Van abban némi irónia, amikor egy múltat idéző shooter a jövő problémájával foglalkozik. Szerencsére az arcade akciózás szerelmeseinek nem kell aggódniuk: a Blazing Chrome nem megy át létfilozofálgatásba, és nem kívánja megoldani az emberiség problémáit sem, csupán - ahogy az intró is rávilágít - bemutatja, hogy mi történik akkor, ha a két lábon járó húscsomagok elveszítik a harcot az átkozott kenyérpirítókkal szemben. A végzetesnek tűnő gépuralom ellenére nincs minden remény veszve, elvétve akadnak még lázadók, közülük is kiemelkedik alibitörténetünk két főhőse, Mavra, a badass ellenálló harcos, valamint Doyle, a nála is menőbb lázadó robot. A dinamikus duóra nem kisebb feladat hárul, mint hogy a masinák egy létfontosságú erőművét lekapcsolják, az öngyilkos küldetés során pedig garantáltan megrázó élményben lesz része mindkét félnek.
Indul a nosztalgiagőzös
Ha valaki próbált már valaha egyetlen run 'n' gun címet is - mint például a Contrát, a Metal Slugot vagy netalántán a Jazz Jackrabbitet -, az nem fogja magát zavarban érezni, ha a játék elején bedobják a mély vízbe. Oldalnézetes, arcade lövölde lévén egyedül vagy akár ketten zúzhatunk végig a változatos elrendezésű pályákon, ipari mennyiségű lőszert küldve mindazokba, akik szúrós pillantást vetnek ránk.
Ha valaki arra számít, hogy eszetlen pukkantgatással, az ellenfelek arcába kacagva szaladhat végig a szinteken, az hozzávetőlegesen pár másodperc alatt löveti magát ementálira, ugyanis még az alacsonyabb fokozatokon (ahol több élet és más könnyítések segítik az élményszerzést) sem adja magát egyszerűen a győzelem - elég egyetlen bekapott sebzés az életvesztéshez. Miután a menet közben felszedhető különféle lőszertípussal minden fémszörnyet rábírtunk arra, hogy elektromos bárányokkal álmodjanak, erőfeszítéseink megkoronázásaként egy-egy combosabb főmuftival öblíthetjük le a gépolajat. A titok nyitja természetesen a viselkedésük és támadásaik kiismerése, no meg persze az sem mindegy, hogy eddig a pontig mennyi életet sikerült megőrizni. Akik szeretik a kihívásokat, és nem rettennek meg attól, ha valaminek többször is neki kell futniuk, azoknak nem fog csalódást okozni a játékmenet, mivel a rendszer nem igazságtalan, kizárólag képesség és teljesítmény kérdése a továbbjutás.
Könnyezik a króm
A Blazing Chrome akkor éri el szórakoztatási faktorának maximumát, ha egy pajtásunkkal együtt indulunk bevetésre, és bár akkor sem játszhatatlan, ha magányos farkasként próbálunk szerencsét a továbbfejlődött konyhaszökevények világában, így visszafogottabb élményt és vérnyomás-emelkedést tartogat a kalandorok számára. Ezt egyesek bizonyára csalódásként fogják elkönyvelni, ahogyan a pár röpke óra alatt teljesíthető végigjátszást, a csekély újrajátszhatóságot és a műfajtársakénál haloványabbra sikerült soundtracket is. Abszolút jogosak a sérelmek, de a JoyMasher oldalnézetes akcióőrülete a rozsdafoltok ellenére egy olyan verda, amelynek örömmel pattanunk be a volánja mögé, és lelkesen vezetgetjük egészen addig, amíg a tankból ki nem fogy a benzin pár kilométerrel később. Érdemes összeállni egy cimborával, közösen leszámolni az egy családi mozizásnak megfelelő árcédulát, majd indulhat a nappaliban a helyi coop-loop kifulladásig.
