A mai napig tisztán emlékszem, milyen meghatározó élmény volt, mikor először próbálhattam ki a Battlefield 2-t. 1024x768-as felbontás, hosszas töltési idők és alacsonyra tekert grafika, hogy ne kelljen számolgatni a képkockákat a monitoron... hátborzongató volt, hogy a tank, ami az előbb még velem foglalta a pontot, már felrobbant, de előtte még lekapott egy helikoptert az égből, miután az alaposan megritkította a gyalogos egységeinket előrenyomulás közben. Biztos voltam benne, hogy amit látok, az a számítástechnika csúcsa, ennél egyszerűen lehetetlen szebb játékot csinálni. A füstölve elzúgó helikopter a fejem felett, a távoli hegyek és poros utcák mind erről árulkodtak.
Furcsa belegondolni, hogy annak idején még szó sem volt rombolható környezetről, mai szemmel nézve pedig már a látvány is szegényesen hat, szóval hagyjuk is hátra azt a kort és ugorjunk előre az időben 2013-ig, ekkor jelent ugyanis meg a Battlefield 4, ami a mostani epizódig az utolsó modernkori rész volt a sorozatban (nézzétek el nekem, hogy a Hardline-t nem sorolom a teljesértékű epizódok közé).
Talán kicsit korán érkeztem
Bátran merem állítani, hogy a 2011-ben megjelent Battlefield 3 az egyik, ha nem a legjobb darabja a szériának (és nagyon nehezen állom meg, hogy ne erről írjak most ide egy ódát), így nem meglepetés, hogy amikor a DICE bejelentette a Battlefield 4-et, mindenki arra számított, hogy az előző rész hiányosságait pótolva és erényeit még jobban kidomborítva egy világraszóló lövöldét kapunk. Nem így történt.
A Battlefield 4 a megjelenésekor borzasztó állapotban vált elérhetővé. Nehéz helyzetben volt, hiszen cross-gen játékként debütált, azaz PC, Xbox One és PlayStation 4 mellett Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra is megjelent. A játék szerverei folyamatos kapcsolódási problémákkal küzdöttek, a fegyverek és eszközök kiegyensúlyozatlanok voltak, a netkód pedig olyan borzasztó állapotban volt, hogy olykor akár másodperces késés is lehetett a szerver és a kliens állapota között. A fejlesztők persze azonnal elkezdték a tűzoltást, utóbbi szinkronizációs hiba teljes kijavításához azonban így is majdnem egy évre volt szükségük.
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy minek merengek ennyit egy 8 éves játékon. A válasz egyszerű: a Battlefield 4 és a Battlefield 2042 megjelenése kísértetiesen hasonló. Az új résznek a negyedik epizódhoz hasonlóan az ideális három helyett öt platformon kell helytállnia, és sajnos épp ugyanannyira sikerült a megjelenésre felkészíteni, mint a szóban forgó elődjét.
Sajnos hezitálás nélkül kijelenthető, hogy a Battlefield 2042 sok szempontból erősen hiányosnak tűnik a korábbi epizódokhoz képest, ráadásul technikai nehézségek is tarkítják a játékélményt.
Ezek közül az egyik legidegesítőbb az úgynevezett rubber-banding, ami miatt a játékosok és a járművek egyaránt hajlamosak az ide-oda ugrálásra, ez irányíthatatlanná teszi a játékot, sokszor pedig halállal végződik. Szerencsére a tesztelés alatt a DICE két javítást is kiadott, amik valamennyire csökkenteni tudták a jelenség előfordulását, de még így is szinte minden meccsen látni katonákat, akik hiába futnak, a játék pár másodperc elteltével visszarántja őket az előző pozíciójukba. Sajnos engem sem került el a jelenség, több alkalommal is odavágtam helikoptereket emiatt épületek oldalához (igen, csak emiatt, ne nézzetek rám úgy).
