Egy átlagos ember
Benjamin Button egy átlagos ember. Átlagos ember, aki annyiban különbözik a többiektől, hogy élete fordítva zajlik: visszafelé öregedik. Megszületett ráncos babaként, élte gyerekéveit ősz hajú, ízületi gondoktól szenvedő fiatalként, szerelmet viszonzott élete teljében és meghalt szenilis pólyásként. Története habár magával ragadó, mégis csak egy egyszerű, románccal átitatott élettörténet, amelyet körülleng Benjamin „betegségének" bizarr aurája, és éppen ez a fűszer az, amely megédesíti a filmet. Ettől minden megváltozik, a nagyon jó színészi alakításokkal teljes történet új értelmet kap, és mind a filmbéli szereplők, mind a filmet néző közönség érzelmei egészen új fordulatot vesznek. Talán ez jelzi, hogy ez nem csak egy szerelmes film, hanem itt valami többről van szó, valamiről, ami beszippant, ami talán parasztvakítás, de működik.
Férfiból lesz fiú
A Benjamin Button egy közel háromórás film, ami ízig-vérig átélhető, a meghatót a bizarral remekül keveri, ezáltal kihagyhatatlan alkotás, amely nagyon közel áll a tökéleteshez. David Fincher ezúttal is egy kiváló munkát tett le az asztalra, így hősünk különös élete a rendező olyan korábbi filmjeivel karöltve említhető ezután, mint a Harcosok klubja vagy a Hetedik. Ez a film nem csak a rendező legjobb alkotásai között kap majd helyet, hanem mind a kritikusok, mind a nézők már a legjobb művek között említik. Eddig csak szuperlatívuszokban beszéltem a filmről, és bár alapvetően a film teremtette körülmények adják az egész zsenialitásának alapját, érdemes nem csak megemlítés szinten beszélni a színészi játékról. Brad Pitt Benjamin Button szerepében ideális választás, úgy tűnik, hogy ha Fincher és Pitt együtt dolgozik, abból mindig jó sül ki. Remekül hozza a főhős minden általa eljátszható életkorának fázisát, kezdve a 7 éves, de 70-nek kinéző gyerekúrtól a 60 éves, de 20 éves szépfiúnak kinéző tapasztalt férfiig.
Leányból meg néni
Cate Blanchett alakítása épp ilyen meggyőző: a főhősünk szempontjából visszafelé öregedő (valójában pedig „normális") nő, Benjamin életének szerelme, az egy baleset miatt kicsit megtört, de boldog balett-táncos karaktere nem is kerülhetett volna jobb kezekbe. Tilda Swintont általában túl rideg színésznőnek tartom, de ebben a filmben sikerült az először hideg, végletekig visszafogott úri asszonyból egy felszabadult, lelkiekben visszafiatalodott nőt megformálnia és ezzel egy kis időre méltó szerelmi riválisává válnia Daisynek (Cate Blanchett). A Benjamin nevelőanyját remekül alakító Taraji P. Henson-ról sem szabad megfeledkeznünk, én most találkoztam először a nevével, de úgy sejtem, hogy ezek után érdemes lesz megjegyezni, mert még fogunk vele találkozni.
A Benjamin Button különös élete egy megható, kihagyhatatlan alkotás, amely épp olyan különös és különleges, mint a címe. „Végül mindannyian pelenkában végezzük" - mondta Cate Blanchett a filmben - és tényleg.
5/5
Remek film, különös történettel
