A Borderlands-univerzum hatalmas. Nagyobb, mint azt bárki hinné. Nagyobb, mint amekkorává a sorozat két része (a mobilos spin-offot toljuk csak szépen vissza a nagyok mögé) és azok DLC-i tették. Miközben a Telltale Games a Tales from the Borderlandset fejleszti, a Gearbox pedig ki tudja, mikor fogja bejelenteni a harmadik részt (amiről egyébként tagadják, hogy készülne, de minek), a 2K Australia a BioShock Infinite-tel kapcsolatos munkálatok befejezése után teljes mértékben felszabadult, a 2K Games és a Gearbox pedig kapva az alkalmon egy teljesértékű játék elkészítésének feladatával bízta meg a stúdiót. A Borderlands: The Pre-Sequel ugyanis nem csak egy párórás, letölthető spin-off lesz, ami elárul néhány dolgot a világ eseményeinek miértjéről, hanem egy „egészestés” játék, mely idén ősztől lesz megvásárolható PC-re, Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra. Miért nem a Gearbox csinálja? Miért nem jön next-genre? Miért az az alcíme, hogy The Pre-Sequel? Előzetesünkből még olyan kérdésekre is választ kaphattok, amiket fel sem akartatok tenni.
Elrugaszkodás
A Gearbox valamikor 2013 elején, a Borderlands 2 megjelenése után négy-öt hónappal kezdett el azon agyalni, hogy milyen irányba vigye tovább a szériát. Viszonylag hamar megszületett az alapötlet: gyerünk a holdra! A Pandora holdja mindig is az egyik legzavaróbb dolog volt, mert állandóan láttuk, mégsem volt semmi olyan jármű a közelünkben, amivel egyáltalán egy picit is közelebb tudtunk volna jutni hozzá. Eleget téve a rajongók követeléseinek a Gearbox úgy döntött, a következő Borderlands játéknak mindenképpen a holdon kell játszódnia, már csak az volt kérdéses, hogy az idővonalon hova helyezzék el. Mivel a Borderlands 2-ben a legtöbb szálat sikerült elvarrni, nem lett volna értelme annak eseményei után a holdra küldeni a játékosokat, ugyanakkor ott volt az a bizonyos űr a két játék eseményei között, amit valamikor, valahogy be kellett tölteni - és mikor, ha nem most és nem így.
Nem csak az új helyszín kavarja meg a dolgokat, de az új nézőpont is. A sztori főszereplője ugyanis Handsome Jack, mi viszont nem ellene harcolunk, hanem neki dolgozunk a négy „vadonatúj” karakter valamelyikét irányítva. Jack nem volt mindig rossz ember, vagy legalábbis nem volt rossz szándékú. A The Pre-Sequelből megismerhetjük, miért vált azzá, aki a Borderlands 2-ben lett, továbbá megtudhatjuk, mi történt az első rész vault huntereivel, és hogyan került a képbe a második rész négy irányítható karaktere.
Claptrap és a haverok
A négy új hős valójában nem is annyira új, valamilyen formában találkoztunk már velük a korábbi játékokban. Athena például a Borderlands Secret Armory of General Knoxx DLC-jében jelent meg mint a Crimson Lance egyik tagja, Wilhelm a Borderlands 2 első nagyobb bossa volt, Nisha a lynchwoodi seriff, Claptrapet pedig valószínűleg senkinek nem kell bemutatni. Egyébként csak hogy tiszta legyen, ő ugyanaz a Claptrap, akit az előző részekben láttunk, itt most épp Claptrap, the Fragtrap néven jelenik meg.
Mind a négyen komoly háttértörténettel rendelkeznek, Handsome Jack sztorijának megismerése mellett róluk is többet fogunk majd megtudni. Wilhelm például teljesen máshogy néz ki, mint ahogy a Borderlands 2-ben találkoztunk vele. Akkor egy hatalmas robot volt, most viszont még ember, és ahogy fejlesztjük a képességeit, szép lassan egyre több kibernetikus végtagja, szerve lesz. Megtudhatjuk majd azt is, hogy mi történt Claptrappel a két rész közötti időben, hogyan változtatta meg Athenát a Jackkel való szövetkezés és a búcsúzás, és mint azt korábban említettem, felbukkan az eddig megismert nyolc vault hunter is, akik most nyilván nem lesznek a barátaink. A Borderlands: The Pre-Sequelben több sor hangzik el az irányítható játékosok szájából, mint bármelyik főhőséből korábban, és nagyobb hangsúlyt kapnak a karakterek maguk, mint az egész sztori összességében.
Az itt leírtakon kívül egyelőre semmit nem tudunk arról, hogy milyen lesz Nishát és Claptrapet irányítani, ugyanakkor Wilhelm és Athena főbb képességei, tulajdonságai már most is ismertek. Wilhelm eleinte csak néhány apróbb módosítást visel magán, a hátára szerelt rakétavető és az őt segítő drónok az alaptartozékai. Ezeket tudjuk bővíteni, fejleszteni, míg aztán egyszer túl sok nem lesz.
