A Bleach a 2000-es évek elejének egyik legmeghatározóbb mangája volt, amit a "három nagy" részeként ismert meg a világ. Tite Kubo sztorija büszkén állta meg a helyét a One Piece és a Naruto mellett, és bár Kubo történetmesélése nem volt a legkiforrottabb, de vizuális stílusa magasan kiemelte munkáját a többi közül. A Bleach nem csak a 2000-es éveket határozta meg, de Kubo rajzai és divatirányzata a mai napig befolyásolja a szereléseket, amiket Shibuya utcáinak tinédzserei hordanak. Azt mondani, hogy Kubo műve egy popkultúrális jelenség, egy merész alábecslése a Bleach értékének, így talán érthető, hogy a Rebirth of Souls betöltésekor többet vártunk egy átlag aréna bunyónál. Ez hibának bizonyult.
BAN-KAI!
A Bleach Rebirth of Souls egy 3D-s aréna fighter, aminek alapvető struktúrája ismerős lehet bárki számára, aki játszott valamelyik Naruto: Ninja Storm résszel vagy a tavalyi Dragon Ball: Sparking! ZERO-val. Ezek a címek a kompetitív PVP élmény helyett a mókázásra helyezik a hangsúlyt, így általában méretes karakterfelhozatalt, látványos képességeket, gyönyörű arénákat és féktelen bunyózást kínálnak. Az aréna játékok a PVP részleg mellett általában nagy hangsúlyt fektetnek az egyszereplős módokra is, mivel fejlesztőik tudják, hogy a harcosok ezekben fogják eltölteni idejük jelentős részét. Mondjuk erről a Rebirth of Souls fejlesztőinek nem szóltak.
A Tamsoft Corporation és a Bandai Namco együttműködéséből született csomagban kapunk egy 20+ órás egyjátékos kampányt, ami végigvezet bennünket a Bleach első sztorijaitól, egészen Aizen leküzdésééig. Érdekes választás a Thousand-Year Blood War (és a Fullbringer) fejezetet kihagyni, lévén ez hozta vissza a Bleach animét a köztudatba, de nem is annyira fontos ez, lévén a sztorit, amit kapunk iszonyatosan amatőr tálalásban prezentálják. Az átvezetők merevek és élettelenek, és bár az anime szinkronszínészeinek nagyja visszatért, a munkájuk sokszor amatőr kommentálásnak hangzik, valódi előadás helyett. Itt persze nem a színészeket hibáztatjuk, hanem a rendezőket, akik vagy elfelejtettek bejárni melóba, vagy ők is inkább valamelyik Ninja Stormot pörgették.
A fősztori mellett kapunk egy Secret Story részleget, amit a játékban töltött időnkkel feloldhatunk, és aminek segítségével adott karakter perspektívájából élhetjük át a fősztori történéseit. Sokat nem tesz hozzá a csomaghoz ez sem, extra 10 órányi játékidőt leszámítva, ezzel viszont véget is ért az egyjátékos tartalmak felsorolása. A sztorit a klasszikus "anime játék" stílusban tálalják, ami azt jelenti, hogy átvezető, verekedés, átvezető, verekedés, és így tovább. Nincsenek se mellékküldetések, vagy nyílt világú felfedezés. A lehető legunalmasabb struktúrát kaptuk, ami már 2015-ben is gáz lett volna, nemhogy 2025-ben, 30 órán keresztül.
Legalább verekedni jó?
Legalább verekedni jó. A harcokat 1v1-ben fogjuk lefolytatni, a csatákhoz pedig 31 (Ichigo variánsaival együtt 33) karakterből választhatunk. Mindenki itt van, akit megszerettetek az animéből, de például se a Thousand-Year Blood Warból, se a Fullbringerből nem érkezett senki a csatatérre. Ez főleg azért sajnálatos, mert a karakterlistának jót tett volna pár olyan furább harcos, mint Riruka vagy Ichibe. Szerencsére azért vannak különleges harci stílusok, és érdekes képességek a jelenlegi felhozatalban is.
A csatákat közelharcban fogjuk vívni, és relatíve kevés időt fogunk helyezkedéssel tölteni. A Sparking! ZERO teleportálgatós viadalait itt nem kell újra eljátszanunk, de nem is nagyon lehetne, lévén a Rebirth of Souls hárítások, kitérések, ellencsapások és pajzstörések elegáns egyvelegét használja. Minden karakter kap hatalmas, látványos ütéseket, melyeket egy-két gomb lenyomásával aktiválhatunk, így nem nehéz offenzíven játszani, viszont ha az ellenfelünk kiismeri a csapkodásunk ritmusait, akkor egy-egy hárítás után azonnal a hátunkba kerülhet, és nyakon vághat minket egy pajzstöréssel, ami az aréna túlvégébe küld minket. Repülés közben hatalmas robbanásokkal tűzdelve kapjuk majd meg a kegyelemdöfést, és a vereségünket jelző képernyőt. Itt még szóba sem kerülnek az Awakening állapotok, amiből minden karakternek van egy. A Bleach főszereplői, a Soul Reaperek megkapják a Bankaiaikat, a kardjaik végső formáit, de az Espadáknak, és az embereknek is ott vannak a saját átalakulásaik. Ezek az állapotok egyedi képességeket, és statisztikai extrákat kínálnak a karaktereknek, az előhívásuk időzítése pedig kulcsfontosságú a meccsek során.
A harcok közben a Bleach animék jellegzetes vizuális stílusát élvezhetjük: nagyobb vágásokat a kommentátor lelkes kiabálása követi, miközben hatalmas, stílusos feliratok jelennek meg a képernyőn. Kubo büszke lehet a tálalásra, mert legalább az a helyén van. Mindezt csak árnyalja be, hogy online játszani emberek ellen lehetetlen.
A Senkaimon túloldala
Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot, így nekünk nem voltak problémáink vele, viszont a PC-s tábor nem győzte számolgatni az összeomlásokat és technikai hibákat. A netkód hol vállalható, hol nem, de aki Street Fighter 6-szintű, kőkemény stabilitásra vágyik, az gyorsan felejtse el a Rebirth of Soulst. Meccset találni egyébként is nagyon nehéz, de amikor sikerül, akkor is egy pénzfeldobás, hogy ez most egy kellemes ütközet lesz-e vagy könnyfacsaró lag-fesztivál.
Ha 16 éves énemnek elmondanám, hogy másfél évtizeddel később nekem fizetni fognak egy Bleach játék teszteléséért, akkor annyira büszke lennék magamra, mint még senki soha. A gond itt csak az, hogy ha nem lenne az oldalpénz, akkor el sem indítanám többször a cuccot. A Rebirth of Souls nagyjából 10 évvel van lemaradva, mind tartalomban, mind online játékélményben. Igen, az 1v1 harcok mókásak, de ennél már a kompetitív verekedős címek gyártói is tovább léptek. Ennél 2025-ben jóval több kell, és amikor egy cikkben a CyberConnect2 futószalagon gyártott adaptációit sírom vissza, akkor ott érezhetően baj van.
Az alapművet nem ismerő harcosok ezt messze kerüljék el, de a Bleach rajongóknak is csak azzal a tanáccsal adnám a kezébe, hogy ignorálják a sztori kampányt, és csak az 1v1 harcokra koncentráljanak. Azt is csak a haverokkal egy offline összejövetel során. Akinek ez megér 60 eurót, azt nem én fogom visszatartani, de Kubo munkásságának őszinte rajongójaként én ezt senkinek nem ajánlanám.
