Na jó, még nincs itt, de érkezik tempósan. Legalábbis erről számoltak be a készítők, akik az idei esztendőt a sajtó elleni egész pályás támadással kezdték. Az elmúlt hetekben váratlanul kép- és információbombákkal kezdték abrakolni az érdeklődő nagyközönséget, itt az ideje tehát, hogy mi is rákukkantsunk a cuccra. A nagy múltú játék PC-s manifesztációja 2005 nyarára datálódik, ekkor kellett először UFO-elhárítást abszolválnunk az USA védelmi minisztériumának szigorúan őrzött területén. A küldetéseket Ethan Cole-lal a főszerepben, egy közepesre sikerült játékban, alapvetően kielégítő grafika, ám vontatott játékmenet mellett hajtottuk végre.
Az előd mérsékelt fogadtatása ellenére a Midway lát fantáziát az első személyű akciójáték folytatásában, és szemmel láthatóan abban is bízik, hogy - az előd jogosan kritizált hibáit kijavítva - ezúttal egy igazán ütős játékot képes összedobni. Hangsúlyozom, hogy az eddig látottak alapján erre minden esély meg is van.
51-es kőzet
Azon létesítményeket és területeket, melyeknek létezését az amerikai kormányzat bizalmas okokból titkolja, „blacksite"-nak nevezik. Az egyik legismertebb ilyen hely a világon a nevadai sivatagban megbúvó 51-es körzet, a világ UFO-klubjainak örökzöld konferenciatémája, amatőr sci-fi írók ihlető múzsája, valójában pedig az amerikai légierő szupertitkos kutatóközpontja. Nem kétséges, hogy a második epizód is ezen a környéken játszódik majd, és az sem, hogy a sztoriban kulcsszerepet kapnak a földönkívüliek.
Arról egyelőre nincs információ, hogy a szereplőket ezúttal is olyan csodás hírességek orgánumai szólaltatják-e meg, mint a legutóbb a főszereplő hangját kölcsönző David Duchovny vagy az a Marylin Manson, akit az előző részben - érthető okokból - egy űrlény megelevenítésére gondoltak alkalmasnak.
Az alaptörténetről vajmi keveset tudni, de annyi bizonyos, hogy az eddig nyilvánosságra került felvételeken egy, az Area 51 közelében fekvő kisvárost kell kipucolni az ott ólálkodó idegenektől, és egyben meg kell menteni az esetleges túlélőket. A homályos információk tehát valamiféle UFO-inváziót sejtetnek.
Kicsi, fehér, nagy fejű
Ha zűrök adódnak a galaxisközi diplomáciában, értelemszerűen nem egyetlen katonát fognak a helyszínre küldeni. Hanem legalább négyet. A BlackSite-ban tehát társaink is akadnak, akiket a lehető legprimitívebb módon tudunk vezényelni. A szót persze nem pejoratív értelemben használom, hiszen az egyszerű parancsadás a várhatóan nagyon pörgős játékmenetben tényleg vitális kérdés lesz. Ha rohanunk egy ajtó felé, és megnyomjuk a gombot, csapatunk tagjai kérdés és habozás nélkül fogják berúgni, betörni, vagy kirobbantani - ami éppen a leggyorsabb megoldás. Ha pedig egy járműre mutatunk, akkor ugyanezt a gombot megnyomva az egész csapat rögvest berendezi magát a verdába. Ilyeneket tudnak a fiaink, és emellett persze lőnek is...
A csapatirányítással kapcsolatos legérdekesebb részlet azonban egyértelműen katonáink morálja. Ha ugyanis a srácoknak jó kedvük van, gyakrabban és pontosabban osztják az áldást, ha pedig rossz, akkor tüzelés helyett pánikolva ugranak a legközelebbi fedezék mögé, lövéseik pedig vaktában szállnak szerteszét. Moráljuk állapota pedig elsősorban a mi vezetői ténykedésünknek és harctéri teljesítményünknek a függvénye.
A fegyverekről egyelőre olyannyira keveset tudni, hogy mindössze egy hagyományos automata rohampuska létezése biztos, csőrén a szokásos gránátvetővel. Persze nyilvánvaló, hogy a kész játékban egy rakás futurisztikus kelléket kapunk majd az irtáshoz, bár azt is leszögezték, hogy igyekeznek a hitelesség és a realitás talaján maradni. Egy ilyen témájú játék esetében ez utóbbi szerfelett érdekes lesz.
Lényeg a lények
Már csak azért is érdekes lesz, mert a játékban az ellenséget megannyi fantáziadúsan összerakott borzadály alkotja. A történetben csak újjászületettként (reborn) emlegetett földönkívüliek a teljes galaktikus állatkertet felvonultatják az amerikai légierő bázisán, így hát csáplábú, polipfejű szörnyetegek vagy éppen a levegőből aláhulló, majd kiemelkedő féregszerű ocsmányságok egyaránt megpróbálják elvenni életünket, étvágyunkat. Némelyikük halála után kettéhasad, hogy felsőtestével még egy utolsó, öngyilkos bombatámadást intézzen ellenünk. Mindezt ráadásul a kiváló vizuális megvalósítás teszi még hatásosabbá.
A környezet, társaink és az ellenség is szemrevaló, a füst, a köd, az árnyékok látványosak, és az összképet olyan hangulatos effektusok teszik teljessé, mint a futás közben remegő kamera. Persze azt jegyezzük meg, hogy az előző résszel sem elsősorban grafikai téren voltak problémák...
Ami még lesz
Járművek biztosan lesznek a BlackSite-ban, és szerencsére nemcsak nézegetésre vagy fedezéknek, hanem utazásra is használhatjuk őket. Sok részlet ugyan még nem egészen tisztázott, tehát nem tudni azt sem, hogy egyáltalán használhatjuk-e a kormányt is, vagy csak a fedélzeti fegyverek ravaszát rángathatjuk. Az mindenesetre biztos, hogy a Humwee, az ATV és több más négykerekű járgány mellett egy helikopter géppuskaállásába is betévedünk kalandjaink során, kizárólag a hatékonyabb válságkezelés érdekében.
A járműveknél talán még érdekesebb szórakozást ígér az a néhány új játékmód, melyet a multis részlegben találunk. Mint mondtam, a Midway szemmel láthatóan megszívlelte az elődöt ért kritikákat, és ez vonatkozik a többjátékos módra is. Az előző rész ebben a tekintetben nem volt százszázalékos, és az aggályok orvoslására a fejlesztők néhány új ötlettel válaszoltak. A hétköznapi játékszabályok (mint a zászlólopkodás vagy a deathmatch) mellé bedobtak egy titokzatos human vs. reborn módot, valamint az úgynevezett „ostromot". Utóbbiban a területszerzés és az ellenséges csapattagok elfogása lesz a célok között valamiképpen kombinálva. Bár tetszetősen hangzik, életképessége csakis a gyakorlatban dől el.
Ma már egészen nyilvánvaló, hogy lehetetlen sikert elérni egy játékkal, amennyiben az nem képes felmutatni legalább valami apró bónuszt a konkurensekkel szemben. Ráadásul ez fokozottan érvényes az FPS-ek esetében, tehát nagy kérdés, hogy mi lesz ez a bizonyos többlet a BlackSite-ban. Csapatunk, amelynek immár a morálja is egy külön rizikófaktor? Az érdekes multis játékmódok? Sikerül esetleg a sztoriba vagy az atmoszférába beleszőni azt az apró pluszt? A válaszra már nem kell sokat várnunk, mert a játék Xbox 360 és PS3 mellett még idén elérhető lesz PC-re is.
