Battlefield játékok esetében a számozás nagyjából annyira konzekvens, mint én az edzőtermi és diétás terveimmel kapcsolatban, szóval senki se lepődjön meg azon, hogy a Battlefield V immár a széria tizenhatodik képviselője. Ebből a számból viszont máris világosan látszik, hogy nem ma kezdte az ipart a Battlefield, ugyanakkor az sem tegnap volt, amikor utoljára a második világháború szolgált az aktuális játék hadszínteréül. Sokan nagyobb összegben fogadtak volna arra, hogy a 2018-ban esedékes új epizódban ismételten az 1939 és 1945 között lezajlott brutális fegyveres konfliktus válik játszóterünkké. Arra viszont már szerintem elég kevesen tettek volna akár egy lukas garast is, hogy mindezt kék arcfestéssel és művégtagokkal spékelik meg, de a szabadon alakítható és csicsázható karakterek taglalása előtt még gyorsan pörgessük át az alapokat.
Kampány szeletekben
A Battlefield V kampánya átveszi a Battlefield 1-ben megismert War Story rendszert, azaz egy nagy, összefüggő történet helyett több kicsi, fejezetekre bontott kalandot tálalnak nekünk. Az ígéretek szerint az unalomig ismert, ezer és egy játékban bemutatott világháborús helyszínek helyett kevésbé elcsépelt tájakon is megfordulunk. Az Arktiszon, vagyis az Északi-sark körüli területen már biztos, hogy dolgunk akad, de eljutunk Norvégiába, szemtanúi leszünk Rotterdam pusztulásának, harcolhatunk a francia vidéki régióban, és természetesen még számos egyéb csuda helyen. Már az egyik War Story címét és felvázolt cselekményét is ismerjük: a Nordly nevezetű (ez a norvég szó a sarki fényt, az aurora borealist jelenti) történetszál 1943-ban játszódik, és leírása szerint egy fiatal hölgy történetét meséli el, akinek meg kell hoznia a "végső áldozatot". Nem kis szavak ezek, de gondolhattuk, hogy nem olyan emberek történeteit élhetjük újra, akik a háború elejétől a végéig a padláson ücsörögtek, és mézes teát szürcsölgettek.
Barkácsolás a csatatéren
Nem tűnik rossznak az elsőként vázolt helyszínek sora, de a játékmenetet érintő komoly változások azok, amelyek hallatán nemcsak minden
Battlefield-rajongó, hanem az FPS műfaj összes kedvelője együttesen kapja fel a buksiját. A megszokott multiplayermódok természetesen visszatérnek (Conquest, Team Deathmatch, Domination), annyira átalakul azonban maga a csata, hogy ember legyen a talpán, akinek azonnal rááll majd az agya az új rendszerre. Elfelejthetjük például azt, hogy szépen egyenként megjelölgetjük az ellenfeleket, hogy minden csapattárs messziről láthassa őket. A DICE szerint ez egyáltalán nem volt életszerű, a nép csak pásztázta a tájat, és szépen lassan úgyis észrevett mindenkit. Nos, ezután semmiféle hasonló megoldásra nem támaszkodhatunk, helyettük viszont a környezet fog olyan dinamikusan reagálni a mozgó játékosokra, hogy aki figyel, az gond nélkül kiszúrhatja őket. Ha például egy ellenlábasunk magas fűben halad, akkor a fű a mozgása hatására szépen mocorog, meghajlik, ezáltal biztosak lehetünk benne, hogy abban a susnyásban valaki ólálkodik.
Teli a tár?
Nem sok FPS van a piacon, amelyben annyira meg becsüljük a rendelkezésünkre álló lőszert, mint a Battlefield V-ben. Mostantól nem fog minden bokorban töltény lapulni, szükségünk lesz arra a pár extra skulóra, amit elhullott ellenfeleinktől szedhetünk el. A kifosztás opcióján túl az elfoglalható taktikai pontoknál tárazhatunk még be, továbbá építhetünk is ellátóhelyeket, ahol mindenki annak rendje s módja szerint felszerelkezhet. Bizony építhetünk, ugyanis a Battlefield V-ben már arra is figyelnünk kell, hogy a harctér nemcsak rombolható, hanem építészeti képességeinket is kamatoztathatjuk.
