Dan Brown és a Da Vinci-kód óta újra divatba jöttek azok a történetek, amelyek valami naaaagy középkori keresztény összeesküvést, titkos társaságokat, földalatti rendeket igyekeznek leleplezni. A Belief & Betrayal sztorija tökéletesen beleillik ebbe a vonalba: Először Jonathan Danter újságírót a Scotland Yard értesíti szeretett nagybácsija haláláról, aki ezen módfelett elcsodálkozik, hiszen tudomása szerint az illető rokonnak ez lenne a második halála, egyszer már ugyanis megtette mindezt tíz éve...
JU DER, JU DIE, JU DAS
Innen a sztori szép lassan misztikusba fordul, amikor kiderül, hogy Frank nagybácsi a Vatikán titkosszolgálatának (nem röhög!) fontos tagja volt, ezért rendezte meg anno saját halálát. Mostani, igazi távozásával azonban főhősünk élete is veszélybe kerül, így saját szakállára kezd nyomozni.
A szabványos "mindent vizsgálj meg, mindent próbálj meg felvenni és használni valami mással" jellegű, kissé komótos játékmenet során eljutunk a londoni belvárostól Velencéig és Rómáig, meglátogatunk ősi katakombákat és titkos monostorokat. Rátalálunk olyan ősi iratokra is, amelyeket anno a Szent Inkvizíció elfelejtett megsemmisíteni, és úgy tűnik, ezt a csorbát akár "a testünkön át" is igyekeznek kiköszörülni. És hogy mit próbálnak ennyire elkendőzni? A szálak egészen Júdásig vezetnek vissza, mégpedig a bizonyos harminc ezüstig, amiért feladta Jézust...
SHERLOCK, HOL MÉSZ?
A nyomozáshoz egyrészt a megszokott dinamikus kurzort használhatjuk, ha sikerül megtalálnunk valamilyen kattintható, vizsgálható objektumot, közelebbről is megvizsgálhatjuk vagy használhatjuk. Kár, hogy a tárgyak 90 százaléka esetében kissé szűkszavú a játék. Megvizsgáljuk a könyvet, és azt mondja: "Ez egy könyv." Whoa! Akkor már használjuk is. "Az nem igazán jó ötlet" - kapjuk a választ. Ennél azért 2008-ban talán már lehetne részletesebb egy nyomozós-keresgélős játék...
Ha nagyon elvesznénk, a jegyzettömbünk jó szolgálatot tehet, ebben ugyanis minden aktuális fejlemény rövid kivonatát összefoglalja hősünk. Később kéziszámítógépünket is felhasználhatjuk bizonyos szálak kibogozására, de néha - igaz, csak rövid időre - más karaktereket is irányíthatunk.
A sztori mellett a hangulat a kalandjátékok legfontosabb eleme. Erre leginkább a "nem rossz" jelzőt aggatnám, rosszabbat nem érdemel, viszont egy jobb osztályzatért mindenképp kellene valami plusz, ami nap mint nap arra késztetne, hogy visszaüljek a játék elé. Valahogy sem a kissé lassú szereplőkben, sem a könyvből olvasott, szenvtelen szinkronhangokban, sem pedig a lineáris történetben nincs meg az extra varázs. A jól megszokott "3D-s figurák 2D-s hátterek előtt" megoldás pedig régiessége ellenére lehetne gyönyörű (lásd Syberia), itt azonban néha erőltetett kameraállásokkal és kissé érdektelen műanyag hátterekkel kell beérnünk. A zene mondjuk szép, legalább a kissé old-school hangeffekteket elnyomhatjuk vele...
KÉRÉSZ TÉNYEK
Átlagos, kellemes kalandjáték tehát a B&B, nem kevesebb és nem is több. A sztori alapja izgalmas is lehetne, de ehhez azért több csavar és mélyebb fíling kellett volna. Korrekt iparos munkának viszont bátran nevezhetjük a játékot, és mivel a kalandprogramok még mindig nem tömegével ömlenek a polcokról, egy nagyobb durranásig nyugodt szórakozást biztosíthat.