Athena elsősorban egy support/tank kari, aki pajzsával képes elnyelni a támadásokat, majd azok duplájának erejével támadhat vissza. Egy idő után magát a pajzsot is el tudja dobni egyszerre több ellenfelet megsebezve, illetve magára vonhatja a figyelmet, amíg a többiek támadnak.
Nézd mama, lebegek!
Mostanra valószínűleg már azért tudatosult bennetek, hogy a hold maga sem épp olyan lesz, mint a Pandora volt. A holdaknak van egy olyan különleges tulajdonságuk, hogy alacsony rajtuk a gravitáció, és ez nem csak a mi világunkban van így. A belső terekben nem fogunk tudni a plafonig ugrálni, de amint kilépünk egy létesítmény ajtaján, lassan, de legalább magasra tudunk szállni. Új elemként megjelenik az oxigén, avagy ahogy a játékban rövidítik, Oz is, mely nélkül nem érdemes útnak indulni. A HUD-on mindig láthatjuk, hogy mennyi oxigénünk van még, viszont a fulladásveszély nem igazán fenyeget, a palacknak sokkal jobb hasznát is vehetjük: duplán ugorhatunk, lebeghetünk, és becsapódhatunk a földbe, hátralökve az ellenfeleket. Az Oz készletek különböző extrákat is adnak, csökkenthetik az újratöltés sebességét, vagy akár felturbózhatják képességeinket is.
A rengeteg új fegyver (és tudjuk, Borderlands-mértékkel mit jelent a rengeteg) között lesznek Cryo fegyverek, amikkel fagyasztani tudunk, illetve lézerfegyverek, amik értelemszerűen azt csinálják majd, amit várunk tőlük.
Pont mint Ausztráliában
A játékosok nem csak azért fogják magukat Ausztráliában érezni, mert minden meg akarja és meg is tudja őket ölni, hanem mert a hold lakói maguk is ausztrálok. Bizony. Hangjukat profi ausztrál szinkronszínészek adják, köztük Bruce Spence, de a készítők az ausztrál kultúra elemeit is beépítik. Meg persze rengeteg ausztrál humort. Meg amerikait. Meg britet. Meg feketét. A sztorin Anthony Burch a Gearbox íróival, valamint egy ausztrál írócsapattal dolgozik, úgyhogy a mesélés egy picit emiatt is más lesz.
Több okból is jogos a kérdés, hogy miért passzolta le a Gearbox a sorozat új részét egy másik stúdiónak. Általánosságban ez azért történt így, mert a csapat most új IP-kre szeretne koncentrálni, kicsit félre szeretné tenni a Borderlandset, és meg akarja alapozni a jövőbeli technológiákat, de közben Randy Pitchfordék érezték, hogy a rajongók több Borderlandsre vágynak. Azért pont a 2K Australiára esett a választás, mert egyrészt ugye szabadok voltak, másrészt a Gearbox is szeretné, ha az ausztrál stúdió nagyobb nevet szerezne magának a szakmában, és ez lehet számukra a nagy kiugrás. Pitchford maga bízik a studióban és szívesen rájuk hagyná az egész franchise-t, mert ahogy ő mondta, ha a Gearbox csak azokat a dolgokat csinálná, amikkel sikert ért el, még mindig csak a Brothers in Arms sorozatnál tartanánk. Bíznak a 2K Australiában, ahogy bíznak a Telltale Gamesben is.
Van, amire még nem készült fel a világ
Egyetlen kérdés maradt még megválaszolatlanul: Miért nem next-gen? A válasz nagyon egyszerű és egy kis gondolkodás után abszolút érthető. A The Pre-Sequel elsősorban a rajongóknak szól, akik ismerik Pandorát, ismerik Handsome Jacket, van némi fogalmuk a négy új főhős kilétéről is, és bizony ezek a rajongók PC-n, Xbox 360-on és PlayStation 3-on játszva váltak rajongóvá. Azok a források, amit a fejlesztőknek a next-gen változatok elkészítésénél kellett volna hasznosítani, mind-mind a tartalom bővítésére, a motor fejlesztgetésére mentek el. Jelenleg kevesebb PlayStation 4 és Xbox One kelt el, mint amennyit Borderlands 2-ből eladtak, úgyhogy majd ha egyszer eljön az idő, a sorozat a Borderlands 3-mal fog debütálni az új generációban. Addig viszont nem fogunk hiányt szenvedni, egy évben két Borderlands játék bőven elég, és még így sem biztos, hogy a második érkezéséig végzünk az elsővel. Vagy a Borderlands 2 Vitás változatával, merthogy még az is jön.
