Nincs még egy olyan nagy játékfejlesztő, akinek annyira kell végre egy győzelem, mint a Gearboxnak, ezért a Borderlands 3-mal nem is nagyon mert kockáztatni. Egy nagyon precízen geekre lőtt marketingkampány után, egy tökéletesen kiszámolt napon pontosan az a játék jelent meg, amit egy rajongó elvárhat. A Borderlands 3 csak azoknak a játékosoknak lesz csalódás, akik azt gondolták, hogy a Gearbox hajlandó elkezdeni szaladni a csili-vili MMO-s elemekkel játszadozó konkurencia után, vagy nem találják mulatságosnak a fingós vicceket. A Borderlands 3 ugyanis makacsul Borderlands maradt, amiért valószínűleg sokkal lelkesebb lennék, ha 2014-et írnánk.
Sok játékot szeretek szenvedélyesen, de talán egyik sem pipál ki annyi dobozkát a lelkemben, mint a Borderlands. Egyszerre shooter és RPG, meseszerű, de mégis felnőtt, ráadásul tele van parádésan megírt karakterekkel, amelyek még a gyengécske történetet is képesek élvezhetővé tenni. A Gearbox nagyon ügyesen húzta fel ugyanezekre a betonbiztos alapokra a folytatást is, okosan frissítve a mechanizmusokat, és biztos vagyok benne, hogy a Pre-Sequelnek is megvoltak a maga pillanatai, de ahogy ti, én sem játszottam végig. A Borderlands 3 a természetes evolúciója ennek a folyamatnak: majdnem minden téren javít a korábbi epizódok hibáin, vagy éppen pótolja egyértelmű hiányosságaikat. Nyilvánvalóan maradtak betömhetetlennek tűnő lyukak, furcsa dizájndöntések és tengernyi bug, de számomra a Borderlands 3 legfájóbb problémájának valójában semmi köze sincs magához a szoftverhez.
Chaotic Evil
A játékkal kapcsolatban leginkább a fejlesztő és a kiadó hozzáállása kedvetlenített el a piachoz, a játékosokhoz, a tartalomgyártókhoz, a médiához és valójában mindenhez, amire nincs egy történelmi alak képe nyomtatva. A játék megjelenéséhez vezető, botrányokkal súlyosbított hónapokban egyre többet gondolkodtam azon, hogy egy műalkotás élvezeti értékéből levon-e az, ha az embernek morális problémái vannak az alkotójával. Tudatos fogyasztóként mérlegelni kell-e azt, hogy kinek adod a pénzed? Az soha nem volt nagy titok, hogy Randy Pitchford egy fekete öves hantás, akit minden PR-osnak Molyneux méretű pórázon kellene tartania, és nyilván az sem nagy meglepetés, hogy jobb napjain a 2K valójában egy Tesco gazdaságos Electronic Arts. A Gearbox ügyvezetőjének twitteres kirohanása inkább csak kellemetlen volt, a kiadó viszont minden sekélyes, alantas taktikát bevetett, hogy teljesen elvegye az ember kedvét a Borderlands 3-tól. Kezdve azzal, hogy magánnyomozókat küldött olyan tartalomgyártókhoz, akik beszámoltak a Redditre kiszivárgott infókról egészen addig, hogy mesterségesen befolyásolják az értékeléseket úgy, hogy a média csak nevetségesen kis szeletének adnak tesztverziókat a játékból a megjelenés előtt. Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy a játék technikai oldalról valóban nem volt jó állapotban egyik platformon sem a megjelenésekor, de amíg ezt egy-két patchcsel könnyedén orvosolni lehet, gerincet már nem olyan könnyű visszanöveszteni.
Ez az egész történet csak azért végtelenül szomorú, mert még a retinámba fúródott szálkával is tisztán látom, hogy a Borderlands 3 egy jó játék, amit sok-sok tehetséges és elhivatott ember szeretettel rakott össze, és amit most teljesen feleslegesen árnyékol be egy csomó olyan dolog, aminek semmi köze nem kellene hogy legyen hozzá.
