öltözött rohamosztagosokkal szemben? Lehetséges, viselkedésére azonban úgy is tekinthetünk, hogy csak azt teszi, amiben a legjobb. Zseniális arcjátéka viszont mindent elárul, és ez az a momentum ami a karaktert teljes mértékben groteszk figurává maszkírozza. Egyszerűen nem legyinthetünk, kimondva az ítéletet: őrült. Van valami, ami nem engedi, hogy ennyivel elintézzük és elzárja előlünk Bronson tetteinek radikális magyarázatát. Lehetséges, hogy pont ettől válik ő olyan szerethetővé.