A közösség legnagyobb része azonban nem technikai nehézségek miatt elégedetlen, és bennem sem emiatt van hiányérzet, hiszen a DICE és a többi gárda minden bizonnyal rövid időn belül orvosolja a most fennálló problémákat. A gond azzal van, hogy számtalan olyan dolog hiányzik vagy működik másképp a Battlefield 2042-ben, ami korábbi epizódokban nem csak megvolt, tökéletes egyensúlyban is volt a játékmenettel, emiatt pedig szerették a játékosok.
Abban talán mind egyetértünk, hogy a Battlefield játékok alapja a minél hatékonyabb együttműködés mind a csapattársainkkal, mind pedig a squadunk többi tagjával. Kezdve a folyamatos lőszerellátással, a járművek elleni közös harcon keresztül, még halálunk után is számíthatunk a velünk egy oldalon harcolókra. Vagyis számíthatnánk, a DICE azonban teljesen szétverte a korábban tökéletesre fejlesztett rendszert.
A Battlefield V-ben hibátlanul működött az újraélesztés. A második világháborús lövöldében ha a földre kerültünk, méterre pontosan láttuk, hogy hol vannak körülöttünk medic játékosok, akiktől kérhettünk segítséget, ők pedig jelezhették is nekünk, hogy úton vannak értünk. Ehhez képest a Battlefield 2042-ben helyet kapó megoldások borzasztóan kezdetlegesnek tűnnek. Az hagyján, hogy egy, a teszt írásakor még jelentkező hiba miatt sokszor nem tudjuk visszahozni azokat a társainkat, akik valamilyen tereptárgy vagy víz mellett haltak meg, a rosszabb, hogy még csak jelezni sem tudunk az elhullottaknak, hogy "ne nyomd a space-t, jövök!"
Ezzel pedig el is érkeztünk egy másik elemhez, amit egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy hogyan maradhatott ki egy Battlefield játékból. Ez a VOIP, azaz a hangos csevegés lehetősége. Nem térek napirendre afelett, hogy ki gondolhatta jónak kihagyni ezt a funkciót a Battlefield 2042-ből. Ezzel a lépéssel a fejlesztők teljesen ellehetetlenítették a véletlenszerűen összekerült játékosok csapatmunkáját. Sovány vigasz a PC-n alapértelmezetten a Q betűre bindelt menü, ahol a korábbról ismert parancsok elérhetőek, ezt ugyanis egyre kevesebb játékos veszi figyelembe; engem 30 óra alatt egy alkalommal vettek fel járművel, mikor beküldtem a "Need pickup" üzenetet).
Ezeket a sorokat olvasva az egyszerűbb élményre vágyó játékosok csak legyinthetnek, mondván ahhoz, hogy nap végén 1-2 kört letoljanak és frageljenek néhányat, nem kell túlgondolni az eseményeket. Sajnos számukra is rossz hírrel kell szolgálnom. A Battlefield sorozat korábbi részeiben is szerepelt az úgynevezett gun bloom rendszer, ami a fegyverek realisztikus viselkedését hivatott imitálni. Ennek értelmében nem csak a visszarúgással kell számolnunk, hanem azzal is, hogy a puskáknak van egy természetes szórása. Aki valamelyik BF epizódot veszi elő, jó eséllyel számol is ezzel, a Battlefield 2042-ben azonban kissé túltolták a fejlesztők, emiatt pedig a fegyverek teljesen kiegyensúlyozatlanul működnek. Egyes AR-ek már középtávon is nevetségesen pontatlanok, miközben az SMG-k, amik elvileg csak közelharcra jók, szinte semmilyen hátránnyal nem járnak. Ennek fényében most a multi leginkább egy PP-29- és csipa-játszótér, függetlenül attól, hogy kinek milyen a játékstílusa.
Engedjétek meg, hogy egy szóval megemlékezzek a mesterlövészekről is, ugyanis a DICE valamit komolyan félreütött, így több optika is hibásan működik ezeken a fegyvereken, képtelenség velük nagyítani. Vannak hibák, amiket nagyot nyelve el lehet nézni, ez azonban érthetetlen, hogy hogyan maradhatott benne a megjelenéskor kiadott verzióban.
Eleget mérgelődtem, játszani szeretnék!
