Van annak már vagy 22 éve is, hogy a Blue Byte Németországban sikert sikerre halmozott egy meglehetősen összetett, körökre osztott stratégiai játékkal. A Battle Isle sorozat elképesztő siker lett, főként német nyelvterületen gyűjtött rajongókat. Aztán, mint minden jó dologból, ebből a játékstílusból sem maradt semmi, helyét először átvették a valós idejű stratégiák, aztán azokat is szép lassan elemésztette az idő vasfoga.
Kickstarterem, van és nem félek használni
A Kickstarter korszak beköszöntével azonban lehetőség nyílt arra, hogy ezek a régen feledésbe merült rétegjátékok is labdába rúghassanak. A King Art Games szerényen csak 120 000 dollárt kért arra, hogy elkészíthesse a játékot, de a rajongók kicsivel több mint a dupláját dobták össze nekik. Ez elég volt arra, hogy év végére elkészüljön a régi idők klasszikusait idéző Battle Worlds: Kronos.
Maga a játék nagy hasonlóságot mutat az eredeti Battle Isle sorozattal, ami nem baj, mivel zseniális játék volt a maga nemében, bár hozzá kell tenni, hogy nem mindenki bírta idegekkel azt a pepecselést. A Battle Worlds: Kronosban is pont ez a legnagyobb buktató, iszonytató mennyiségű időt felemészt, mire egy közepes hadsereget eljuttatunk a térkép egyik feléből a másikba. Minden egység két parancsot hajthat végre körönként, általában egyet mozgathatunk, egyet pedig támadhatunk. Van viszont a jokerparancs, amit tetszés szerint felhasználhatunk mozgásra vagy támadásra.
Az egyjátékos rész két nagyon komoly hadjáratból áll, melyeket szép sorban lehet végigjátszani. A készítők szerint olyan harminc óra alatt a végére juthatunk, de nálam ez az idő sokkal hosszabb lesz, mivel már az első pályákat is kénytelen voltam újrakezdeni a siralmas végeredmény miatt. Harc közben minden egység tapasztalati pontot kap függetlenül attól, hogy ő támadott, vagy éppen őt lőtték meg. Komoly szerepet kapott a pozicionálás; érdemes támadás előtt körbevenni az áldozatot, mert így nagyobbat sebzünk már az első lövésre, ráadásul a sérült egységek sokkal kisebbet támadnak vissza.
Földön, vízen, levegőben
Ellenfelünknek kezdetben teljesen ugyanazok az egységek állnak rendelkezésére, mint amelyeknek mi parancsolunk, de később bejönnek a képbe a speciális, frakciókhoz köthető egyedi csapatok. A szárazföldi egységek mellett van légierőnk és hadiflottánk is, melyeket együtt használva tudunk csak komoly sikereket elérni. Nagyon fontos, hogy ismerjük egységeinket, mert csak így van esélyünk győzni az amúgy brutálisan erős MI-vel szemben. A gép kíméletlenül kihasznál minden botlást, ráadásul iszonyatos mennyiségű egységet tud bevetni ellenünk.
Bázisépítés nincs, de gyalogosaink képesek elfoglalni az ellenség gyárait, kikötőit és raktárait, ahol új csapatokat, lőszert és nyersanyagot találhatunk. Ezekből tudunk új egységeket létrehozni, feltölteni a kimerült lőszerkészletet, illetve megjavítani a sérült egységeket. Ez utóbbi lehetőség különösen fontos, mivel bizonyos mennyiségű tapasztalati pont megszerzése után szintet lépünk, mely után felturbózhatjuk az adott egységet erősebb páncélzattal, nagyobb tűzerővel vagy akár gyorsabb motorral. Az elit egységeket aztán átvihetjük (vannak azért bizonyos korlátozások) a következő pályára, mely lehetőséget nem igazán érdemes kihagyni, mivel egy-egy elit hadtest az egész csata kimenetelére hatással lehet.
Aki szereti ezt a stílust, és nagyon jól el van eresztve idővel, az mindenképpen próbálja ki, ráadásul a hadjáratok mellett összemérhetjük tudásunkat és türelmünket az interneten másokkal. Csak aztán győzzük kivárni.