Egy jó kőműves aranyat ér
Nyugalom, nem változik azért Fortnite-tá a játék, de az építgetés lehetősége is temérdek taktikai lehetőséget rejt magában. Ha porig rombolta a gaz ellen azt a házat, ahol meghúztuk magunkat, akkor újra összetákolhatjuk a kalyibát. Persze nem lesz olyan, mint újkorában, de azért visszanyerhető az az állapot, amikor még képes volt védelmi feladatokat ellátni. Homokzsákokkal, szögesdrótokkal és hasonló mobilis akadályokkal szépen körbe lehet pakolni az alkalmi menedéket, az arra fogékonyak pedig, gondolom, már most lelki szemeik előtt látják a bevehetetlen erődítmények képét. Idén ősszel kiderül, mit lesznek képesek felhúzni úgy, hogy közben a fülük mellett suhannak el a golyók. A DICE emberei egyébként társaink felélesztésén is csavartak egy picit: mostantól fogva meg kell lennie az elesett és a segíteni vágyó játékos között a fizikai kontaktusnak; csak úgy tudjuk felhúzni a pajtásokat, ha ténylegesen melléjük térdelünk, és segítő jobbot nyújtunk. Erre minden játékos képes lesz, tehát nem függ a választott szerepkörtől, persze a felcsereknek gyorsabban megy az élesztés, mint egy laikusnak. A felcserek most is képesek maximális életerővel visszahozni a játékosokat, de az avatatlan kezek által végzett gyógyítás esetében a pórul járt katona nem a teljes életerejét nyeri vissza.
Napokon át a földi pokolban
A már korábban említett multis játékmódok mellett mindenképp külön figyelmet érdemel a Grand Operation. Ez egy négy játékbéli napon át húzódó konfliktus, amelynek mindegyik napján egyedi élményt kapunk, különleges szabályokkal és pályakiosztásokkal. Valószínűsíthető, hogy rengeteg játékos kedvence lehet majd ez a mód, amelyben az előző 24 óra végeredménye komoly kihatással lesz a másnap eseményeire. Annak aki vesztésre áll, csökkenhet az erőforrása, vagy akár a respawnideje is negatívan módosulhat. A dolgok a végjátékban válnak igazán izgalmassá, az utolsó napra ugyanis minden játékosnak egyetlen egy élete (a társak felélesztése azért még működik) és egy tárnyi tölténye marad csupán, ez lesz a Final Stand, a végső leszámolás. Hallani már egy Airborne nevű játékmódról is, amelyben egy repülőgépből kiugorva, ejtőernyővel a hátunkon érkezünk majd meg a csatatérre. Úgy szintén nagyon érdekesnek tűnik a Combined Arms nevezetű coopmód, amelyet a DICE a single player és a multi átmeneteként, a két mód között átívelő hídként írt le. Ezt elsősorban azoknak ajánlják, akiket elriaszt a többjátékos mód, mégis szeretnének csapatban harcolni. A Combined Arms tulajdonképpen egy négyfős coopmegoldás, amelyben szűkös erőforrásokkal felvértezve kell minél több feladatot megoldania a kis csapatnak.
A frontvonal piperkőcei
Végezetül vissza kell kanyarodnom az első bekezdésben említett, testre szabható karakterekre, amelyek sokaknál azonnal kiverték a biztosítékot. Most nem szeretnék pro vagy kontra állást foglalni a történelemhűséget esetlegesen mellőző gúnyák és cicomák kapcsán, maradjunk inkább a tényeknél: a sorozat történetében először teljesen a saját ízlésünk szerint módosíthatjuk harcosunk küllemét, valamint az összes fegyverét és az általa használt járműveket is. Teljes a szabadság, minden a mi fantáziánkra és a rendelkezésünkre álló játékbéli fizetőeszközökre van bízva. Egyelőre hatalmas kérdés, hogy pontosan miképp oldják meg a teljesítményért járó helyes mértékű jutalmazást, illetve az is, hogy milyen módon folyik bele mindebbe a mikrotranzakció - valamilyen módon valószínűleg igen, mivel lemondtak mind a season pass, mind a loot boxok értékesítéséből származó bevételről, ugyanis a megjelenés után érkező összes új pályát és egyéb finomságot teljesen ingyen kapja meg mindenki (kezdeteben csak a brit és a német sereget kapjuk meg játszható frakcióként szóval remélhetőleg gyorsan érkeznek majd ezek a bővítmények). Egyelőre remek dolgokat ígér nekünk a DICE: elmondásuk alapján a göncöket, járgánymódosításokat és a szemkápráztatóan részletes fegyvermodifikációt olyan gyűjthető valutából fogjuk finanszírozni, amelyet élvezettel farmolhatunk anélkül, hogy változtatnunk kellene kedvenc játékstílusunkon.
Hosszabb és rövidebb feladatokat kell megoldanunk ennek érdekében, amelyek közül a nehezebbekkel akár egy teljes héten át is elidőzhetünk. Nagyszerűen hangzik azonban az, hogy ezeket a feladatokat több különböző módon is teljesíteni lehet, vagyis ha valaki támogató szerepkörben érzi magát a legjobban, akkor nem kényszerül arra, hogy helyi Rambóvá változzon a célok kipipálásának érdekében. Azt persze már mi döntjük el, hogy a megtermelt vagyonért egy menő puskát vagy egy idétlen frizurát vásárolunk.