A Battlefield 2042-ben három mód közül választhatunk. Az első az All-Out Warfare, mely a modern Battlefield élményt ígéri. Itt jelenleg 7 pálya elérhető, köztük az Orbital, amit a bétában már alaposan körbejárhattunk. Szemben a korábbi játékokkal, a 2042-ben csak a Conquest elérhető a klasszikus módok közül, mellette pedig megjelent a Breakthrough, ami egyértelműen a 128 fős harcok erényei kidomborításának céljával jött létre.
Kár, hogy a hatalmas mennyiségű játékosra csak a technológia van felkészítve, a játék annál kevésbé. Sajnos érződik, hogy a kreativitásért felelős fejlesztők keze szorosan volt kötve, ezért ugyan a pályák monumentálisak és tényleg káprázatosak, mégis üresnek érződnek és borzasztó könnyen elveszhetünk bennük. Szinte kivétel nélkül mindegyik pályára igaz, hogy csak járművel élvezetes rajtuk közlekedni, a hatalmas távolságok ugyanis ellehetetlenítik a gyalogos hadviselést. Nem mondhatnám, hogy élveztem, mikor egy szektor sikeres elfoglalása után percekig futottam egy másik pont felé, aminek átvételéről azért maradtam le, mert a mellettem elzúgó tankok és légpárnás kétéltűek jóval hamarabb gyűrűztek be a zónába.
És ezzel újabb nagy problémához érkeztünk: a járművek és gyalogos egységek erőviszonyához. Ez is egy sokszor előkerülő téma, a Battlefield 2042-ben azonban minden korábbinál jobban igaz, hogy egyszerűen élvezhetetlen a gyalogoslét a játékban. Ha a spawnról sikerül kihozni egy tankot, vagy akár csak egy jeepet, már sokkal jobbak az esélyeink, a teszt készítése során azonban sokszor maradtam hoppon, ilyenkor pedig csak arra voltam jó, hogy engem használva farmoljanak az ellenséges csatahelikopterek. Az meg már csak hab a tortán, hogy a járművek páncéljai jelenleg túlságosan erősek, így hacsak nem tudtam összehangoltan, több játékossal rakétazáport ereszteni például egy tankra, nem volt esélyem, egyedül nem vehettem fel a harcot még egy légpárnással sem.
Ha az All-Out Warfare kiégetett, még mindig két játékmód közül választhattam. Szerencsére a Hazard Zone egy jóval lassabb élményt nyújt, amiben 3 csapattárssal karöltve kell merevlemezeket begyűjteni a pálya egyes pontjairól, majd kimenekülni a térképről. Ezt az ellenséges csapatok mellett MI által irányított katonák is nehezítik. Alapvetően nem nagy eresztés ez a mód, de mikor össze tudtam hozni, hogy három ismerőssel játsszam, kifejezetten szórakoztató élményt adott.
A Hazard Zone-ban szerepel egy kreditrendszer is: minél több adattárolót tudunk kimenekíteni, annál több pontot kapunk, amivel felszerelést vehetünk magunknak a következő meccsre. Ez nem lenne rossz gondolat, velem azonban többször előfordult, hogy komolyabb ellenállás nélkül hoztunk ki 4x3 egységet, így pillanatok alatt olyan bankot építettem, hogy céltalanná vált a körök kimaxolása.
Ezen a módon is érződik az alapos, valós körülmények között történő tesztek hiánya, így a fejlesztők például arra sem voltak felkészülve, hogy a járművekre szerelt fegyvereknek ebben a módban egyszerűen nincs helyük. Sajnos a Hazard Zone-hoz túl nagyok a Battlefield 2042 pályái, így számtalanszor előfordult, hogy 1-2 valós játékoson kívül csak a botokat tudtam farmolni, továbbá egy jeepbe beugorva azonnal értelmét veszti a lőszer beosztása vagy bármiféle taktikázás, hiszen a gépágyúval és a jelenleg túl erős páncéllal győzelmi garancia járműbe pattanni a Hazard Zone-ban.
