Közel 30 évvel ezelőtt, 1991-ben adta ki a Rare csapata NES-re az első Battletoads játékot, ami a sajátos humorának és az egyes szinteken kíméletlen nehézségének köszönhetően azóta ikonikus alkotássá vált. A sorozat megélt néhány spin-offot, viszont az utolsó játék, a Battletoads Arcade megjelenése óta is eltelt már 26 év. Most azonban újból kalandozhattunk Rash, Zitz és Pimple hármasával.
A legújabb Battletoads fejlesztését a Rare közreműködésével a DLaLa Studios végezte, és a csapat igyekezett arra törekedni, hogy sikerüljön ötvözni a modern látványvilágot a klasszikus Battletoads hangulattal és humorral. Ez többé-kevésbé sikerült, ha nem támasztunk nagy elvárásokat a játék felé. A 2020-as Battletoads nem lesz az idei év egyik meghatározó beat 'em up alkotása, viszont tökéletes arra, hogy egyedül vagy két társunkkal vállvetve egy szórakoztató, nagyjából egy délutánt kitöltő, rajzfilmszerű történetet élhessünk át.
Varangyok a virtuális valóságban
Rögtön a játék elején a főhőseink diadalmas bunyózásában vehetünk részt, és az első szinten megtanulhatjuk és begyakorolhatjuk az irányítást. A mozgás és a támadások összefűzése könnyű, és hamar megismerkedhetünk a Battletoads kampánya során előforduló ellenségtípusokkal is. A közelharcosok simán elverhetők; a blokkolók védelmét először meg kell törni, hogy sebezhetők legyenek; a messziről sebző vagy a karaktereinkre rontó figurák pedig egy jól időzített kitérés után válnak védtelenné. A három főhős mozdulatsorai különbözőek, viszont a funkciókat tekintve ugyanazok, így egyedüli játékosként mindegy, kit irányítunk a legtöbb ideig.
Aki igyekszik minél hatékonyabb kombinációkat kivitelezni, annak érdemes folyamatosan cserélgetni az éppen aktív varangyot, ugyanis az újonnan a harctérre ugró karakter belépője is nagy sebzést tud kiosztani. Miután Rash, Zitz és Pimple sikeresen legyűrik az első bossharcban Porkshankset, kiderül, hogy a varangyok igazából 26 éven keresztül egy virtuális valóság-burokban ragadtak, ahol szuperhősöknek képzelték magukat. Miután kijutnak ebből a bunkerből, megpróbálnak boldogulni a különböző furcsa figurákkal teli "való világban", és igyekeznek újból a valóságban is hírességekké válni. A verekedős szakaszokat a történet narrálása mellett a főhősök kiszólásai és egyedi minijátékok teszik színessé, a későbbiekben pedig a beat 'em up részeken kívül platformerekkel, fejtörőkkel és a hírhedt motoros pálya újragondolt verziójával kell megbirkóznia a játékosoknak.
A játék története négy nagyobb fejezetre van bontva, mindegyikben eltérő módokkal és minijátékokkal. A főhősök mellett felbukkan az eredeti játékokból ismert Dark Queen is, viszont az úgynevezett Topian gonoszok, Uto és Pia lesznek a végső nagy ellenségek. A sztori önmagában szórakoztató, a hangulatot pedig nagyszerűen fokozza az aláfestő zene is. A látványvilág a '90-es évek rajzfilmjeit idézi, és a szinkronszínészek munkájára sem lehet panasz. A humor pedig időnként fárasztó lehet egyesek számára, viszont alapvetően könnyed, és a Battletoads sokszor magát sem veszi komolyan az önironikus beszólásokkal.
Egy délután a haverokkal
A Battletoads a történet lezárása után viszont igazából nem sok kihívást nyújt. Három nehézségi szinten futhatunk neki a történetnek, és a legkomolyabb fokozaton lesznek szenvedős részek, viszont összességében a sztori nem tart tovább 5-6 óránál, attól függően, hogy minden apró összegyűjthető tárgyat be akarunk-e zsákolni. A három főhőst pedig értelemszerűen akár három különböző játékos irányíthatja, viszont erre csak offline van lehetőség, az online multiplayer kimaradt a játékból.
Végeredményben megéri az árát a Battletoads (pláne Game Pass előfizetéssel), főleg azok számára, akik modern látványvilágban is szeretnének bunyózni a hősies varangyokkal, vagy éppen azoknak, akinek nem volt lehetőségük kipróbálni a legelső, 1991-es klasszikust.