True Neutral
Az elmúlt tíz évben rengeteg minden történt a looter-shooterek műfajában, minden új IP tágított egy kicsit a határokon, és hozzáadott pár dolgot a formulához, amiből a következő megint tanulhatott valamit. A Borderlands 3 viszont mintha tudatosan maradt volna ki ebből a buliból, nem akart rálicitálni a konkurenciára, hanem megmaradt az az oldschool shooter, amely tökéletesen passzol a sorozat gyökereihez. Ezzel a döntéssel a világépítés terén vesztett nagyot, mert amíg a Destinyben és a Divisonben különböző world eventek és közösségi események tarkítják a világot, addig a Borderlands bolygói kicsit száraznak és statikusnak hatnak. Most először ugyan több is van belőlük, a sztori pedig szépen végigvezet rajtuk, de pár kivétellel egyik terület sem volt különösebben emlékezetes. Ez jórészt annak tudható be, hogy időm jelentős hányadát azzal töltöttem, hogy próbálok kiigazodni a legrosszabb térképen, amit valaha belepakoltak egy videojátékba. A területek különlegességét inkább az adja, hogy most már szinte bármire fel tudunk mászni, és ez a vertikalitás a felfedezést és a harcokat is sokkal izgalmasabbá teszi. A Borderlands 3 talán legszembetűnőbb újítása az, ahogy a játékos interakcióba lép a világával. A mászás mellett a becsúszás is sokkal mobilisabbá teszi a karaktereket, de igazán a lövöldözésben kimagasló a változás. Tudom, hogy egy shooternél furcsa ezt kiemelni, mert alapvetőnek kellene lennie, de a korábbi epizódokkal ellentétben a fegyvereknek végre súlya és ereje van, és szinte mindegyiket élmény használni. Ez azért is szerencsés, mert milliárdnyi (!) közül lehet válogatni, amit egyébként az RPG-s lelkemnek nagyon nehéz volt megemészteni; nem tudtam beleszeretni egyetlen SMG-be vagy shotgunba sem, mert két kanyarral később jött egy olyan, amely lábakat növesztett, ha újratöltöttem, a boss pedig dobott egy rakétavetőt, ami hamburgereket lőtt. A végtelen variációk és buildlehetőségek mellett az új harcrendszer egészen egyszerűen csak szórakoztató, és a fejlesztőknek ez is volt az egyetlen célja vele.
Chaotic Good
Amennyit a Division veszít komor földhözragadtságával, annyit nyer a Borderlands azzal, hogy egy pillanatra sem veszi magát komolyan. A Gearboxnak nem kell olyan e világi semmiségekkel törődnie, mint a balansz, és örömmel cseréli el a PvP és a raidek lehetőségét a teljesen elborult játékmenetre. Mivel a hasonló játékokkal ellentétben nem egy "szolgáltatásként" gondolnak a Borderlands 3-ra, nem kell azzal foglalkozniuk, hogy egyes fegyverek vagy skillek később felborítják az egyensúlyt, hanem szabadon teremthetik meg azt a káoszt, amiben a Borderlands a legjobban érzi magát. Emiatt viszont endgame-ről pár hordamódos alibimegoldáson kívül valójában nem is lehet beszélni. Itt minden a mostról szól, és arról, hogyan tudod összerakni a leghatékonyabb buildet karakteredhez. A best-in-slotok és god rollok világában kész felüdülés volt a Borderlands 3 szabadsága, hogy tényleg a saját játékstílusodra szabhatod a karakteredet. Nagyon tetszik, hogy a fejlesztők figyeltek a játékosokra, és nemcsak azt oldották meg, hogy egyedül is szórakoztató legyen a játékmenet, hanem azt is, hogy különböző szinten lévő játékosok is tudjanak együtt menni. Ha a gyerek, a munka, a suli, a templom miatt lemaradsz a csapatodtól, akkor nem kell egy éjszakát átszintezned, hogy újra együtt játszhassatok, mivel a játék egyszerűen mindenkihez egyénileg igazítja az ellenségek erejét. Imádom ezt, mert sok fejlesztőben egész egyszerűen nincs meg ez a fajta empátia.
Lawful Good
Végtelenül pozitív lenne ez a cikk, ha a játék kerete is annyit fejlődött volna, mint a játékmenet. A sztori ugyanaz a vaultnyitogató meh, amit megszoktunk, viszont amíg az előző részekben ott volt Handsome Jack, aki egy emberként mentette meg az egészet, addig itt egy kellemetlen ikerpárt kapunk, akiknek annyiból áll a személyisége, hogy streamerek. Ebből még akár valami tök szuper dolog is lehetett volna, mert elég jól termő táptalaj az influencerkultusz, de a szekunder szégyen mezsgyéjén mozgó kliséken kívül nem sikerült többet kihozni a koncepcióból, pedig a Tales from the Borderlands már bebizonyította, hogy nem lehetetlen a helyzet. A széria mindig is a trash humor büszke képviselője volt, de az a helyzet, hogy ez nem öregedett olyan jól. Vagy én nem öregedtem olyan jól. Mindent összevetve nagyon vegyes az élmény, mert minden szuperül eltalált karakterre vagy dialógusra jut legalább három, ami inkább csak kellemetlen. A sztorinál sokkal jobban élveztem a mellékküldetéseket, amelyek ugyan továbbra sem akarnak túlmutatni a "menj oda, és ölj meg mindenkit" formulán, viszont ezeken keresztül találkozhattam a játék legjobb karaktereivel és legzseniálisabban megírt dialógusaival, amelyek megtörték az egyébként repetitív feladatokat.
Lehet elnyújtott magánhangzókkal azt mondani, hogy "a Borderlands 3 valójában csak még több Borderlands". De ez csak annyit jelent, hogy ha szeretted a széria korábbi epizódjait, akkor ezt is érdemes lesz felkapnod, mert jó eséllyel tetszeni fog. Vásárlás előtt viszont ajánlott figyelemmel követni a híreket a gamestar.hu-n, hogy a megjelenéskor fennálló technikai problémákat sikerült-e már orvosolnia a fejlesztőknek.