Végül, de még véletlenül sem utolsósorban az alapjáték szerves része a Battlefield Portal, ami ugyan nem tökéletes, de azoknak, akik a klasszikus Battlefield-élményt keresik, ez lesz a legjobb választás.
A múlt epizódjait felelevenítő módban jelenleg a Battlefield 1942, a Bad Company 2 és a Battlefield 3 egyes módjai érhetőek el, azoknak minden funkciójával, hiányosságával és bájával együtt. Hidegrázós élmény volt, mikor először csatlakoztam be egy harcba El-Alameinen, hiszen a 19 éves pálya csodásan néz ki mai köntösben, arra pedig nagy figyelmet fordítottak a készítők, hogy a hangulat is a lehető leghitelesebb maradjon. Kezdve attól, hogy az 1942-ben például nem tudunk újraéleszteni csapattársat, a Bad Company 2 zajos rádióhangjain és a furcsán nyomasztó csendjén át egészen a Battlefield 3 hatalmas ledőlő antennájáig itt most minden szerepel.
A kapkodás jelei persze itt is megmutatkoznak. Furcsa élményt nyújt például, hogy a Portal módjaiban is a Battlefield 2042 nem túl alaposan átgondolt felhasználói felülete kapott helyett, ez azonban még megbocsátható lenne, ha a fegyverek testreszabását optimalizálták volna régi módokhoz. Ezt sajnos nem tették meg, így a modern szerkesztőben csak úgy tudjuk alakítani a felszerelésünket, hogy a fegyverhez legközelebb lévő helyre tesszük a használni kívánt kiegészítőt. Ez egyfelől logikus, hiszen a korábbi részekben csak a menüben volt módosítható a fegyver, másfelől viszont így jóval körülményesebb a kivitelezés és cseppet sem egyértelmű. Körülbelül 10 órát töltöttem a Portal módban, ez idő alatt pedig minimum 20 játékosnak magyaráztam el, hogyan tudják beállítani a számukra legmegfelelőbb kiegészítőket a fegyverekre.
A Battlefield Portal különlegessége, hogy a közösség is létrehozhat saját játékmódokat, ahol vegyíthetik a három korábbi epizód mindenféle elemét. Ebből már a DICE-tól is kaptunk ízelítőt, amikor viszont Caspian Borderen tényleg létrejött a quality vs. quantity mód, azaz egy 1942-es sereg nézett szembe a 2042-es osztagommal, valami elképesztően újszerű élményt nyújtott. Kár, hogy a játékosok egy része visszaélt a fejlesztők által nyújtott szabadsággal, emiatt pedig most alig lehet XP-t szerezni a közösségi szervereken.
A Battlefield 2042 nem tökéletes, sőt, kifejezetten hiányos és döcögős, ha a korábbi epizódok mostani állapotához hasonlítjuk. Erősen kérdőjeles az operátorok megjelenése, kevesebb a fegyver és a kiegészítő, nincs annyi pálya, nem kapott egyjátékos módot, hiányzik a teljes ponttábla, kivették a csapatközti chatet, nincs szerverböngésző és még megannyi hibája borzolja a kedélyeket. Mindezek ellenére mégis azt érzem, hogy a Battlefield 2042 merész újításai elegek ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a hiányos tartalmat és végre kicsit kimozdítsák a franchise-t a komfortzónájából.
A DICE előtt rendkívül hosszú út áll addig, amíg a játék minden eleme rendesen működik majd és akkor a tartalmi bővítésekről még nem is beszéltünk, ha azonban van fejlesztőcsapat, akik képesek lehetnek ötcsillagos játékot faragni a Battlefield 2042-ből, akkor ők azok. Egy biztos: közel sem olyan rossz a játék, mint az sokan próbálják elhitetni másokkal, így újra mindenkit óva intenék attól, hogy ismeretlen arcok véleménye alapján ássa el a Battlefield 2042-t. Én reménykedem, hitelbe adom a DICE-nak a bizalmam, amiért ők sok-sok frissítéssel, a fegyverek rendberakásával, az erőviszonyok kiegyenlítésével és számos új tartalommal fizethetnek. Várjuk a folytatást.
